Magát (sohasem) ismétlő történelem

Sok év eltelt már az első alkalom óta, hogy ebben az időtájban összegyűljünk és emlékezzünk (néhány tucat tisztelgő), gr Dr Teleki Pál egykori miniszterelnök erőszak által bekövetkezett halálára (vagy saját maga vagy más oltotta ki élete lángját). Most is hasonlóan az évek óta ismétlő történtekhez ugyanazzal a céllal jöttünk a máriabesnyői temetőbe és tisztelet tanúsítva, fejet hajtottunk, életében elvégzett munkássága előtt.

Az elmúlt évek egyikén Dr Karsai László erdőmérnök (Gödöllő egykori alpolgármestere) mai napig emlékezetes beszédében a természet lágy, kifejező hangján szólt a miniszterelnökhöz (mintha élne). Kedves erdei képpel emelte az ember szívét a természettudós miniszterelnök szívéig amikor az élet-halál kettősségét (vagy talán bizonyos értelemben vett azonosságát) hasonlította, a Gödöllői Dombság peremén nyíló szerény virág az odvas keltike képéhez.

Vagyunk-e mások, és ha igen akkor többek vagy kevesebbek egy nyíló virágnál?

Bizonyos értelemben igen, többek vagyunk, más értelemben ugyanazok vagyunk.

A természet egysége, az élőlények biológiai ciklusa a születés-kifejlődés-elmúlás egyformán érint bennünket.

Más tekintetben az egységes kép ellenére különbözünk, mint emberek egymástól, minden más élőlénytől.

Az emberi lélek kiemel bennünket a természet egészéből, a világ egészéből, az Univerzum egészéből, mert a lélek, mely örökké élővé tesz bennünket olyan ajándéka Istennek, amelyet csak a legkülönlegesebbeknek ad, az arra érdemeseknek ad, azoknak akiket saját hasonlatosságára, képmására teremtett.

Az ember egyik legsúlyosabb, talán azt is mondhatnám, hogy leggonoszabb tette, hogy hálátlan lett a Teremtőhöz.

Egyik neves politikusunk azt nyilatkozta, hogy többé-kevésbé ismeri csak a Bibliát, úgy és olyan módon mint az az ember aki olvasgatja, nézegeti, néha a templomban meg is hallgatja Isten Igéjét. Mint talán nem csak ő, a híres ember, hanem mi magunk is, akik -bár előttünk az élet számos példája- csak mint kívülállók viselkedünk az élet nagy és megválaszolást kívánó kérdése előtt. Esetleg a dolgok ismerőjeként, vagy ideig-óráig tartó önazonosságunk jeleként a felismerésig is eljutunk, eggyé is válva az Isten Igéjével, de ez nem látszik rajtunk. Mintha ránk egy külön természeti erő vagy természetfeletti kapcsolat vonatkozna, nem pedig az egyetemesség és a tanúság, mely mindig életünk mellett, életünk felett áll.

A máriabesnyői temetőben, Teleki miniszterelnök sírjánál felébredünk abból az álomból, melybe a világ sok-sok, talán ezernyi morfiuma taszít bennünket.

Az élet a halálon uralkodik.

Most tanultuk meg ismételten a leckét, hiszen még most is Husvét van, az előttünk lobogó Igét, hogy "resurrexit tertia diae", vagyis, hogy harmadnapon feltámadt.

Úgy viselkedünk húsvét nyolcadában (talán még a máriabesnyői temetőben is) mintha már messze-messze lennénk Húsvéttól. Mintha át sem éltük volna (még gondolatban sem) azt a gyötrelme-diadalmas három napot, mely az utolsó vacsora termében kezdődött, az olajbogyót termő kertben folytatódott, Júdás árulásában szégyenteljesen kibontakozott és a keresztfán befejeződött, hogy feltámadjon (resurrexit) a harmadik napon, (tertia diae).

A Jelenések Könyve hatodik fejezetének egytől nyolc közötti verse a négy első pecsétről és a négy lovasról szól.

Gondolunk-e arra, hogy e a négy pecsét alatt az életünk, sőt a kereszténység élete nyugszik?

Az első pecsét alatt a fehér, a második alatt egy tűzvörös, a harmadik alatt egy fekete és a negyedik alatt egy sárga ló volt. (Van)

Gondolunk-e arra, hogy a kereszténységünknek hófehér kezdete egy tűzvörös háborúkkal telt időben folytatódott, majd sötét fekete fellegek borította egek borultak ránk, vereségek, veszteségek képében, míg a sárga ló idézte korba jutottunk. A sárga a halál színe. Siratjuk-e ezt.

Egy végzetesen rossz irányba fordult világunk lényegét elnyomják, eltűntetik, anullálják, megsemmisítik a borzalmas emberi sorsok kísérte feledéseink. Feledtetéseink. Az ember hatalmi vágyának és tobzódásának nyomora.

Van-e visszaút abból, hogy mindent uraljon a ma eseménye. Akár a választások képében is. A felelőtlen, felszínes (rokon-testvér-barát)politikai, megtévesztésre hajlamos látogatások, melyekk egy haszonelvű világot mutatnak felénk, ahol a hatalom mindenek felett és mindenek előtt áll.

Hol van ebben a világban a mártír gr Teleki Pál életáldozata, befejezetlen,csak a halálnak meghajló földi pályafutása, a mára is érdemesült üzenete.

És hol van az odvas keltike szép, bólogató, halni készült virága, hogy átadja a sorsát a következőnek, az utána lévőnek, a majd szépen virító friss virággal illatozó utódnak, nem máshol mint a temetőben, gr Dr Teleki Pál egykori miniszterelnökünk sírja felett.