Hol kukorékol a japán kakas a Rét közben?

A Rét köz -asszociáció: "Nincs egy árva fűszál a Rét-köz kelőben, (tudom, Aranynál "a torzs-köz kelőben- házai a mocsarasra néznek.
Egy sor ház csupán az utca. Valkó legrégibb utcái közé sorolható valószínűleg a Rét köz, mert vannak még házak, melyeknél az orom falon (a fürgáton) a szép és jól karbantartott portáknál a tulipán, nap, csillag motívumok mellett az évszám is fel van tüntetve. És az építtető monogramja is.

Meredek lejtőn lehet elérni az utcát. Jobbra fordulva a tó felé vezet az út, bal irányba fordulva a főútra jutunk.
Fűszál is van, bár még kopár a rét, de buján fog ez virulni néhány hét után, jöjjön csak el a kikelet, és helye lesz a nagy kócsagnak, a gémnek. Talán még a gulipánnak is.

Valkó kedves község. Nekem az. Kedves, barátságos emberek lakják.
Sok emlékem fűz ide. Kollégák, barátok, iskolatársak, ismerősök arca tűnik most fel nekem és erős indíttatást érzek, hogy a temető felé vegyem az irányt, meglátogatni egyik-másik örök nyughelyét.

Dimbes-dombos Valkó, egzotikus táj, telistele a magyar történelemre emlékeztető jelekkel, valamikori ősi településnyomokkal, az erdő gazdag flórával, faunával.
Legkedvesebb nekem talán a Vaskapu és a Szent Pál hegy, a természeti adottságok közül. Dolgozatot írtam róluk egykor.

Kutyák csaholása kísér a Szabadság úton menvén, mint őrtüzek, őrlángok adják át egymásnak a jelet, valaki jár, talán idegen, betolakodó a vidéken. Meg kell szolgálni a gazda gondoskodását, érthetetlen és megfejthetetlen hangok közlik a szomszéddal, vigyázz te is, mert ezért tartanak bennünket. Őrizzük a falut, őrizzük a portát. És a falunk nyugalmát. Biztonságát.

Hosszú, elnyúlt község Gödöllő és Vácszentlászló között, értékes, mint az óbor. Avarok is jártak már itt, mások is. A Csörsz árok egészen föl, az Erzsébet pihenőig húzódik az erdőben. Dányban a második világháború során a front csak néhány napig tartott. A szomszédos Valkón talán hetekig, hónapokig. Tankcsapdák, lövészárkok, bunkerek mélyén szóltak a fegyverek, sokáig rettegték a háború közvetlen nyomait a valkóiak.

Úgy-e hihető, ha azt mondom, hogy mindig az újat keresem, ha Valkón átutazom, átsuhanok, vagy gyalogszerrel átmegyek a Ferreng irányába.
Csukott szemmel eltalálnék már intézményeibe, barátok valamikori lakására, a templomig, községházáig.

Van új dolog elég Valkón, hála Istennek, amely megfog, nem enged, leköt és lekötelez.
Ilyenek az út mentén a hatalmas vastagságú fatörzsekből készült szobrok.
Bámulom őket, nem csak nézem. Vagyis csodálom. Hosszú percekig, szinte megbabonázva érzem magam a látványtól.

Petőfi szerelmes szépségű szabadság-lelke az egyik.
A Kis Hercegből vett idézet a másik
Dózsa tüzes trónjának forrósága a harmadik.
És a legszebbnek tartott negyedik, a Valkói Golgota.

Arra gondolok, nem kellene-e naponta bejárnunk ezt a stációt. Nem kellene több időt rá fordítani mint talán egy jó óra hosszat.
Állni a képek előtt, a szép művészi vésetek előtt és szabadságról elmélkedni most, zord, emberpróbáló időben.
Szeretetről dalolni mint Pál apostol himnuszának valkói valóságáról.
Haragos Dózsával szenvedésünk tüzét erősíthetnénk a végtelenségig, míg fel nem perzselődik minden gonoszság körülöttünk.
A Golgotánál pedig csak hosszan állnánk, miközben fátyolos szemmel néznénk a valkói parasztot, kaszával a vállán, mély, sértett sebekkel a szívében.
És Jézus keresztjében, kereszten függő testének fényében meglátnánk megszabadított lelkünk szárnyalását föl, föl szállva egészen a hegy tetején álló képesfáig, ahol a dányi zarándokok Máriabesnyőre menet meg szoktak pihenni.

És visszafelé jövet ismét a Rét közre fordulnánk rá.
Előtte még egy kicsit gondolkodnánk, hogy fölmenjünk-e a Kása tetőre, így február táján a tavaszi hérics sárga virágát csodálni, középkori templom helyén "egyet" imádkozni.

Most marad a Rét köz.
Vajon ott van-e még a néni vállán az a japánkakas, amelyiket reggel láttam és a felkelő napban köszöntötte az éledő természetet.

Mert úgy gondolom, hogy a japán kakas is csak a jó emberek vállán tud az Istennek a maga nyelvén imádkozni.
És ezek szerint Valkón jó emberek élnek, ott a Rét közben.

Gódor András

2019 február 25