Még néhány gondolat új társadalmi formációról

Liberális, illiberális, autokrata, demokrata, félfeudális, feudális, monarchista, diktatórikus, törzsi, és így tovább, csak úgy repkednek napjainkban a társadalmi formációkról szóló elméletek és megnevezések.
Valamire való politikus már nem is létezhet, hogy ki ne találna rendszerére nézvén újabb és újabb megnevezéseket.

A magyar múlt szinte példa nélküli a világban a Szent Koronával összefüggő társadalmi rendje miatt, mely (kicsi) országunkat mérete ellenére messze híressé tették mindenek előtt az ország (és népe) teljesítménye tekintetében, beleértve a tudományos élet számos területét is, a megmaradás történelmi példáit is, melyek nem szólnak másról mint a történelmi megmaradás szinte kozmikus méreteket öltő sikeréről.

A modern társadalmi elmélet (és gyakorlat) a demokrácia mellett érvel, de hogy mi is ez napjainkban, amikor új és új hatalmi ágak jelennek meg (pl híradás, kommunikáció) és még elején vagyunk a legnagyobb befolyásnak, a "cset dzsí pí ti fogalommal szűkített mesterséges intelligencia kiterjesztésének, erről senkinek sincs átfogó definíciója, legfeljebb csak az első időkről szóló részben stabil, részben idejét múlt felsorolások.

A magyar történelmi sikerek alapja a Szent Korona Tan (melyre épülhetett a korona fennhatóságának megszűnése utáni életképesség is, éppen a stabil múlt miatt kialakult hétköznapi és ünnepnapi gyakorlat következtében.

A magyar társadalom évszázadokig hierarchikus felépítésű volt.
Vázlatosan ez azt jelenti, hogy a különböző társadalmi szintekben élők mellérendelő viszonyban álltak egymással, míg az egészet áthatotta a hirarchia szentsége.

A Szent Korona volt az első számú államhatalom, alatta volt a király és vele egyenrangú rendek, főúri rendek, nemesi rendek képében.

A Szent Korona őre volt az ország egyensúlyának, a törvényi tiszteletnek és működésnek, szent volta miatt közvetítő erő volt a földiek és az égiek között.

Ez a hierarchia sehol máshol, mint a magyar társadalomban működött világszerte.
Ennek oka és kiinduló pontja volt a Szent Korona léte, mely nem is tárgy, inkább eszme (ideológia) és személy egyben.

(Gondoljunk a legutóbbi Esztergom városába tett látogatásunkra és a fentieket egészítsük ki annak tapasztalatával).

A mellérendeltség hihetetlenül nagy társadalmi erény, mely nem önmagában létezik hanem a nyelvünk, a magyar nyelv is ezt a szerkezetet követi. Egyedüliként a világban. A nyelv teremtő erő, gondolkodási szerkezet, és magatartás egyben mely a különféle tehetségekben nyilvánult meg és nyilvánul meg napjainkban is.

Ez a sikereink egyik alapja és ez a mi különlegességünknek záloga is mely feljogosít bennünket arra, hogy a magyar létet, (életet és mintát) másokkal összevetve és összehasonlítva példaként működtessük a magunk és világ hasznára.

A világ ma vezető "megmondói" úgy alakítják az emberek sorsát, hogy a különféle típusú, nézetű, habitusú és más-más múlttal rendelkező emberek egy-egy csoportot alkossanak. (Itt történelmi mértékről van szó nem napi politikai gyakorlatról, tehát nem a migráció mai helyzetéről például.)

Hasonlattal élve olyan ez, mint az a baromfiudvar, ahová a rókát is besorolják. Na, itt nem lesz béke, inkább pusztulás, mert a róka is belepusztul abban amikor már kifogyott az élelemből.

Ismét emlékeztetek csak a magyar hierarchikusan felépülő társadalomra, ahol világosan feltűnt a társadalmi rend, mely a felelősség (számonkérés) elvét is magában hordozta.

Ez nem restaurációs kérdés, nem a régi rendnek a mechanikus visszaállítása, hanem egy népnek a viselkedése, melyhez meg kell találni (ha kell akkor a régi mintákban) a mai fősodorral szemben a minden veszélyeken úrrá lévő erőt, a saját gyökerekből táplálkozó sajátos magyar gyakorlatot.

Erről beszél nekünk a Szent Korona Tana, ezt ismerték fel sokan és ismerik fel egyre többen, amely olyan fórumokon kerül a nyilvánosságra mint a Magyarok Világszövetségének XI-ik Kongreszusa.