Késhegyre szúrt szó

Családunk tagja külföldön tartózkodik egy ideje. Még tanuló.
Hazajön és mondja nekem, hogy ő valójában migráns.

Szívembe mar a szó. Mint áram szalad végig rajtam. Villanó kések hegyére szúrt szó, mely erőszakkal hanyattaszítja a puha létet.
Ember-létet, asszony-létet, gyerek-létet, zsibongó piacok, haragos vásárok, rettegő állomások kiátkozott itéletévé válva. Remegő, iszonyatos világ halottvirága. Harmadik évezredünk hajnali kisértete.

Megnézem, most már megnézem a szó közfelfogásbeli jelentését.

"Migráció: lakosság lakóhelyváltoztatása, egy országon belül, vagy áttelepülés egyik országból a másikba. (Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára 1986)Migráns pedig az, aki a migrációban, a helyváltoztatásban részt vesz.

Az 1960-as években községünkből sokan elköltöztek Isaszegre, Gödöllőre, máshová, hogy könnyebben elérjék pesti munkahelyüket.

Napjainkban is tetten érhető falunkba való beköltözés és az itteni megtelepedés.

A "Csauseszku" romlott politikai világából számos erdélyi magyar talált otthonra az anyaországban.

Napjainkban sokan hajtják fejüket álomra a nyugati világ valamely városában, helységében, kik munkavállalás céljából tartózkodnak ott.

És hát az unokám is, Csanád. Édesanyja külföldi tisztviselői állása miatt van idegen országban.

Miért hát bennem a szónak ez a fájdalmas kiáltása?!
Miért hát ?

Ötvenedik évi érettségi találkozásunkon, szembe ült velem az asztalnál H. Erzsi.
Csinos lány volt diákkorában. Ma, ondolált hajjal, mint korosztályának megviselt tagjai, formás szemüvegén át szemléli a világot.
Ő mesélte nekem, hogy munkahelyi kiküldetése külországba, nevezetesen Szíriába vezényelte őket, férjével együtt. Még a rendszerváltás előtt.
Szíria a megtestesült szervezettség országa volt, a jó hangulatú, viszonylagos jó módban élő embereké. Szíriában minden az volt, aminek hívták. A hivatal az hivatal, az étterem a szórakozás helye, az utca a barátságé, udvariasságé.
A muzulmán mecsetbe járt imádkozni, a keresztény a templomba. Szomszédok voltak, a szó igazi értelmében. Jó szomszédok. Erzsébet sírógörcsöt kap ma is, ha a tengeri lélekvesztőket látja, asszonyokkal, gyermekekkel, rosszkedvű férfiakkal, amint hazájukat elhagyni kényszerülnek. Így mondta.

Azután jöttek a fegyverek. Egymást versengve bombázták az arab országokat. Angol, francia, amerikai fegyverek toroktüzei vitték az "Arab Tavaszt". Vér, romhalmaz, fejetlenség mindenütt. A nép pedig innét is, más arab országból is árad kifelé. A "művelt" és gazdag nyugat felé. A mi országunkat átjáróháznak, tranzitútnak szánják.

Jönnek mindenféle emberek. Jók, rosszak.
A túlfegyverkezett Európa pedig gyengének minősül az embercsempészekkel szemben. És igazságtalannak is, embertelennek is, ahogy a sors hozza. Vagyis az önző profitérdek követeli.

A gabona között felnő a konkoly. Felüti fejét a pipacs. A kukorica földön úr lesz az aprószulák (folyófű, mint felénk nevezik).
A burgonya, cukorrépa társa lesz a libatop, vagy a disznóparéj.
Felveri a kultúrnövényt a gaz, ha nem irtjuk.

Az emberek között is van gaz. Őket úgy nevezzük, hogy gazemberek. Hitványak, gonoszok, sőt gyilkosok is néha.

Jézus figyelmeztet bennünket: a konkolyt csak aratás után válasszuk szét a búzától, mert különben hullik a férgessel a nemes is.

A váci püspök interjú-könyvét (harmadik rész) a templom könyvespolcáról leemeltem. Elolvastam. Mindenkinek ajánlom, nagyon tiszta lelki viszonyokat teremt a püspök atya okfejtése.

Ide írom egy szemelvényét, mely témánkba vág.

"Amikor bezárták a bicskei tábort, a menekültek egyrészét elszállították Körmendre. .. A keresztény fiúk kitalálták, hogy elmennek a helyi plébánoshoz segítségért -(tudniillik mínusz 10 fokban csak egy vaskályha melegítette a nagy sátrat). Körmenden az atya befogadta őket. Szűk lett a hely, felhívták a váci püspököt, tudna-e segíteni.

Így került Vácra először két fiú. Egy nigériai és egy kameruni. Mindkettő beszélt angolul, az egyik még franciául is....Kiderült róluk, hogy nem csupán keresztények, de katolikus iskolába is jártak. A kameruni fiú elmondta, hogyan gyilkolják a keresztényeket a Boko Haram nevű terrorszervezet tagjai. Az ő családját is megölték, ezért menekült el otthonról. A másik fiú arról beszélt, hogy ezrével halnak meg az emberek Nigériában, mert a nyugati cégek vegyipari üzemei tisztítatlanul engedik a szennyvizet abba a folyóba, melyből a helyiek inni szoktak.
Elmondta azt is, hogy hatalmas hajók szállítják a nyugat-európai szemetet Nigériába, melyet egyszerűen a tengerbe ürítenek. Határtalan a profit-vezérelte emberi kapzsiság.

Mivel Győrbe regisztrálták őket, elszállították Vácról, pedig a püspök kezeskedett értük.
Kitoloncolták őket, a kameruni öngyilkossági kísérletet követett el. Megmentették az életét, muszlimokkal zárták össze őket, majd kiutasították az országból. És a sort folytatja a püspök, érdemes elolvasni.

Hazánkban is van napjainkban -újsághír- letelepedett, oltalmazott, sőt menekült státusszal is rendelkező ember, mind, mind migrációs folyamat eredménye.

Ady megkérdezi egyik versében: Szabad-e sírni a Kárpátok alatt.
Én is kérdem, szabad-e sírni, szabad-e látni férfi könnyeket. Az ötvenedik érettségi találkozás után már -őszbe csavarodott az embernek feje- azt hiszem, hogy nem szégyen.

Máté evangéliumában (25 - 34) írja le az üdvözültek, kiválasztottak mai szóval kifejezve, forgatókönyvét.
Éhes voltam és enni adtatok, szomjas voltam és inni adtatok,..jövevény voltam és befogadtatok....

Talán ha két éve, hogy elhívtuk Rostoványi Zsolt egyetemi tanárt, iszlám szakértőt, tartson e témáról előadást.

Minden elfogadható az ember részéről, mely Istenhez vezet.
Ábrahámban, a zsidó ősatyában találkozik egymással a zsidó vallás, a kereszténnyel, a muszlimmal.
Minden elrontható a jó is.
Ha (gaz)emberek kezén megy át.

Ha pedig féltjük ma a kereszténységet a külső behatásoktól, akkor én azt mondom, ha félni valónk van, akkor csak magunktól félhetünk. Ha valaki elrontja az életünket, az csak mi magunk lehetünk. Ha kijelöljük életünk országútját,amely életünk céljához vezet, azt csak mi tehetjük meg. Ha a pokolba kívánkozunk, oda megyünk. Ha a mennyországba, akkor oda. Csak hát mindennek ára van. Szabott ára. Ebben nincs alku, nincs engedékenység és nincs protekció sem. Kapcsolati tőke sincs.

1962-ben Dányban 72 elsőáldozó volt.
A hitoktatásra 518 gyereket írattak be a szüleik. Ez a tanulóifjúság majdnem 100 százaléka volt akkor.
Szentostya kiszolgáltatása 57.436, vagyis mintha a felnőtt lakosok közül minden ember abban az évben kb 20-szor áldozott volna.

Hogy hol a hiba, hol a baj, hol fogjuk, vagy hol akarjuk életünket elrontani, azt csak szigorú önkontrollal, önvizsgálattal lehet megmondani.

Mindenesetre a szavak, a helyesen és jól használt szavak, amikor nem kötjük hozzá meg nem érdemelt negatív tartalomhoz, sokat segítenek nekünk.

Nem kell a szavakat késhegyre szúrni mindenáron. Erre már egyszer ráfizettünk. Ráfizettünk akkor, amikor a szocialista tábor egyenlő volt a béketáborral. A kapitalista tábor pedig egyenlő a pusztulással. Amikor Rákosi pajtás volt, a rendszerének lényege pedig ostoba hit a bölcs vezérben.

Nem kell félni a szavaktól, de elherdálni sem szabad őket.

GA