500 azaz ötszáz

A magyar történelem talán leggyászosabb pillanata volt 1526 augusztus végének esőtől duzzadó 29-ik napja.

Zápor zúdult a tépett magyar seregre. Sirató, könnyeket helyettesítő záporeső.

Vajon felüdülés-e az embernek, hogy a mai magyar politika okozta mély sebeket tovább marcangolja a történelmi múlt felidézésével. Bizonyára nem felüdülés de múlhatatlan szükségszerűség.

Ismerni szeretnénk mindennek, közte a történelmi eseményeknek is az okát és mindennek a geneológiáját, vagyis a származását. Ehhez kell, ha nagyvonalakban is ismerni a magyar történelmet.

Csak gondolatkisérlet gyanánt vegyük végig váézlatosan a magyarok történetét a Kárpát medencében, a honfoglalástól kezdődően a Mohácsnál vesztett csatáig.

Erre teszünk kisérletet úgy, mint egyszerű állampolgárok. Vagyis nem szakemberként (nem vagyunk történészek) de annak biztos tudatában, hogy ma eseménye sem érthető a tegnap nélkül.

Keresi az ember a párhuzamokat, hogy valóban ismétli-e a történelem önmagát. Vagy volt már ennél rosszabb is amikor panaszainkat csillapítandó régen történt zord idők felelevenítésére cseréljük, és ezzel könnyen átlépjük a napjainkban történt eseményeket. Vagy jobb sorsot is adott az Ég nekünk a mai sovány reményeknél, sokkal jobbat is és elég ekkor a múltban fürödnünk, mint egy kellemes jakuzziban? Hát nem egészen.
Dicső múltunk, ha volt is sok-sok dicstelen mába forduló nappá szegényedett? Vagy állíthatjuk ennek az ellenkezőjét is, azzal, hogy ma sem rosszabb a helyzet mint régen volt, minek akkor panaszkodni?

Döntsön mindenki a maga ismeret szerint.

Vagy ezért vagy azért, de mindenképpen azon nevezetes dátum miatt, ami a Mohácsnál történt ötszáz évvel ezelőtt, mint magyar embereknek kötelességünk minden erőnkkel tisztetelet tanúsítani Mohács hősei, áldozata iránt, amelyet ez a kis írás és még az ezt követő rövid ismertetések is -gondolom (talán naív módon) szolgálnak.

Ha nem is a katedrára, csak a katedra mellé állva szeretnék segíteni azoknak akik a magyar történelem ötszáznál is több évét, a honfoglalástól Mohácsig ismerni akarják. Én is dilettáns vagyok ebben mint még sok más társam. A dilettáns nem lebecsülő jelző, hanem inkább olyan ember mint aki nem szűken vett szakemberként érdeklődő, a környezete iránt nem közömbös. Sem a mai sem a történelmi múlt eseményeit illetően.

Figyelmeztetünk: nem felesleges a múltunkkal foglalkozni.

A honfoglalás idején Árpád fővezér irányításával elfoglaltuk a Kárpát medencét.

Álmos vezér vajon miért maradt le. Mármint Álmos vezér a regényesen szép honfoglalásról, aki talán az egyik legfényesebben ragyogó csillagunk a régmúlt időkből.

Abban az időben két vezér irányította a magyarokat. A magyarokat és minden más népeket akik hozzánk csapódtak. Álmos vezér mellett Kurszán is vezéri szerepet kapott. Az egyik volt a kende (méltóság) a másik a gyula (méltóság).

Kende volt a nap, gyula volt a hold.

Kende volt Kurszán aki szakrális hitet is hordozott vezérként, gyula volt Álmos, aki a hétköznapi feladatokat látta el. A minden harcos főnöke.

Kurszán meghalt valami okból, így megszűnt a kettős fejedelemség és Álmosra maradt mindkét tisztség, mert a régi vezetést nem pótolták. A szakrális vezető tisztsége is és a gyakorlati feladatokat ellátó vezéri szerep is Álmosban egyesült.

Álmos a döntő lépés előtt, a Kárpátokon való átvonuláskor meghalt. Nem lépett be a medencébe. Bibliai hasonlattal élve úgy járt mint Mózes, aki nem lépte át a Jordán vizét, nem jutott el az igéret földjére. Mindez Józsué vezetésével történt. Mózes bűnt követett el korábban ezért megtagadtatott az utolsó lépés tőle. Vajon így járt-e Álmos is. Vagy talán még Kurszán is. Oly sok dolog kifürkészhetetlen és oly sok dolognak nem ismerjük az okát. Nem csak régen, ma is így van ez.

Vajon mi okozta Álmos fővezér halálát? Titokzatos áldozat-vállalás, ahol ő volt az áldozat. Ő volt akit feláldoztak? Pogány hitbéli örökletes sors, tudniillik a negyven év vezetői tisztséget betöltő emberek -miként Álmos is- ha idős korba léptek, áldozatul esnek, áldozatként szolgálják fel őt a társai. Miért? Talán a sikeres jövőért.
Éppen Árpád, Álmos fia teljesítette be a törzsi szokásokat és vált apja gyilkosává? Kötelezően, szerepeszerűen mint annyi más esetben ezt megelőzően?

Sok-sok homály fedi az alig több mint ezer egyszáz éves ezelőtti időket. Véres, gyászos időket. Sikeres, győzedelmes időket.

Árpád fővezérnek öt fia volt. Név szerint Levente, Tarhos, Üllő, Jutas és Solt.

Árpád meghalt 907-ben, hatvan éves korában.

Ebben az évben, vagyis 907-ben volt a sorsunkat eldöntő Pozsonyi csata is. Árpád-utódai is ebben a csatában haltak meg? Talán! Vagy nem? Solt, akit Zoltának is neveztek, a Zsolt névnek is eredete. Egy település is őrzi a nevét Solt városa amely éppen félúton van az Esztergom-Máriagyüd magyar Camino útvonalának. (Nyolc nap után értünk ide gyalogosan egy évtizeddel ezelőtt, egészen pontosan 2013 október 9-én, ha jól emlékszem).

Solt fejedelem volt. A magyarok fejedelme.

Őt követte Taksony, szintén fejedelemkét. (Szabolcs is, Fajsz is fejedelem volt, Fajsz egy Duna menti település neve, miként Solt is)

Taksonynak fia volt Géza fejedelem.

Géza utóda Vajk 997-ben uralkodó fejedelem, illetve a Vajkból lett István király 1000-ben. Ő lett szentté később, László királyunk javaslatára.

Szent István fia Imre trónörökös, fiatalon meghalt egy vadászbalesetben. Vadászbalesetben? Mint Zrínyi is vadászbalesetben halt meg. Furcsa mindenesetre ez a vadászbaleset, és még a halált okozó vadkant sem cserélték le más támadó vadállatra.

Mennyi-mennyi feszültség húzódik ezen történelmi események között. Mennyi vér folyt el, hányan haltak meg ártatlanul ebben az időben is.

Géza fejedelem vérvonala fiú ágon megszűnt Imre halálával.

Következett a véres áldozatok sora.

Géza fejedelem testvére Mihály volt. Mihálynak a fia Vászoly, vagyis Vazul.

István királyként úgy intézkedett, hogy az unokatestvérét, Vazult vakítsák meg. Vazul a király életére tört, éjszakai álmában éles kardot szegezve rohant rá.

István felnégyelte édesanyja testvérét is Koppányt, hogy példát mutasson a vezetői, a királyi erőből.

Vagy másról is szó volt mint erőfitogtatásból?

Igen, szó volt.

A keresztény magyar állam léte forgott kockán.

Azt mondják, hogy István király erős vezető volt, de nem volt gyilkos szándékú, hogy védtelen emberekre rontson, jóllehet minden oka megvolt arra, hogy nem bosszúból hanem egy ország érdekéből kardot rántson.

István kereszténnyé válását megelőzte apjának, Gézának a keresztény hit irányába való elmozdulása. Igaz, nem Róma felé nézett hanem Konstantinápolyra, a keleti kereszténység központjára. (Egyesek szerint egyformán volt pogány (még) és keresztény is (újólag). Nem tudott határozottan dönteni. Mindkét út járható volt számára. A régi pogány út is és az új, a keresztény út is. ("Elég nagy úr vagyok ahhoz, hogy mindkét utat járjam" -mondta a vallását firtatóknak.)

István király Vazult megvakíttatta. (az ólomöntés fülbe csak legenda). Vazul gyilkos szándékkal rontott alvó királyára. Büntetése abban az időben csekély mértékűnek bizonyult a rettenetes halálbüntetésekhez képest. Mondhatjuk talán, hogy irgalmasságból történt?

Koppány felnégyelése is, másnak a javaslatára (befolyásolására) történő döntés volt. Vannak a törtélemben erős asszonyok is.

Koppánnyal szembeni, a halottnak járó tiszteletet messze erősen romboló halálos itélet is a nagyon kemény kézzel irányító édesanyjának Saroltnak a döntése valójában, mert Sarolt, (neve jelentése fehér menyét) nyugati irányultságát mutatta, a kereszténység védelmét mindeneknél és mindennél fontosabbnak tartotta.

Koppány négybe vágott teste is egy kereszt alakot képez, Győr, Veszprém, Esztergom és Gyulafehérvár alkotta négy égtájnak megfelelően.

Megkezdődött az Árpádházi királyok uralma, de hogyan?

Ez a következő rész tartalma.