Dunavecse

Ha szabadulni is akarok a gondolattól mely e Duna-parti településre irányítja a figyelmet Bese Gergely katolikus pappal kapcsolatos hírek következményeként (hiszen itt plébános) nem nagyon sikerül.

Már csak azért sem, mert Solt, Dunavecse, Apostag nagyon kellemes szép pillanatai az életemnek amikor a gyalogos zarándoklatra gondolok.

Itt vonultunk, szálltunk meg, szereztük élményeinket, mely mindegyik egy irányba mutatott: a zarándoklat célpontja felé. Vagyis Máriagyüd irányába.

Most is zarándokidő van. Kisasszonynap, Szűz Mária születése napja. Most is mennek százak és ezrek a kegyhelyekre, ünnepelni, hálát adni, dicséretet zengeni.

Jól emlékszem arra a tinédzser korú fiatal emberre, aki feltűnt Máriabesnyő ünnepein nekünk, odalátogatóknak aktivitásával, tevékenységével, olyan mindenes az egyházban képét mutatta.

Aztán láttam kispapként, fekete reverendában, mindig sietett, nem is értettem miért.
A dányiak mind ismerték. És ismerik most is. Olvassák talán a róla szóló híreket, hogy egyházi vezetője felmentette a papi szolgálatából.

Döbbenetes hír!

Én nem részlezetem a fejére olvasott bűnöket, mindenki tudja a tömegtájékoztató eszközök egyikétől-másikától. Nem mindegyik ír róla.

Rossz hír ez.

Ne is olvassuk!

Csak gondolkodjunk.

Mert gondolkodni szabad, sőt kell is. Úgy mint mások, vagy éppen másképpen mint egyesek, de mindig azzal a háttérrel amelyikkel rendelkezünk.

A sekély embereknek hiányos a háttérismeretük.

Az emberek egy része nem is képes talán összefüggéseiben látni ezt a helyzetet.

A keresztény ember ezzel szemben előnyben van.

A keresztény embernek nem kell kommentár, elég neki egy hír (de az valós legyen, igaz hír legyen) és az ő maga tudásával majd elrendez mindent az elméjében és a szívében.

Elrendezi a hit erejével. Hitének támogatásával, hitének glóriájával, ha az Isten körében van. Ha a társasága Jézus Krisztus. Ha a belső utak nem a gyűlölet felé vezetnek hanem a megértés felé, a józanság felé és a hitének bázisa (alapja) felé.

Én ezt úgy vezetem le magamban és magamnak, hogy ha szólok is róla legjobb embereimnek, családomnak, barátaimnak, akkor csak mint tényt szeretném ellenőrizni annak valódi voltát.

Mert a megoldást a magam számára, magamnak kell megtalálni.

Elővettem ezért egyik kedves könyvemet sokadjára és olvasni kezdtem.

Nem az elejéről, hanem onnét ahol az legjobban segít most nekem.

Ezt a könyvet Micháel Hesemann írta, a címe: A Názáreti Jézus.

Ebből egyetlen mondatot idézek: "Jézus aki meghirdette Isten országát, ezt az Egyházat ajándékozta nekünk, hogy ezzel az Egyházzal valósítsuk meg az Ő látomását. Az Ő nevében követnek el emberek hibákat, akik éppen olyan tökéletlenek voltak mint maga Péter".

Kövezzük hát meg a volt dunavecsei plébánost?

De az dobja rá az első követ, aki bűn nélkül való.

A bűnösnek Isten megbocsát, akkor miért ne bocsáthatunk meg mi neki, mi akik naponta imádkozzuk:

"Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek".

Ha igaz a hír Gergelyről, akkor vétkezett ellenünk, is tehát a megbocsátás minket is illet.

Aki vasárnap a Nagyboldogasszony Kis Bazilikában vesz részt szentmisén Máriabesnyőn, ajánlja azt föl egy ima kiséretében Gergely bűneinek bocsánatáért.