Gyerekszáj?

....itt vagyok, mindjárt jövök, figyu Dani, mindjárt, játszunk egy..ezt már unom, hidd el ez jó, mindjárt jövök, ne lépj ki, hol vagy, vagy megint én, mindenhonnét jönnek, csípnek, csípnek, ne menj el hozzá közel, van benne, még egy, figyelj, kippelj, jó, jó még egy, nem tom, még egy, uh,uh,uh, ajaj, nem baj, az már a tizennyolcadik, újra lépek...

Tessék kitalálni, mi ez?
Aki látott már két tizenéves kiskamaszt "csetelni", az ráismerhetett. Nem a szövegre, nem ám, hanem a látszólagos zagyvaságra, összefüggéstelenségre. Óh áldatlan internet!

És ez csak néhány perc volt. És ha másfél óráig tart? A szülő (felnőtt) beleőrül!

Hetedik osztályosak voltunk , Kálmán Attila a fizika és a matematika tanára (akkor még tanító, később mint Dr Kálmán Attila az első kormány parlamenti államtitkára) vezetésével átmentünk Kókára a Donátus dűlőnél, hogy megmérkőzzünk a kókaiakkal futballban.
Gyalog mentünk gyalog is jöttünk. Emlékszem Attila (később jó barátságban voltunk) arról mesélt, hogy a vízilabdában (azt sem tudtuk, hogy ilyen labdajáték létezik) nem előnyös a nagy tömeg (kövér embernek lenni) mert ... és itt Archimedes törvényére utalt, hogy miért van ez így.

Szóval egy akkori tizenéves és egy mai között ez a különbség. Mi nem tudtunk csetelni. Most sem tudunk. Most sem tudok.

Belőlünk lett az ami, mindenkiből más-más, lett egy ilyen társadalom amelyikben most élünk, egy ilyen világ, de hogy ezekből a mai tinédzserekből mi lesz és milyen világban fognak élni, azt most még nem tudjuk. Talán még elképzelni sem tudjuk, mint ahogyan az 1950-es évek vége felé sem tudta megmondani senki, hogy milyen lesz a világ 2026-ban.

Nem az a baj, hogy nem tudunk 70 évre előre jósolni. Sem nost sem akkor.
A baj az, hogy az ember legfontosabb tulajdonsága, hogy beszélni tud, hogy közösségben tud élni, hogy hiedelmei, mesevilága és legfőképpen a szülőktől átvett hite volt (melybe született maga is) és ez egész lényét áthatotta, ez a természetes emberi közeg, mostanra eltűnni látszik.

Mesterséges világ a csetelés világa. Nem izgalommentes és azt sem mondom, hogy nem érdekes. De azt mondhatjuk, hogy ez a mesterséges világ -mely elsősorban a beszédre, a magyar nyelv használatára- káros hatással van, de nem csak erre,hanem mindenre, és számos más káros hatás mellett, a maitól eltérő civilizációra is, talán viszafordíthatatlanul rossz eredményt fog hozni.

A múlt század közepe táján még Dányban is megcsodáltak egy Lanz Bulldog márkával ékeskedő traktor. A mai gyerek már természetesnek veszi ha a gépeken nem ember ül, aki vezeti, irányítja, hanem "okos" szerkezetek működésének eredményei.

A Lanz Bulldogtól (hogy ne menjünk még messzebbre visszafelé) a robotokig, a mechanikus gépektől a robotikáig egy olyan fejlődési ív rajzolható fel amely régebben elképzelhetetlen volt.

A tudományos fejlődés nem olyan sebességgel halad mint ahogyan az évek haladnak. Ha az évek haladása felírható egy lineáris ábrával, akkor a tudomány fejlődése ehhez képest exponenciális.
A matematikában a számtani sor úgy halad, hogy egyről a kettőre lépünk kettőről a négyre, négyről a nyolcra, nyolcról tizenhatra és így tovább. Ilyen számtani sorral írható le talán az ami a múlt század közepétől a huszadik század végéig tartott.

A tudományos fejlődés nem számtani sorral mutatható ki hanem mértani sorral, vagyis kettőből ugyan négy lesz, de négyből nem nyolc hanem tizenhat és tizenhatból sem 32 hanem 256, tizenhatszor tizenhat.

Ez a harmadik évezred nyitánya.

Vajon ezt az iramot tudja-e követni az ember szociális fejlődése. Nem szalad-e túlságosan előre a tudomány és a technika ahhoz képest ,ahogyan az ember ezt észben, intelligenciában, testi-szellemi-lelki fejlődésben követni tudná.

Vannak szilárd pontok az ember életében.

Egy ilyen szilárd pont az emberi beszéd kialakulása.

Ha a magyar nyelvnél tartunk, vagyis annál, hogyan beszélünk mi egymással, milyen is a magyarok beszélt nyelve, hogyan alakult ez ki, milyen hatással volt a beszélt nyelv fejlődésére az a történelmi környezet amelyben élt, az a társadalmi rend amit kialakított (és alakítottak mások is benne), akkor azt kell mondani, hogy idegen szóval kifejezve diszkrepancia, vagyis egyensúlytalanság lép fel az életünkben a mai magyar nyelv használatát illetően. Magyarán szólva, a beszélt nyelvünk nem tud lépést tartani a világ fejlődésével. Vagy legalábbis azzal, hogy alkotó részesei legyünk mi is annak a tudományos-technikai fejlődésnek amely előtt állunk.

Sőt!

A magyar nyelv használata során -szinte melléktermékként- alakult ki a gondolkodásnak az a szintje amely bennünket, magyarokat a tudomány élvonalába repített.

De nem csak ebben volt jelentősége. Hanem a puszta megmaradásunkban is.

Ha azt mondjuk egyszerűen, hogy a magyarság élni tudása (és akarása) olyan erős volt, hogy a számtalanul kísért, sokszor a népünk elpusztítására is alkalmas veszélyt el tudta hárítani, akkor ez a nyelvünk "közbenjárásával" volt elérhető.

Nem, nem csak a tudós embereinkről beszélhetünk a megmaradásunk zálogát keresve, hanem az egyszerű nép magatartásáról is. Ebben a hétköznapi magatartásban fejlődött a nyelve, a hite és hiedelme, a meséi és a dalai, a táncai és a mindennapok munkájában tetten ért alkalmazkodása, újításai.

A nyelv a megmaradásunk záloga. Legalábbis az egyik, de nem elhanyagolható záloga.

Ha csak egyet-kettőt mondunk a nyelvünkre jellemző tulajdonságairól mint pl a képes beszéd vagy a mondatszerkesztés, akkor már sokat tettünk a fentiek megértésére.

A magyar nyelvben kialakult kép egy olyan belső látást eredményez amely az elvont gondolkodásra való hajlamot táplálja.
A belső látás a lényegi dolgok megkülönböztetése a lényegtelentől elválaszthatatlan a racionális léttől. De a belső látás túlmutat az ember fizikai képességé. A lélek felé irányul. A fizikától eljut a transzcendensig.

A szavak értékét a képzeletbeli kép minősége határozza meg.
Ez az érzelmi életnek is az alapja.
Kifinomult érzésvilág van a magyar beszédben, az elhangzottak mögött egy intuitív világ amely mögött a művészet rejlik.

A magyar nyelv a nép nyelve, amelyet az élet formált a maga technikai, gyakorlati és lelki világban.

A beszélt magyar nyelv, a mai napig is tetten érhető tulajdonsága az alárendeltség helyett a mellérendeltség, az állapotokat hordozza, az azonosságot és különbséget, bővítményeket és a határozókat, egyidejűséget és különidejűséget, a mondatok szerkezetét, a hangsúlyt, szókincset stb, hogy néhány jellemző nyelvtani esetet mondjak csak.

Látjuk, miért "nehéz" a magyar nyelvet megtanulni egy idegennek.

Vegyünk egyetlen dolgot befejezésül, majd még egyet a szemléltetés kedvéért.

Legyen ez a szókincs!

Tessék mondani a csetelő gyermekek szókincsének gyarapodása kitűnik a bevezetőben írtakban?

Bizony nem.

A beszélt nyelvünkben a hangsúly az első szótagon van! Aztán csodálatos lágysággal ereszkedik és olyan nyelvi sajátosságokat hordoz, hogy egy kívül álló azt véli róla, mintha versekben beszélnénk. Dallammal, rímmel, szabadsággal.

Ennek ellenére:

A boltban az eladó (de még gyakrabban a "műveltségre" tanító televízió is" összekeveri a névmásokat. Náluk a cipőpucoló vagy az oroszlán "Ő" és nem "EZ".

Dányi művelődési ház színpadán a legutóbb is tapasztalhattuk a gyermekek helytelen (szinte éneklő) hanghordozását. (Nem tudom ezt ki tanította meg!)

Merthogy a germanizmus fellelhető a magyar nyelvben és más transzformációk is (részben a nyelvújítás következményeként) vagy más régebben idegennek tartott elemek, most pedig az angol szavak feltűnése, azt vagy elfogadja majd a nyelvünk vagy kilöki magából, esetleg átalakítja, ezeknek nem tudunk erőszakkal ellenállni.

Annak viszont, hogy a mondat végén ne "énekeljünk" átadva a magyar nyelv szabályait egyfajta pl jiddis (zsidó) nyelvhasználatnak, továbbá, hogy a névmásokat ismerjük és a szókincsünket a magyar irodalom gyöngyszemein bővítsük, az már ma is elengedhetetlen (talán még nem késői) feladatunk.

A csetelés pedig egyszerűen egy népbutító és pusztító jelenség, amely sajnos a felnőttek asszisztálása mellett egyre terjed.