500 azaz ötszáz (4)

Azt a címet is adhatnánk ezeknek a gondolatoknak, hogy Mohács felé zuhanóban.

Zuhanórepülésben.

Mátyás király fiát Corvin Jánost, akinek egy bécsi polgárlány, Edelbeck Borbála volt az anyja királyuknak nem fogadták el a főurak.

Szemükben Hunyadi János is csak Román Jankó volt, hiába tett ki a vagyona négy millió hold földet és volt ezzel az ország legnagyobb földesura, ráadásul udvarházak, várak is a birtokában voltak, semmiképpen sem szerették volna ha a Hunyadi házból lesz az új király. Mátyás bús hadát nem csak Bécsnek büszke vára nyögte hanem uralkodásának éveiben a főurak is. Nem volt ez másképpen a köznéppel sem, mégis igazságos Mátyásként tudjuk ma is a nevét, mert igen, megvédte a pórnépet a főuraktól, mégha adóterhekkel agyon is nyomorította.

Inkább hozták királynak a lengyel Ulászlót akit erősen befolyásolhattak. A kincstár is üres lett közben, elhordtak mindent ami mozdítható volt a tűzhöz közel álló emberek. A királyi ház sokszor csak kölcsönökből fedezte az udvar fenntartását.

A belső harcban a nemesek is részt követeltek maguknak az uralkodásból. Ekkor született meg Werbőczi híres Tripartituma, a Hármaskönyv.

A török veszély már a láthatáron volt, minden józan gondolkodó tudta, hogy elérik egyszer az országunk határát is.

Az ország első számú főura Szapolyai János erdélyi vajda volt. Szerepe a csata kimenetelében is jelentős volt, vagyis Mohács tragédiájában.

A király beteg volt, szélütötte, készülődtak e belviszályok az új király személyének megválasztására. Számításaikat keresztülhúzta a király váratlan egészségének váratlan jobbra fordulása,
gyermeke született akinek a Lajos nevet adta.

A magyar állapotokra a legkifejezőbb rövid helyzetjelentést egy francia utazó adta aki a következőket írta:

"A magyar nemes a földművest a barommal tartja egyenlőnek és úgy is bánik vele."

Feltűnik a történelmi láthatáron Bakócz Tamás aki felkapaszkodott főúrrá válva, az ország hitbéli első embere lett olyannyira, hogy várományos volt a pápai kinevezésre. Bakócz évi jövedelme Szapolyai évi jövedelmét is meghaladta.

A pápa betegeskedett, Bakócz fényes udvartartással Rómába vonult és hosszú ünnepségsorozattal készült a pápai trónra.

A szentatya egészsége közben -még egy évre- visszatért és hogy Bakócz ne menjen haza üres kézzel, 1514 virágvasárnapján, pápai bulla bízta meg a kereszteshadak szervezésével, amely majd a törökök ellen megy. A kereszt (crux) szóból származtatva ők voltak a cruciánusok.

A dolog viszont váratlanul rosszra fordult.
Gyülekeztek a "népek" a meghirdetett elvek alapján a zászló alá. Félelmetes nagyságrendben, hogy még az urak is megrettentek az óriási tömegtől.

Le is állították a további sorozást de ekkor már késő volt.

A gyülevész had uraik ellen fordult.

A hadak élére egy székely köznemes állt, aki hírnevet szerzett magának korábban a harci küzdelmekben, Székely György, aki Dózsa György néven került a történelmünk tragikus sorsú lapjaira.

A főurak leverték a Dózsa-féle parasztháború néven számon tartott lázadást. Vezérét Dózsa Györgyöt pedig kivégezték úgy, hogy tűzön sütötték és a katonáinak kellett húsából egy-egy darabot kicsípni tüzes fogóval, kényszerítve őket, hogy azt megegyék. (A tüzes trón csak a képzelet szülötte). (Lásd Ady erről szóló versét).

Magyarország megérett a pusztulásra!

Ulászló meghalt és fia gyermekként még, II Lajos néven királlyá koronáztatott.

Ekkor már 100 ezer török gyülekezett Nándorfehérvár körül.

Az urak arról vitáztak, hogy Bethlen legyen a nádor vagy Werbőczy, mintha békeidőben lennénk.

Egy korabeli feljegyzésben volt olvasható és ez mindent elmond a "magyar" felelősségről (akkoriban?) a következő mondattal:

"Ha Magyarországot három forintért meg lehetne menteni, nem lenne három ember aki ezt megadná".

Az ország nemes urai lassan szerveződtek. Lassan vontatottan, magyar módra.

A köznemesség nem szervezte a maga bandériumait (féltek az emberektől), de a főurak, főpapok, akiknek seregei voltak így-úgy útra is keltek.

Végül összejött a király 16 ezer főből álló serege Mohácsnál, akik szembeálltak a török 50 - 60 ezer ember lelket számláló hadával.