Változások kora

Változó világban élünk. Ezt sokan mondják.
A világ nem csak most változik, régen is változott míg a mai arculatát el nem érte.

A fontosabb kérdés inkább az, hogy milyen világban élünk. Milyen minőségű világban és persze milyen társadalomban. Milyen a mi mai világunk.
Következik-e abból ami tegnap volt és legfőképpen, viseli-e arcán azt a sajátos magyar képet, ami bennünket eddig a történelmünk során végig kísért.

Milyen a magyar világkép? Van-e egyáltalán magyar világkép, és ez egyedi vonású, csak ránk jellemző, vagy a magyar világkép besorolható más országok, népek közé, esetleg elkülönül attól és ha igen, akkor miben különül el.

A legfontosabb persze ezen kérdések közül (vagy ezeken túl) az, hogy a magyar nép világképe, világlátása ad-e nekünk elég esélyt arra, hogy megmaradjunk annak amivé lettünk, vagyis magyarnak.

Mert megmaradni nem is olyan természetes, minthogy az sem természetes, hogy nem tudunk magyarok maradni.

Minden tehát rajtunk múlik. Nem máson. Rajtunk!
Mondom ezt annak ellenére, hogy benne vagyunk egy globalizálódó világban amely nem biztos, hogy minden elemében magyar érdekeket szolgáló világ.

Van olyan magyar sajátosság, ami végig kísért bennünket évszázadokon át, sőt évezredeken keresztül és amely sajátosság szinte kizárólag magyar vonásokat hordoz.
Olyan magyar vonásokat, amelyeket más népek is hordozhatnak, (ezért mégsem kizárólagos és nem magányos), ilyenkor elsősorban a rokon-népekre kell gondolnunk.

Hogy rossz kedvem ne uralkodjék el rajtam, nem részletezem, de az igazság kedvéért meg kell jegyeznem, hogy a környezetünkben való belesímulás olyan veszélyeket hordoz amelyek létünk alapjait rongálhatják meg. A hétköznapok, elsősorban mások utánzásán kialakult gyakorlat, vagyis kevés önálló gondolkodást igénylő praktikum a magunktól való elidegenedés veszélyét hordozza.

Népünk alapja, fundamentuma a magyar nép történelmével írható le, amely nem csak különbözik más népek történelmétől, hanem típikus magyar létet, magyar vonást, magyar sajátosságokat teremtett bennünk.

Ezt kérem nem elfelejteni!

Az ember alapjában véve és nagyvonalakban kétféle magatartást tanúsíthat.

Az egyik ezek közül az, amikor valaki a másik emberből szeretne élni.

A másik az, amikor a másik emberért élünk.

(Közbevetőleg jegyzem meg, hogy az egyik dányi ember a tsz világ idején azt mondta nekem, hogy vannak, akik Dányból élnek és vannak akik Dányért.)

Ez egy brilliáns meglátása volt ennek az egyszerű, de gondolkodó embernek, mert ezzel valójában a mezőgazdálkodás idegenkezűségét is megmondta, és ez az idegenkezűség a jószándék ellenére is csak végső fokon a dolgozó parasztembereknek a rendszerrel való örök összebékíthetetlenségét fémjelezte).

A mai globális világ ezer módon támadja létünk alapjait és rongálja jövőnk kilátásait.

A ma is élő nagy öregek, mint pl Pap Gábor, vagy Hintalan László, a népfőiskolánkon is tanító Molnár V József (néplélekkutató) az európai, sőt világviszonylatban is gyakorlattá vált un. demokráciát sem tudták úgy értelmezni, mintha az összeegyeztethető lett volna a "másik emberért való élés, küzdés" elvével, sokkal inkább a másik emberből való élés volt a megfelelője.

Tehát a magyar néplélektől távol esik.

Mi van a magyar néplélekhez közelebb, a "magyar világhoz" vagy a magyarok világához mint az un. demokrácia, amely csak nevében jelent népuralmat, de valójában nem a nép uralkodik abban a rendszerben.

A magyarok évszázadokon évezredeken keresztül hierarchikus berendezkedésű társadalomban éltek.

Vegyük figyelembe, hogy a magyar nép léte nem István királyunkkal kezdődik, mint ahogyan a Bibliában Mózes ötödik könyvében olvasott népek sem Ábrahámmal kezdődtek.

A magyarok "társadalmi" berendezkedése a hierarchia volt.

Ebben a szóösszetételben ne fedezzük fel az "anarchia" szót, mert a hirarchiának a lényege éppen az összerendezettség és a tiszta emberi viszonyok.

A családban inkább demokrácia van vagy inkább hierarchia?

Egyszerű a képlet a magyarok világában.

A családfő állt a közösség legmagasabb pontján. Aztán alatta a többiek egészen a ma született gyermekig.
Soroljunk erre példákat éppen Dányból?
Nem szükséges.

A társadalom hierarchikus berendezkedése két fogalomnak az összekapcsolása, együttműködése, melyre jellemző a tiszta függőségi és kapcsolati viszony (a gyermek ebbe tanult bele) és jellemző a szent megnyilvánulás is.

A hierarchia eredeti értelmezés a két szó: archi = hatalom, hiero = szent-ség.

A világot ne intézzük el annyiban, hogy azt mondjuk rá, hogy változó, hanem mindig történelmi vonatkozásában szemléljük ami több mint a változás, egyenlő az élettel, a történelemmel, nyelvhasználattal és kultúrával.

Próbáljuk ilyen szemüvegen nézni és segíteni a világunkat, itt Dányban is, akár azzal, hogy nem népünktől idegen, sokszor érthetetlen produkciókat részesítünk előnybe a magyar nyelven, zenén és kultúrán kialakul remekművek helyett, mások mintájára vagy ösztönzésére.

Ha így nézzük és így cselekszünk akkor a népünk javát szolgáljuk, de ha mechanikusan másoljuk a világ selejtes termékeit, akkor az utódaink ellen dolgozunk.

Mire megyünk ekkor a változással???