Jó napot Tanár Nő

Egy pedagógus mesélte el a találkozását egykori diákjával akinek osztályfőnöke volt.

"Megismer"? kérdi a tanárnőtől a szépen felöltözött , erőteljes, vidám valamikori tanítvány, a mindig beszédes cigány gyerek az első padból.

Dubajban voltam nem régen, vállalkozó vagyok. Építési vállalkozó. -mondja kérésre válaszolva. "Mi van veled Ricsi"?

Így köszön be tanárának az egykori tanítvány. Aztán hozzátesz még egy fontos dolgot.
Arról panaszkodik, hogy nem beszél nyelveket, így Dubajban is nehezen érttette meg magát a környezetével. De megoldottam! -vált vidám hangra.
Aztán tanácsot is mond az iskola működésére vonatkozóan. Merészen! "Nem kell ide iskola, mást kell tudni az embernek az életben ha boldogulni akar, mint amit az iskolában tanítanak".

Magabiztos, sőt dölyfös állítás. És szakmaiatlan. Öntelten magabiztos. Tipikusnak is mondható a nációjában. Siket esetén "havaj" van, minden jó és vidám. Ha nincs "havaj" akkor kopp van.

Viszont nem lehet szó nélkül hagyni, vagy butaságnak nevezni amit mond.

Ismerjük a cigány szokásokat. A helyi cigányok szokásait, amely bizonyos fokig általánosan is érvényesek a cigány etnikumra.

Amit az iskoláról mond, azt úgy kell értelmezni, hogy az iskola nem tanít eléggé az életre.
Non scola sed vitae discimus! Régi római (latin) mondás. Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk!

Szentgyörgyi Albert is azt mondja, hogy nem "szecskát" kell a tanulóknak adni az iskolában (vagyis haszontalan dolgot) hanem megtanítani őket tanulni és megtanítani e között azt, hogy mit vegyenek le a könyvespolcról ha valamilyen ismeretre szükségük van. Nem kell azt biflázni ami már megvan írva. Tudjuk, hogy hol és mit kell keresni, ha tovább akarunk lépni. Az egyről a kettőre.

Ricsi, a cigánygyerek ennek ékes példája. Mármint annak, hogy az élet a tanítómester. (magistra vitae) Nem az iskola. Legalább is nem a jelenlegi formájában.

Valaki mondta, hogy a Klebelsberg-féle oktatási rendszerben (a két világháború közötti idő) minden gyereknek legalább száz verset (költeményt) kellett tudni. Még a tanyasi iskolában járóknak is.

Volt ennek értelme? Bizony volt! Mert a versek az erkölcsöt (közte a hazafiságot) erősítették és ebben az időben ez volt az egyik legfontosabb, hogy apátiába ne süllyedjen az ember a nagy veszteség után ami érte az országunkat a Trianoni döntéssel.

Tehát, nem az elme pallérozása ellen szólnak a bölcsességek, hanem a mellett, hogy a tanításnak életszerűnek kell lenni.

A mai világban egy nagy népbutítás folyik.
Ennek kellen ellenállnunk!

Ma nem lehet szó szerint venni az éltre való nevelést mert az élet körülöttünk a maga erejével (politika erejével) nem felemel hanem lenyom. Nem igazít el az élet bonyodalmas kérdéseiben, hanem primitív egyszerűségével terel. Ebbe vagy abba az irányba. Mint a nyájat a pásztorkutya.

Ugyanakkor az élet nagy kihívás az embernek.
Erre a kihívásra (feladatkörre, feladatokra) az iskola hogyan készít fel az egy nagyon izgalmas kérdés.

Ismeretek nélkül nincs tudás. A tudomány ismerete (iskolában tantárgynak mondjuk) része az ember személyisége kialakulásának. Nem arról van tehát szó, hogy ne tanítson az iskola elméleti ismereteket (történelem, anyanyelv, idegen nyelv, matematika stb), hanem arról, hogy az ismeretekhez hogyan juttatja el a gyereket. Milyen módszert alkalmaz.
Az ismeret két irányú dolog: egyrészt jellemnevelő, másrészt gyakorlatias.

Erős jellemű emberek egyben okos emberek is. Gyenge jelleműek nem okosak. Az erős jellemű embernek nem lehet "bemagyarázni" mindent. A hazugságra azonnal rájön. Mert olyan a gondolkodása, hogy a hazugságot meg tudja ítélni.

Ehhez tárgyi ismeretekre is szükség van. Ezt kétség nélkül mondhatjuk. És szükség van a gondolkodás képességére.
Az a jó iskola, amelyik a tárgyi tudást úgy adja át a tanulónak, hogy közben gondolkodni is megtanítja.

A másik dolog a gyakorlatiasság. Az életre nevelés egyszerű kifejezéssel.

A gyakorlatot az élet diktálja! A jó iskola ezt felismeri. Ezért rugalmas a jó iskola és alkalmazkodó. Nem elvi-politikai alkalmazkodás ez, hanem a gyereknek az élet felé irányítása.

Ezért nagyon fontos dolog az, hogy az iskola, a tanítás mit kínál a gyermeknek. Milyen ismereteket, gyakorlati fogásokat, jártasságot és készséget és ennek elsajátítására milyen módszereket használ.

A modern iskola az időszerű iskola.

Az időszerűség mindig a klasszikus ismeretekből és az új kihívásokból tevődik össze.

Erre vezettek engem rá bő tíz évvel ezelőtt. Én is tanultam ebből. Nem elég az ismeretet megtanulni valamikor és azt egy életen át alkalmazni, mert -hangsúlyosan mondom-az élet mindig mást és mást kíván. A megújulást! Ismeretben is, gyakorlatban is.

Nálunk, Dányban ehhez az élet-kihíváshoz még plusz feladatként jelentkezett "Ricsi" népe. A cigányság. A megoldandó feladat nagy, de nem megoldhatatlan és ezt CSAK egy új módszertani hozzáállással lehetett volna megoldani. Ennek szervezeti keret lehetett volna egy felekezeti iskola is, de a pedagógiai problémákat önmagában nem tudta volna megoldani ez sem.Segíteni a megoldást igen a maga erkölcsével, hitével, emberiességével, filozófiájával, egy ezt felismerő pedagógiai testülettel. Ehhez a szülőknek is (mindenkinek) kellett volna alkalmazkodni. Ez az alkalmazkodás tevőleges részvétel a pedagógiai folyamatban azzal, ami a szülőre tartozik. Aktív együttműködés az iskola és a szülők között, ideológiai háttér a vallási felekezet révén, nagy, hatalmas eredmény és siker lehetett volna. Soknak ez természetes volt mindig, akkor is és most is. Egy új élet küszöbén álltunk! Talán egy történelmi megújulás kapujában is.

Ezzel nem tudott a falu az illetékesek megbírkózni. Látjuk, mi lett az eredménye.

Ricsi és a többiek a mai iskolások, járják a maguk útját kényszeredetten vagy természetes úton, de azt nem tudják már elmondani a dányi iskoláról azok akik más község iskoláiban tanulnak:"az én iskolám, szüleim, nagyszüleim iskolája is".

Ők ide tartoznak és én is ide akarok tartozni.