Tanítási vázlat

Ezt úgy-e minden pedagógus tudja. Hogy készíti-e, használja-e, azt senki sem tudja, mert nincs már az a szervezeti forma amely arra hivatott, hogy időről-időre látogassa az iskolákat és ott mérjen, ellenőrizzen, konzultáljon, segítsen.

Olyan kor ez, amikor mindenki megy a maga feje után és erre azt mondják, hogy tanszabadság.

Én megmondom őszintén, mindig a poroszos mintát követtem, annak voltam a híve, mert magam is abban nőttem fel. Szigorban. Az engedékenység és a fegyelem olyan ötvözetében, ami néha fájt ugyan, de többször volt sikeres, élménydús és összetartó erő. Hálás vagyok most is érte tanítóimnak, szüleimnek, nagyszüleimnek, hogy a szeretetnek olyan világát mutatták meg, mutatták ki nekem, amely most is heves szívdobogásra serkent, őszinte örömre és könnyekig ható hálára.

A világ romlását nem tudom meg lehet-e rövid távon állítani. A romlását, amely ma magának demokráciát hazudik, jóllehet, maga sem tudja mit jelent ez. Miként nem tudja a mai életre alkalmazni a baloldaliságot, a jobboldaliságot, a liberalizmust és a konzervativizmust sem, mint a politikai közbeszéd minden nap hallott és több változatban előforduló produktumait.

Az anyag, pontosabban az anyagiak lett az uralkodó eszme. Mit eszme! Ez lett az új messiás. Bárány képében az ördög.

A bőség zavarával küzd az, aki minderre példát szeretne mondani.

Sokszor hallok én is egy ilyen fogalmat, egy összetett szót, halljuk mindannyian. De miként lehet ez hívószó a mának, amikor már a név születésének pillanatában sántít ha a szó eredetére való utalást nézzük.

Sokszor hallunk új és újabb kifejezéseket, fogalmakat, amelyek kölcsön veszik az emberi elme áradásának és az emberi magatartás sokszínűségének eredményeit, és azt ráhúzzák egy divatos, a piacnak, piacgazdaságnak jól csengő formulájára.

Ez az a beszéd, amikor megkezdődik Babilon térnyerése, - a szó közkeletű negatív kicsengésű értelmében- amikor "babilon" a zavartságnak, az összezavarodottságnak jelképévé kezd válni.

A mesterséges intelligencia - a MI - is ezen fogalmak közé tartozik.

Ha valaki megnézi a magyar értelmező szótárnak az intelligenciára vonatkozó meghatározását, -per definíciónem-akkor azt látja, hogy az intelligencia emberhez, élő emberhez köthető fogalom.

A mesterséges intelligencia kifejezése azt jelenti a számomra, hogy vagy az ember mesterséges, vagy a hozzá kötődő intelligencia az.

Mesterséges ember nincs, mesterséges intelligencia ennélfogva nem létezik.

Vagy talán a mesterséges intelligencia egy termék lenne. Áru, ami műhelyben készül. Aztán piacon árulják a kofák. Egyik sorban a szép intelligenciák, a másik sorban a hasznosak, vagy a kékek, esetleg a szomorúak netán a vidámak.

Az ember odamegy, és mondja: kérek egy kiló vidám intelligenciát. Szatyorba rakja, hazaviszi és oda teszi a tegnap vásárolt szomorú intelligencia mellé, ne búslakodjon tovább.

Én egy valóságos intelligenciára gondoltam most, ésszel, tudással, értelemmel bíró cselekedetre, viselkedésre, mégpedig arra, amikor a nagyapám az istállóban szakajtót készített.

Tudjuk mi ez.

A szakajtó készítésének több lépése van.
Elsőként is kiválasztott a nagyapám egy kéve szép, ép szárú hosszú növésű szalmát.
Ezt megtisztogatta a leveleitől, símította a kezével marokra fogva és egy kupacba rakta az ilyen műveletnek alávetett szalmacsomókat.

Keresett egy szintén hosszú, szép szálú fűzfavesszőt, annak végét négyfelé osztotta keresztbe vágással és egy különleges fadarabbal, mely olyan volt mint a csillag csavarhúzó, határozott mozdulattal négy felé hasította. Így lettek a pántok.

Bőrdarabot keresett, ezt hengerré formálta, összevarrta, ez fogta össze a szalmaszálakat.

Ügyes kézzel, hurkát készített, a bőrhüvellyel összefogva kör alakúvá formálta, a pántokkal pedig az egymás fölött lévő szalma-hurkákat összevarrta.

Bagó sapkája alatt meleg volt, tehát félkörbe gyűrte és amíg a szakajtót készítette, dúdolt hozzá egy sort vagy éppen velem beszélgetett. Esetleg a szomszéd emberrel, ha az is átjött és míg nagyapám pihent, a szomszéd folytatta a szakajtó készítését.

A szakajtó az intelligencia látható, tapintható képe. Ez olyan műtárgy, amely egyedi akárcsak az ember, több nincs belőle a földön.

A mesterséges intelligencia pedig csak egy népbutítás melyet azokra a gépekre mondanak amelyek az ember előzetes tervező és alkotó munkája révén keletkeztek és sok hasznos dolgot tudnak csinálni, követve az emberek akaratát. Mindaddig, míg ezek egy "hirtelen ötlettől" valami miatt nem önállósodnak, hogy akár még készítőjük ellen is fordulhatnak.

Ha ez bekövetkezne, az a tudásnak olyan halált okozó zsoldja lenne, amelyet már nem lehet senkitől számon kérni.

Az értelmes ember természetes intelligenciája nem ilyen mert az alkotó, embertől jövő produktum, egy olyan emberi magatartás amely magának az embernek isteni eredetű terméke.

Míg az elszabadult, rossz indulatú tudás az ember kárát okozza, a szakajtó soha nem tenne ilyet.