Elhallgattatott (és más következmények)

Tudom, nem szereti a magyar nyelv a szenvedő szerkezeteket.

Akkor mondjuk azt inkább, hogy elhallgatták, vagy agyonhallgatták, nem vettek tudomást róla.

Nagy rendezvény mindig a Magyarok Világszövetségének Világkongresszusa. Már egyszer szóltam róla szűkszavúan.

Most arról szólok, hogy mi az ára az elhallgatásnak. Ára, vagyis kára.

A kongresszus egyik eleme, része volt (a tíz közül) a székelykonferencia.

Ízes beszédű székelyek, szenvedélyes hangú előadók, imádságos lelkületű hallgatók egy csokorban.
Harcos küzdelmek, megaláztatások, meg nem értések, törekvések, remények és vágyak, hőn óhajtott földekért, szántókért, közbirtokossági javakért, aztán megvehető kollaboránsok földet, hatalmat, magyarságot elsinkófáló példák szörnyűségei nehézzé tették a levegőt a teremben. Fulladoztunk, lelkesedtünk, tapsoltunk. Még azt is mondom, hogy örömmel sírtunk és nevettünk.

Volt itt hangulat, bús-kesergő, haragra villanó szemek, fogadkozás és alázat. Tisztelet. Példa, példaadás, kitartunk, mindhalálig.

Mert jár annak valami, akinek valami jár.

Végül megszületett a konferencia záró nyilatkozata is. 53830 székely nevében. És ennél több székely életéért, sorsáért, jövőjéért, mert ide jönnének még azok, akik nem merték székely voltukat vállalni a legutóbbi népszámláláskor. (Vajon miért nem!)

Kérés fogalmazódott meg a magyar állam felé több kérdésben és témában.

- A Magyar Alkotmány (Alaptörvény) mondja ki, hogy a székelység a magyar államalapítás idején őstelep nép volt a Kárpát medencében, ezért társnemzeti státuszi minőségben államalapító a magyarsággal.

- Alapítson a Magyar Állam Székelyföldön székelyföldi intézményeket, egyetemet, oktatási hivatalt, kutató intézetet.

- Az erdélyi RMDSZ, mely szervezetre a magyar kormánynak befolyása van, ezzel élve, biztosítsa és segítse a közbirtokossági vagyon és más vagyontárgyak visszajuttatását az egykori tulajdonosoknak.

- LÉtesüljön székely értéktár a Székelyföldön

AZtán nem csak követelményeket fogalmaztak meg, mint azt fentebb vázlatosan írjuk, hanem feladatokat is saját maguk, a székelység felé.

- Erősíteni kell a székelység-tudatot különféle intézmények alapításával és bevonásával. (népfőiskolák)

- A népfőiskolákat hálózatba kell szervezni, koordinálni és működtetni

- Fontos a székely anyanyelv, mint a magyar anyanyelv része és annak színesítője, gazdagítója terjesztésre vár és erőteljesebb napi használatra.

- A kalákák (székelytízesek) az együvétartozás és kölcsönös támogatás, egymást segítés eszközei és formái voltak, melyek létrejöttét szorgalmazni kell.

- A székely magatartásban a közösségi érdek mindig előtte volt a magán érdeknek. Ezt ne haggyuk megszűnni, megfordítani.

- Az egészség megőrzése fontos feladat mindenki számára, hogy helyben maradva mindenki szűkebb szülőföldjét építse.

- A székely közösségi múlt minden székely ember számára iránymutató kincs

Mindezeket, ezt segítő és ehhez vezető utakat, módszereket kidolgozni, figyelemmel a népfőiskolák működésére a feladatunk, mely fölött védnökséget vállal a Magyarok Világszövetsége, -szögezi le a konferencia szerkesztőbizottságánk három tagja, Borsos Géza elnök vezetésével.

Kedves barátaim ez egy pillanatfelvétel csupán a magam szavaival leírva a székely konferencia summázatát, de hiszem, hogy szöveghűen történt mindez.

A magyarok Világszövetsége (azóta sem) áll a magyar belpolitika témakörének érdeklődési körében. Ez megalázó és súlyos hiba, nem csak a Világszövetségnek, de az összmagyarságnak is hátrányára szolgál.

A székelyek törekvéséről tudunk, szeretnénk sok esetben követni és átvenni eszmei gondolataikat.

Az elhallgatásnak azonban van egy még ennél is súlyosabb következménye, melyet csak vázolni tudok, és azt sem a teljesség igényével.

Minden országnak, nemzetnek kell lennie egy olyan alapeszméjének, iránytűjének, mely nem csak a napi feladataiban (és főleg nem ebben) hanem az eszmeiségében és annak nemesi voltában, fennköltségében tartja egyben a nemzetet.
Ez mindig fontos dolog volt, de legfontosabb történelmi krízishelyzetek idején.

És a mostani világunk krízisben van!

Évszázadokig élt és működött, hatott a nemzetünkre (sőt még azon is túl), mert gyámolította és erőt sugárzott magából a Magyar Szent Korona Eszméje.

A Magyar Korona jelzője: apostoli és szent.

Figyelmeztetlek barátaim benneteket, hogy nem elég a Koronát kiállítani, ünnepnapon elővenni, hanem egész intézményrendszerét, azaz szentségét és apostoliságát az ország érdekébe és magunk sorsába kell állítani.

Ez sugallata, sőt központi gondolata volt a szóban forgó Kongresszusnak.

Vegyük végre elő a Szent Korona Eszméjét, ha ki akarunk kerülni ebből a forgatagból amiben élünk. És mi, élve akarunk kikerülni, sőt megerősödve, hiszen mindig így történt a vészterhes időben: a Szent Korona megmentette a nemzetet.

Miért is?

Azt mondja a Szent Korona Tana, hogy ezt, a magyar királyokat beavató szentséget maga az Isten, angyal által személyesen küldte a magyar népnek. (Ez kizárólag a Magyar Szent Koronáról mondható el) A korona tehát a földről az égbe viszi a magyar kérdést, minden magyar sorskérdést és ezzel történelmi megoldási módokat talál.

Angyal hozta közénk és bár ezt nehéz átgondolni és megérteni a ma emberének, de a megértést segítik azok a mondák és mítoszok, amelyek a tiszta lelkű magyarok szívében keletkeztek. (És különben is: hol van az megírva, hogy akár a huszenegyedik század embere is, birtokában lenne az összes tudásnak és titoknak, mert itt mi is -miként Szent Pál mondja- csak tükör által homályosan látunk.

A Szent Korona szimbólumai, vésetei, részének formái, kövei és egész szerkezete az Isten - ember kapcsolatról szól, melyek (mint kapcsolatok) a magyar népmesékben, a magyar néplélek tiszta forrásaiban, nyelvemlékeinkben heroizált hőseinkben megtalálhatók.

Mindezeket azért írtam le éppen a Kongresszusra is emlékezve, mert a magyar nép létének és életének, vagyis múltjának (és ebből fakadóan jövőjének), ezer és ezer példái jöttek elő a konferenciákon, légyen az anyanyelvi, társadalmi (horribile dictu: pénzügyi) vagy egészségügyi, beleértve a székelye konferenciát is.

Külön említi a székely konferencia a népfőiskolákat, azok jelentőségét és szükségességét.

Nekünk a dányi Sebestyén népfőiskolának nemes és szívbéli elhatározása lenne, ha a Magyarok Világszövetsége Világkongresszusán elhangzottakat -akár tanulókörök formájában is- megismerné.

Azt mondja a magyar közmondások egyike, nem minden arany ami fénylik.

Nem az életünk teljessége az, -fordíthatnánk ezt le a nyelvünkre- amit ma elénk tárnak a különféle kommunikációs eszközökkel, sőt még az sem az élet teljessége amit vezetőinktől látunk.

Csak legfeljebb darabja és sokszor rossz álma.