Mi köti össze a talicskát a Nagyháttal (vagy talán egy kitűnő tudós arcképvázlata)

Pécs déli felének kultúrált szép környezettel bíró része Nagypostavölgy üdülőterületnek is beillő településrésze.
Gondozott kertek, megművelt parcellák, takaros házikók vannak itt. Igazi rekreációs terület. Napfény, jó levegő, egy kis fizikai munka csend és madárdal mindenhol. Kisímítja az idegeket, feltölti a test energiatartalékait, alkalmat ad embernek emberrel való találkozásra egy kis beszélgetésre, sőt még sportolásra is.
Mediterrán levegőt áraszt a Mecsek, puha, símogató légáramlatot, meleg esőt, rengeteg napfényt.

A kiskert tulajdonosa éppen építi, csinosítja a meseszerűen szép kis ház körüli parkot. Avatott szakember segíti a munkáját.

Rossz már ez a talicska Professor Úr, alig forog a kerék a rozzant jószágon, illő lenne kicserélni ha használni akarjuk.

Beugrik a személyautójába a megszólított professzor, kissé röstellkedik is az elhasználódott kéziszerszám miatt, -oly sokszor elhatározta már, hogy "nyugdíjba küldi" a hűséges jószágot.
Most aztán eljött ennek is az ideje.

A közeli áruházhoz hajt, megvásárolja a roncsdarab fiatalabb testvérét, de egy kis baj adódik, nem fér be a személyautóba a "jármű".

A problémák megoldásának is a mestere kisportolt, szép szakmai útat járó orvos -hány ilyen adódik műtét közben- váratlan pillanat, előre nem számítható akadály- és átvágva a gordiuszi csomót, megragadja a talicska két szarvát és hazatolja a telekre.

Nem mással végezteti ezt a munkát!

Szívesen visszaköszön az őt üdvözlő embereknek, akik tudják, hogy Dóczi professzor úr ilyen ember. Nem csak az orvostudománynak, szikének, de a kétkezi fizikai munkának is a mestere. Mit mester? Robotosa. Szolgája.

Lépjünk vissza az időbe jónéhány évtizedet.

Dányban bíróválasztást tartanak a trianoni év követte évtized felénél. 1925-ben bíróvá választják Dóczi András helyi parasztgazdát, mindenki által tisztelt és elismert embert. (Ne tévesszük össze nemes Dóczy Andrással aki szintén bíró volt Dányban egy másik időszakban.)

A bíró, maga is gazdálkodó ember, hat gyermeket nevel, a legidősebb Máté ekkor 25 éves, a legfiatalabb András, elemi iskolás még.

Hétfő reggel a községháza épületében kezdi a bíró a hetet, szót vált a jegyzővel és tájékozódik a hivatalos dolgok állása felől. Így tervezte az életét, így szokta meg.

A jegyzőt vitéz Borhy Artúrnak hívják, komoly ember, tekintélyes, a törvény őre. (A törvénybírónak Nagy Imre a neve, szintén gazdaember.)

Bíró uram! szól az előljárónak a jegyző, a hét végén beszélgettünk a tanító úrral és szóbahozta, említsem meg az András gyerek továbbtanulásának ügyét, szükségességét. Az elemi iskola alsó éveit lassan befejezi a gyerek, éles eszű, kifogástalan magaviseletű és szorgalmas, érdemes lenne gimnáziumba küldeni.

A tanító ebben az időben Szilágyi Artúr, fiatalon, mindössze 44 évesen hagyta itt az árnyékvilágot, (a dányi temetőben nyugszik). Lelkiismeretes ember szívén viseli a gyermekek sorsát.

Az élet más területen is "zajlik".

A Trianoni békediktátumot követően A Jászói (Jászvásár) premontrei rendet "áthozza" Magyarországra, - miután a megcsonkított országon kívülre, Szlovák területre kerül - Dr Takács Menyhért apát, Jászóvár prépostja.

A magyar vallás- és közoktásügy felelőse, gróf Klebelsberg Kunó miniszter rendelkezése nyomán Gödöllőn felépül az új premontrei rendház és iskola (gimnázium), így a fehér habitusban járó szerzetes papok tanítványa lesz a dányi bíró legkisebb fia, András.

A gimnáziumban maturál (érettségi vizsgát tesz), majd a jogi egyetemen doktorál és a második Bécsi döntést követő, Felvidék visszacsatolása az anyaországhoz időszakában Beszterce vármegye aljegyzője lesz.

Mindeközben megházasodik, feleségül veszi egy sváb származású köztisztviselő lányát, a kiváló modorú és intelligens Sántha Évát, akinek tanári végzettsége van.

András harmonikus házasságát a háború és ezt követő hadifogság nagyon megnehezíti, de két fiúgyermek áldott születése egyben boldoggá is teszi.

A család gyakran megfordul, mondhatni nyaranta Dányon.

A két eleven, egészséges fiúgyermek élvezi a paraszti udvar minden romantikáját, főleg ha azt Pista sógornál kell kitölteni.

Az idősebb fiú édesapja (és a bíró nagyapja) nevét viseli, a kisebb Tamás lesz.

Nagy izgalommal vezeti ki a két lovat az istállóból a két siheder városi fiú a legfiatalabb nővér, Panna férjének, Pista sógornak a felügyelet mellett a kocsihoz (szekérhez) és amikor a lovak kocsi elé fogásának utolsó műveleteként az istráng is a kisafára kerül, a hajtó bakra ugranak.

Tamás ezt különösen nagy élvezettel végzi, megfogja a gyeplőt és máris szólítja a két hollófeket kancát, -Dajka és Bogár- az indulásra. Az úticél most a Keskeny dűlő, ott van a gunyhó és körülötte a dinnyeföld.

A gyerekek, András és Tamás pályaválasztási tanácsadója az édesanya.

Így lett az idősebb fiúból geológus, a fiatalabból orvos.

András és Tamás a szegedi egyetemeken végezték közép- és felsőiskolai tanulmányaikat.

Tamás az orvostudományi egyetemre járt és mellette -engedéllyel- nappali tagozaton a TTK kar matematika szakát is végezte.

Mi legyen, volt a dilemma: orvos vagy matematikus.

Az előbbit választotta.

Mindkét gyerek kitűnő tanuló volt azzal a kuriózummal, hogy András egydüli hallgatóként (vagyis nem volt más hallgató e szakon az egyetemen, mint ő, szintén kitűntetett helyzetben a geológiát tanulta.

Maradjunk végezetül az eredeti szándéknál, vagyis a Postavölgyi teleknél, így Tamás életének további sorsát vázoljuk, mert a Nagyhát, ami a címben szerepel ezután következik.

Tamás orvosi karrierje annak tehetséges, szorgalmas, intelligens és céltudatos embernek az útja, akinek génjei Dányhoz is köti őt.

Az orvosi egyetem elvégzése után Angliába utazik szakvizsga előtti gyakorlat rezidensi követelményeinek teljesítésére, majd Svájcba kerül neves, Európa hírű tudósoktól tanulni.

Tamás teljes titulusához tartozik az orvostudományok doktora minősítő cím, professzori rang, egyetemi tanár, klinikai igazgató, Széchenyi díjas orvosprofesszor.

(És még valami ami miatt e az írás megszületett, de ezt a végére tesszük).

Tamás gyógyít, kutat, menedzsel, praktizál, tanít.

Gyógyító munkájához tartozik egy epizód és ennek ismertetésével lesz érhető az írás címe is.

Egy dányi férfi betegen került a pécsi idegklinikára.

Egyik alkalommal a professzori vizit idején a szóban forgó beteg ágya előtt Dóczi professzor vezetésével egy sereg orvos vonult fel. A szokásos demonstráció elhangzása után a professzor e szavakkal fordult a beteghez: rövidesen elbocsájtjuk Sós uram, haza mehet és meglátogathatja a Nagyhát területi erdőt is.

Tamás gimnazista korában -elnevezésem szerint- Szeged ifjú ping-pong bajnoka volt.
Ma is aktívan látogatja az orfűi tó csónakházát, gyakran feltűnik nagypostavölgyi földutakon futócipőben, sportruházatban.

Ha valakiről könnyekig megható történeteket mesélnek a betegek, akkor az Dóczi professzor, aki nekünk igen kedves emberünk.

Nekünk és még sok-sok másnak is, mindenkinek aki őt a PRÍMA PRIMISSIMA díjra jelölte.

Számos tudományos munkájáért kapott kitűntetései között talán ez lesz a legkedvesebb, mert ez a gyógyult és gyógyulni vágyó betegek szeretetéből származik.

Isten éltessen és tartson meg sokáig Tamás jó egészségben, emberi méltóságtól és a szeretettől dúsan kirakott földi útadon és majd a megdicsőültek sorába is.