Események történelmi háttérrel

A történelemben élünk, sőt mint ahogyan a latin közmondás tartja, Historia est magistra vitae, a történelem az élet tanítómestere is egyben.

Körbevesz bennünket a világ, a rá jellemző sajátos történéseivel.
Szűkebben, a családi környezettől kezdve, egészen a látó és láthatatlan határokig, a falunk, az országunk, a nagyvilág, végestelen végig.

De körbe vesz bennünket saját énünk is, a mi kis belső világunk. Minden titkával és megnyilvánulásával együtt, amire azt mondhatjuk: ez én vagyok.

Felettünk a csillagos ég, e fölött -egészen egyszerűen fogalmazva- a mennyország, pontosabban fogalmazva a transcendens világ, az e világon kívüli élet, a fizikán és az anyagon túl. Itt találkozhatunk a Teremtőnkkel és mindazokkal akik valaha éltek, ismerősök és ismeretlenek, mindez az emberi ésszel felfoghatatlan nagy Egészben, a Világmindenségben.

Így "élt" a mi hősünk, Alpár is, abban az írásban, amit Vargabetű címmel tettem közzé ezeken a hasábokon.
Élt-e egyáltalán Alpár, vagy én voltam az, te voltál talán, vagy mindannyian lehettünk részben és egészben "Alpárok", nem tudhatjuk.

Mondtak nekem erről az Alpár-történetről, a Vargabetű című írásomról ezt is, azt is, de én egyetlen dologról szólok ezek közül.

Azt mondta valaki, nincs befejezve a Vargabetű, nagyon kurtán-furcsán egyszer csak vége lett.
Meghalt Alpár, ott van a temetőben, menjünk ki a sírjához.
Ezt éppen megtehetnénk. Ha tudnánk ki is volt ő.

De mivel mindannyian lehettünk, és még mindannyian lehetünk és élünk, történelemben, eseményekben, ezért mindenkinek magának kell megteremteni a környezetet -ha akarja- amiben Alpár még nem halt meg, hanem éli és járja a maga útját. Egészen a halálig.

Tehát írja meg mindenki gondolatban ennek az embernek az életét, olyan színesen amilyen színesen akarja, erre gondoltam.

És ha így lesz, akkor elérte a célját az írás, ami nem több mint egy gondolat kifejtése, gondolat- és cselekményfűzér, vagy inkább beszélgetés, virtuális beszélgetés egymással, ha már a sorsunk olyan, (vagy a világ olyan), hogy nem összehozni, hanem szétválasztani igyekszik az embereket. Még a beszélgetni szerető barátokat is.

Szeretném a történelmi hátteret ehhez -vázlatosan- feltárni, megmutatni, mert csak történelemben tud élni az ember.

Amikor Alpár kijött a kórházból, nyilván lefogyva, lesoványodva és ezernyi kérdéssel, melyre valakinek választ kell adni. De legfőképpen saját magának.
A történelem ugyanis válasz azokra a felvetésekre, amelyeket ez a véges időfolyam, az emberréválástól napjainkig feltesz nekünk.

Nézzük hát a történelmi hátteret!

1956 a forradalom éve.
1959 a Tsz szervezés kezdete -és nagyjából vége is- egy olyan történelmi időszak, amelyik azóta is sokféle kérdést és sokféle választ szül az emberekben.
Egy dolog viszont a kérdésekre adott válaszoknál egyértelmŰ erőszakos cselekmény volt a hatalom részéről a Tsz-ekbe kényszerítés.

Mit láthatott Alpár, amikor a kórházból kijövet, az utcán találta magát. Nyilván szembejövő embereket és a forradalomnak a házakon maradt jeleit.

Milyen emberek voltak ezek az utcán sétáló polgárok?

1956-ban a forradalom lelkes támogatói nyilván, akiknek egy év sem kellett ahhoz elfelejtsék a "múltat", mert 1957 május elsején énekszóval, zászlók lobogtatásával vonultak fel a dísztribün előtti téren, tíz-és százezrek, az ország akkori vezetői előtt.
És kik voltak a vezetők? Azok, akiket a forradalmat leverő szovjet katonák, gyilkos fegyvereik által hatalomra juttattak. (Azt senki sem állíthatja, hogy valóban a forradalmárok vonultak fel május elsején, de azt igen, hogy ezek az emberek fél évvel ezelőtt még a forradalom lelkes hívei voltak, többségében.)

A magyar 56-os forradalom főszereplői között sok fiatal ember volt.
Ugyanakkor, 1957 március 21-én megalakult a KISZ! A Kommunista Ifjúsági Szövetség! Annak a márciusnak -az 1919-es márciusnak- a 21-ik napján, mely a magyar történelem egyik legtragikusabb, legkomolytalanabb, legmagyartalanabb eseményét jegyezte.

A magyar kommunistákat tömörítő, a forradalom által elsöpört MDP, (Magyar Dolgozók Pártja) helyett megalakult az MSZMP, a Magyar Szocialista Munkáspárt, melyben a dolgozó helyett munkás lett és szocialista.
Milyen önellentmondó az a tény is, hogy a kommunista párt nem vette fel a "kommunista" nevet, de a fiatalok pártjára, illetve szervezetére ráakasztotta a kommunista jelzőt.
Egypárt rendszerben ez igen népes párt volt, a megszűnésekor mintegy nyolcszáz ezer ember (800.000)volt a tagja. Szerintem mondhatjuk ezt ekkor már néppártnak is abban az értelemben, hogy a melldöngető tagjai, a Rákosit és Sztálint éltetők ekkorra már kihaltak és sok olyan embert tömörített soraiban, akik a kommunista elveket, a maga ortodox (bolsevik) mivoltában teljesen elvetették. Sőt a párt belső ellenzékévé is váltak.

A kormány magát Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánynak nevezte.
Az önellentmondásos példája ennek az, hogy a vezetői magukat munkásnak és (vagy) parasztnak tűntették föl, hogy eltussolják, messzire kerültek ők ennek a képviseletétől még akkor is ha a főtitkár (Kádár János) eredeti szakmája valóban varrógép műszerész, Dobi István, vagy Loconci Pál az elnöki tanács elnökei pedig paraszt származásúak voltak.

Azt nem lehet tagadni, hogy az életszínvonal a forradalom után, egészen a rendszerváltásig a Rákosi korszakhoz képest nem emelkedett.

A szocialista mezőgazdaság termelési eredményei nem estek messzire a világszínvonaltól, de a társadalom belső szerkezete (diktatórikus, egypártrendszer) és a gazdaság kézi vezérléses tervgazdaságra épülve, nem tudott általános jólétet biztosítani és mindenben, szinte mindenben mélyen elmaradt és fokozatosan leszakadóban volt a nyugati demokrácia teljesítésétől, az ott tapasztalt életszínvonaltól.

A párt szava volt a döntő mindenben és ezt a Szovjetunióból irányították többnyire.
Ennek megfelelni akarván -nem volt más út- működtek az intézmények is.
A rendszer deklaráltan marxista-leninista elveken állt.
Ez pedig kizárta a független és szabad gondolkodást, beleszólt az emberek magánéletében és történelmi-vallási téziseket tagadott, mely a magyar emberek önbecsülését sértette.

Mit tehetett Alpár -akinek ismerjük múltját, gondolatvilágát ebben a helyzetben?

Ezt a szcenáriót (forgatókönyvet) írja meg mindenki a saját elképzelése szerint! Ha máshogyan nem, akkor gondolatban, egy-egy mozzanatát az életének.
A házassága -és annak előzménye- TSZ-szervezés, Margit ebben belehaló édesapja stb- nagyon sokféle elágazást tesz lehetővé.

A rendszerváltás közvetlen környezetének, körülményeinek politikai-társadalmi helyzetéről -szintén vázlatosan, később írunk.

Majd kiteljesedik így egy életút történelmi háttere a maga sokszínűségében.

Keressünk "Alpárokat" a környezetünkben, teremtsünk magunk is "Alpárokat", hogy átgondolhassuk egy kornak, mintegy ötven esztendőnek, mára még minden részletében fel nem dolgozott értékeit és tanulságait.
Amire ráadásul már egyre kevesebben emlékeznek.
GA