Jensen úr igazsága

Olvasom Jensen úr, (sporttárs) nyilatkozatát, amelyben azt mondja el -többek között-, hogy meg kellett neki változtatni a gondolkodását amióta Magyarországon edzősködik, hogy megértse játékosait: miként is mérlegeljen egy adott helyzetben, hogyan hozza meg a döntéseit, hogy az a csapatának, a Fradi női kézilabda csapatnak eredményén, játékán javítson.

Jensen úr hazája Dánia.

Két ember gondolkodása sem egyforma teljesen, két nemzeté pedig igencsak különböző.

Közbevetőleg mondom, most jutott eszembe, hogy amikor Máriabesnyőn a Török Ignác Gimnáziumba kerültem, az első kudarcos hetek után (amit az okozott, hogy nem tanultam a dányi iskolában orosz nyelvet, szemben másokkal) mindenképpen haza akartam jönni (albérletben laktam Gödöllőn) és itthon is maradni.legalábbis egy időre. Addig, míg az orosz nyelvtudásomat a gimnázium első évének követelményeire felviszem, de az egyik tanárom az áldott emlékű magyar-latin tantárgyat tanító Zimányi Istvánné "utánam nyúlt" és azt mondta: Dániában a parasztemberek is érettségizettek, gyere vissza! Tudta ugyanis, ha otthagyom a gimnáziumot én már oda többet vissza nem térek. 1959-et írtunk, akkor még voltak parasztemberek Dányban is.

Most azt mondja Jensen úr, hogy másképpen kell gondolkodni Magyarországon, mint ahogyan Dániában gondolkodnak. Nyilván nem azért, hogy a dánok szálljanak magukba és szálljanak le a magyar gondolkodási szintre és ő is csak addig teszi, míg a környezetének gondolkodását meg nem tudja változtatni, a legjobb dán szintre vinni. Kézilabdában.

De mi ez a másság? Kérdezhetjük magunktól. Mi ez a gondolkodásbeli különbség, amely még a kézilabdában is erőt vesz rajtunk, magyarokon.

Ezt a kérdést vetette föl az edző és felel is rá. Azért jött Magyarországra Jensen spori, hogy a Fradiból talán még a Győr csapatánál is eredményesebb játékot érjen el. Többségében magyar játékosokkal. És ez nagyon is támogatandó elhatározás.

A másság konkrétan azt jelenti a magyar és dán játékosok gondolkodása között , (elmondása szerint), hogy a magyar játékosok mindig azt várják,hogy mit mond az edző, mit kell nekik csinálni és ezt hogyan kell tenni. (Nem magunkat látjuk a Fradi játékosaiban?)

Vagyis kevéssé önállóak a dánokhoz képest.

Nem mernek vállalkozni a magyarok, félnek a kudarctól talán, vagy egyáltalán nem tanították őket a vállalkozási kedvre.
Vagy félnek a számonkéréstől. Az esetleges kudarc okozta "megtorlástól".

Pedig a magyar nép története azt mondja nekünk, hogy ez a nép "bevállalós" volt világ életében, merész, konstruktív és kreatív. Szívós és kitartó. Céltudatos. Ezért lehetünk most a Kárpát-medencében, ezért maradtunk meg a germán, szláv tenger közepén, ezért vagyunk megfogyva bár, de törve nem.
Történelmi távlatból nézve!

Ma mások vagyunk mi mint eleink voltak. Még most sem hevertük ki a huszadik századi elnyomásunkat, a negyven esztendős diktatúrát, amikor szinte konkrétan megmondták nekünk, mit csináljunk, hogyan csináljuk. Nem hevertük ki, mert valójában most is benne vagyunk? Ezt csak kérdezem!

Ma a fejlett nyugati világ (mely sajnos sok hibát is elkövet) másféle gazdaságpolitikát folytat mint mi.
Mi munka alapú társadalmat építünk (hallom a rádióban), holott a fejlettebb országokban szolgáltatás alapú, vállalkozás, tudás alapú a társadalom.

Melyik a követendő?

A munka alapú társadalom a gazdasági fejlődés azon szakaszára volt a jellemző, amikor több és több, egyre több munkaerőt vontak be a termelésbe, amikor a falvakból is kivonták a férfi embereket és az ipari üzemekbe vitték, amikor a nőket is tömegével munkába állították a gyárakban üzemekben, a szalagok mellé vitték őket és ez nálunk, Magyarországon az 1960-as években kezdődött. Ezt nevezik extenzív gazdasági fejlődésnek. Minél több munkáskéz, annál több a termék. Mennyiségi szemlélet.

(Ez lezajlott nyugaton is, mégpedig az ipari forradalom kezdetétől fogva egy ideig)

Ma a termelékenységen van inkább a hangsúly és nem a mennyiségen. Az un hozzáadott érték növelésén hogy a termékben (áruban) minél több legyen a szellemi produktum. A feldolgozottság. A tudás! Ezt intenzív gazdasági fejlődésnek mondja a közgazdaságtan.

Én eljutottam ismét az iskolához!

Zimányi tanárnő azt mondta 1959-ben, hogy Dániában a parasztok is érettségizettek.

Két-három évvel ezelőtt hallgattam a dán nagykövet előadását Budapesten a Bajza utcában. Tanúm rá Tóth Andris, hogy igazat mondok.
Az országáról beszélt, Dániáról és ebből két dolgot meg is jegyeztem .Dániában nagyon nagy az adóteher, nagyon magasak a fizetések is de a világon az egyik legfejlettebb a szociális hálózat.

Dánia fejlett ország, Európa első vonalában van és jómódú parasztság lakja (ja kérem úgy könnyű, hogy már az ötvenes években is érettségivel rendelkeztek azok akik a mezőgazdaságban dolgoztak, nálunk éppen a hetedik és nyolcadik osztály elvégése volt a cél), ahol az életszínvonal ezen öreg földrészen is az egyik legmagasabb.

Értjük talán, miért lehet igaza Jensen úrnak!

Az első az iskolarendszer melyet meg kellene változtatni.

Fejleszteni a gyerekek kreativitását, elérni az önállóságuk növelését, a felelősségvállalás növelése mellett az önkontroll kifejlesztését is, hogy ne arra várjanak, mit mond az, aki felettük áll a társadalmi hierarchiában, hanem legyen merészségük az igazuk kimondására és önbizalmuk ezen bátorságra.

És bízni az iskolában, bízni a gyermekekben még ha különfélék is, hinni a pedagógia nevelő erejében, hinni a gyerekbe is és hinni egymásba is. Hinni és nem ócsárolni egymást!

Elmúlt a "tuti" korszak. Hogy valaki megmondja majd a tutit és minden elrendeződik "okosban". KInek mi jár?

Jensen úr a csapatának erősítésére a földrészünk északi feléből hozott játékosokat, hogy növelje azt ami növekedésre való és kiirtson mindent ami hátráltatja az eredményességet. Hogy ne a féket nyomják a játékosok hanem a gázpedált is. És fogják meg erős kézzel életük kormánykerekét mert mögöttük egy bennük bízó, őket feleslegesen nem hibáztató irányítás áll, akik nem azt akarják megmondani, hogy mi a biztos tipp, a nyerőszám, hanem azt, hogy bízzál magadban és legyen erőd,saját erőd és bátorságod a benned lévő hiányosság kijavítására.

Én Jensen úrnak szurkolok!

Újpesti Dózsás létemre.