500 azaz ötszáz (2)

István király koronát kapott a pápától. Igaz, ezt a lengyeleknek szánta a pápa, de a történelmi viszonyok miatt mégis István kapta.

Ez a korona elveszett az idők folyamán. Szent István koronája végleg eltűnt. (A ma is látható korona nem érintette Szent István fejét, jóllehet a Szent Korona, mint fogalom a nemzetünket összefogó kép, jelkép talán. A Szent Korona intézmény, a legfőbb személyiség. Nem tárgy hanem a magyarság maga, személyes képviselő, sőt személy, szakralitás a legfőbb méltóság ami (aki) mindenek felett áll. A király felett is. Az országunk legnagyobb földi méltósága).

Szent Imre herceg készen állt arra, hogy átvegye apja örökét. Daliás termetű jó vitéz, sikeres vezér. Talán éppen ezért kellett meghalnia.

Mi lesz a magyar királysággal István után?

Fiú ági örökös nincs. Vannak viszont rokonok, ilyen rokon Koppány is.
István nem látta jónak sem erre az oldalági rokonra, sem apja, Géza testvérének Mihálynak a fiaira bízni az országot. Féltette a kereszténnyé lett magyarságot mind a feléledő pogányságtól, mind a nyugati, vagyis Róma által vezetett kereszténységtől való eltéréstől.

István egyik leánytestvére Velence urának felesége lett. Az ő fia Péter 10 éves kora óta már az országunkban volt.

István király nővérének fiát, Orseolo Pétert jelölte ki utódnak, királynak.

István oly annyira nem bízott a leendő utódokban, hogy művét, az ország megtartását és a kereszténység elterjedését őrizzék, védjék, hogy halála előtt Szűz Máriának ajánlott az országot. Az Isten-anya pártfogását kérte ránk és mi ezt a pártfogást azóta is érezzük.

Péter nem uralkodott sokáig. Idegennek tartották és "lecserélték" Aba Sámuelre.
Az Aba királyság sem tartott sokáig és német segítséggel újra Péter lett a király. De ez a Péter ha lehet még alkalmatlanabb volt mint első királyságának idején, mert országunkat szinte hűbéreskét a németeknek szánta. Nem is uralkodott sokáig.

(Ha azzal a szándékkal (is) vázoljuk fel a magyar történelmet, hogy láttassuk meg, a honfoglalástól Mohácsig egy olyan országot építettünk amely szabad ország volt és senkitől diktátumot el nem fogadott, akkor erre talán Péter rövid uralkodása a kivételnek számít).

Ezzel be is fejeződött Géza fejedelem utáni egyenes ági leszármazás és a magyar királyság egy másik ágon, Géza testvérének, Mihálynak ágán folytatódik.

Mihálynak Vazul (Vászoly) volt a fia akiből király lehetett volna.

Vazul István életére tört mint láttuk fentebb is mert a kereszténység elterjesztésével nem értett egyet. Vazult István megvakíttatta.

Vazulnak fiai Levente, András és Béla.

Közülük András lett a király. Mint I. András uralkodott, idejéhez kötődik az első magyar nyelvemlékünk a Tihanyi apátság alapító levelének a megírása és az apátság létrejötte.

I. Andrást követően gyakoriak voltak a királyváltások. Ezek mindig belső harcot fémjeleznek és azt a középkornak megfelelő állapotot, hogy -mondjuk így- a népnek semmibe sem volt beleszólása.

I. András után Salamon jött két alkalommal is de valójában a magyar Árpádházi királyságnak III Andrással befejező szakasza, I Béla királyságával folytatódik és ez az ág lesz a kor Árpádházi királyok ága. Furcsa mód, a magyar kereszténységet a pogány Vazul közelebbi és távolabbi örökösei képviselik.

I. Andrásnak testvére volt I. Béla. Vagyis Vazul másik fia.

Béla királyt követte a trónon két fia is, Géza és László.

László az ismertebb előttünk, mert ő mint Szent László szerepel a magyar történelemben.

László király erős kezű uralkodó volt. Az Istvánt követő időkben a magyarok sok-sok bűnt és a társadalmi normák megszegését követték el.

László szigorú törvényeket hozott, megerősítette országát, a hitet és kapcsolatát a pápával.
Emberi nagyságát mutatja az is, hogy István királyt (aki nagyapjának Vazulnak a szemét vétette, megvakíttatta) oly nagynak tartotta, hogy oltáremelésre méltónak vélte és szentté avatását kezdeményezte. De nem csak Istvánét, hanem fiának Imrének a szentté avatását is, sőt Imre nevelőjének Gellért apátnak a szentté avatását is.

László testvére Géza volt mint láttuk, (I. Béla király fia szintén) akinek örököse Kálmán király. Kálmán a testvérét Álmost és annak fiát Bélát megvakíttatta. Béla mint Vak Béla lett király de csak Kálmán után.

Kálmánt papnak szánták, Bélát királynak a szülei. Kálmán sokat tanult, pap lett, sőt főpap de erről a tisztségről lemondván inkább a királyi trónt választotta.
Kálmán külsejét tekintve nagyon szerencsétlen ember volt. Púpos is, szőrös is, beszédhibás is, járása sem volt tökéletes. De ezzel szemben nagyon okos és művelt ember akit ezért a könyves jelzővel illettek, így lett Könyves Kálmán. Erős kezű király volt, az országot gyarapította, területét is megnövelte.

Vak Béla királyt II Géza követte és néhány más király után (Géza, III István) III Béla jött akinek András és Imre volt a fia.

III. Béla is gyarapította az országot, több intézmény is őrzi a nevét ezt elismerendő a napjainkban is.

III. Béla két fia, András és Imre harcban állt egymással a királyságért. Két király is volt egyidőben.

Andrást úgy ismerjük mint Endre királyt (András Endre ugyanaz).

Sokat háborúzott, országát nem tudta egyben tartani. A merániak, feleségének német rokonai széthordták az ország kincseit. Ezt írta meg Katona József a Bánk bán című drámájában.

II András (Endre) fia volt IV Béla akit már mi jól ismerünk mert a tatárjárás idejére esik az országlása. Szent Margit apja volt és idejében élt a dányi Sebestyén is aki életét áldozta a faluért és a dányi Benedek is aki csodás módon meggyógyult nyavalyájából, a testzsugorból Szent Margit koporsója mellett.

IV Béla igyekezett az országot erőssé tenni és visszaszerezni mindazt a vagyont amit elődei, elsősorban II András (Endre) eltékozolt.

IV Béla fiai István és László, küzdöttek apjuk ellen a hatalomért. Családi viszályukat testvérük Szent Margit símította el.

Lászlót úgy ismerjük mint Kun László király mert a felesége kun lány (Erzsébet) volt.

A fiú ági örökösök végére értünk.

II Andrással kapcsolatos események következtében, leány révén, az ország királya lett III András, akinek csak egy leánya született és ezzel véget is ért az Árpádházi királyok sora, 1301-ben.

A nagyon kacskaringós sok király uralkodásában élő Magyarországon láthatjuk a mögötte húzódó feszültséget. Építést, rombolást egyaránt. Győzelmeket, veszteségeket és sokszor talán nem is keresztényi életet élő világban öt szentet (István, Imre, Gellért, László és Margit) is felvonultató 300 esztendőt.

Hogy így van, azt egyetlen esemény fémjelzésével zárom. Talán nem is III András volt az utolsó Árpádházi király hanem Kun László.

Hogy miért? A fentiekből is kitűnik talán.