Értelmezéseink

János főpásztor válasza a királynő megölésére:

A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki beleegyezne én nem ellenzem.

Vagy ez?

A királynét megölni nem, kell félnetek jó lesz, ha mindenki beleegyezne én nem, ellenzem.

Vagy ez:

A királynét megölni nem kell félnetek, jó lesz, ha mindenki beleegyezne, én nem ellenzem.

Miként foglalt állást Gertrúd királynő megölésében a hozzá intézett kérdésre a főpásztor?

Támogatta vagy ellenezte a királynő megölésére való felhívást.

Az egyik változat szerint támogatta, (nem kell félnetek), a másodikban nem támogatta, (én nem, ellenzem).

Csakhogy János esztergomi érsek úgy válaszolt a kérdésre, hogy a szavak közé, a mondatrészek közé írásjelet (vesszőt) nem tett.

Értse mindenki úgy ahogy akarja.

Nagyon szellemes eljárás -mondhatnánk egy mondatelemzés kapcsán.

Csakhogy itt nem mondatelemzésről van szó, hanem egy tettnek (a királynő megölésének) az elbírálásáról.

II András király felesége volt Gertrúd, akit ismerünk Katona József Bánk bánjából.

A királynőt végül megölték tudjuk és számonkérés sem maradt el, de Bánk bán a halálbüntetést megúszta.

Itt a szabadság és a megkötöttség (alávetettség) kérdése merült fel.

Március 15-i megemlékezésen gyakran halljuk Petőfi Sándor Nemzeti dal című versének az elmondását.

Helyesen mondják a versmondók? Jól értelmezik a verset megtanító pedagógusok amikor instrukciót adnak a tanulóknak a vers elmondására?

"Rabok voltunk mostanáig kárhozottak ősapáink kik szabadon éltek haltak szolgaföldben nem nyughatnak."

Ez a "János-papi" kiindulópontunk. Írásjelek nélküli idézet.

Az iskolás módra elmondott vers -kinek hibájából vajon?- nagyon sokszor rosszul értelmezett.

Mi az igazság Petőfi versében?

"Rabok voltunk mostanáig kárhozottak, ősapáink kik szabadon éltek haltak, szolgaföldben nem nyughatnak." Így értelmezzük helyesen.

Iskolás módon: "Rabok voltunk mostanáig, kárhozottak ősapáink, kik szabadon éltek haltak, szolgaföldben nem nyughatnak.

Mi a vers értelme?

Az, hogy mi, a most élők vagyunk kárhozottak (nyilván a szabadság hiánya miatt) és ősapáink voltak azok akik szabadon éltek haltak (tehát nem kárhozottak) és így abba a szolgaföldben nem nyughatnak amelyet mi nem vagyunk képesek szabaddá tenni.

Ezért a vers elmondásának az a változata jó amely arra enged következtetni, hogy az ősapáink nem kárhozottak. Miért is lennének azok hiszen ők szabadon, (szabad ember módjára) éltek, haltak.

Ilyen nagy szerepe van az írásjeleknek!

Szóljunk másról is az ünnepség kapcsán, maradva a szabadságnál.

A tegnapi kiemelt, országos ünnepség melyet a Kossuth téren és a Hősök terén tartottak, (hogy csak ezt a kettőt említsem) nagyon elgondolkodtató számunkra.

És éppen a szabadság miatt.

Az 1848-as forradalom és ezt követő szabadságharc mindeneknek kezdetére utal egyrészt, ennek a legfőbb mondanivalója az ember harca és legfőbb jelentősége az embernek arca, mármint arculata.

Mi is a szabadság (vázlatpontokban) és így sem teljes felsorolásban:

A szabadság rendteremtő. Nagyon fontos, mert mi rendre, rendezettségre vágyunk, nem káoszra, nem folytonos inverzióra, hogy ebbe vagy abba az irányba menjünk politikai ciklusonként változtatva az irányt rapszódikusan.

A szabadságból emberi méltóság születik, biztonság, félelem nélküliség, egyenlőség, testi-lelki-szellemi eltökéltség. Vagyis jólét, alkotás és a léleknek szabad akarata, szárnyalása, az isteni igazság által való töltekezése.

A szabadság-élmény nem lehet politikai jelszavak rabja, nem lehet pusztán a politikai eszköztár része, darabja, nem lehet puszta eszköz emberi hatalom megszerzésére vagy megtartására még elméletileg sem, nem hozhat elmebolondító zűrzavart, nem lehet szónoki eszköz, mert a szabadság egy végeredmény. A tömegdemonstrációnak nem szolgája legfeljebb értéke.

A szabadság-érték felülír minden kapzsiságot, matériális vagy politikai uralmat vagy ennek megszerzésére utaló politikai eszközt mert a szabadság nem más mint maga a tisztaságban és jóságban ágyazott, eleve az emberben meglévő világteremtő és egyben a Világot megteremtett Akarat. Az ember akarat-szabadsága megfelel a világteremtő Legyen-jének. ("és lőn világosság").

A szabadság a boldogító "igen". Az úgy legyen, az akaratod szerinti legyen, nem az alávetettség igenje, hanem az eredet igenje.

Az ember szabad akarata az, hogy elfogadja evilági teremtőként is a felettes Erőt, mert az Megszabadító és Felkent.

A szabad akaratú világ emberközpontú világ. Az emberi haladás mértéke, értéke és feltétele.

A szabadságot hirdetni csak felkent, felemelt, kivételes történelmi helyeken és történelmi alkalmakkal lehet. Szabadságot meghirdetni nem lehet csak konstatálni a létét, nemlétét.

A szabadság a szellem szolgálólánya amelyből a legszebb közösségi szavaink születnek, úgymint otthon, szülőföld, szülőház vagy nemzet, nép, közösség, haladás, igazság, szolgálat, stb. és ennek transzcendens szinonímái mint hit, lelkiség, megigazulás, bűnből való szabadulás stb

És végül egy emberi lépték és érték mai igazságtartalma.

Azt mondta nekem mintegy másfél évtizede egy ember aki politikai tisztséget viselt, hogy -szó szerint idézem- paradigma váltásra van szükség. Ez azt jelenti magyarul, hogy olyan állapot létrehozására van szükség, amely meghaladja a mait (az akkorit) és kiállja majd (győztesen) összehasonlítás próbáját.

Csak nem arra gondolt e kedves ismerős, hogy tízegynéhány év múlva olyan ünnepünk lesz a szabadságra való emlékezés jegyében, ahol ezzel a fennkölt szóval egyenértékű Petőfi Sándor neve egyszer sem hangzik el az ünnepség során.

Mert ha ilyen ünnepünk lett március idusán akkor ez a váltás mára nem sikerült.