Levendula

Egy kicsit messziről kezdem a történetet.

Azt mondja a kicsi lány a nagymamájának (miután az esti imádságot elmondták), "mama, ha majd te fölmész az Istenhez, a mennyországba, akkor szólj majd le nekem, hogy mit láttál."

Megtörtént ez a párbeszéd, tanú vagyok rá.

Kíváncsi a gyerek -mondja a realista.
Nem csak a gyerek kíváncsi, de kíváncsi természetű maga az ember is. Mármint a felnőtt ember is.
Kíváncsiságunk oka és tárgya mindazon fogalmak együttes birtoklása, amelyek titokzatos világba engednének bepillantani bennünket, gyermekkorunk mesevilágától kezdve a felnőtti (tanult) kor elvonatkoztatott ismeretein át egészen a hitigazságokig terjedően.

De hát az ismeretek zöme is csak vélekedés. Álláspont a tudomány mai eredménye szerint.

Az embernek vágyai pedig kimeríthetetlenek. Kíváncsisága határtalan -szerencsére- mely sokszor feltorlódik mint a zajos ár sodorta giz-gaz banális dolgok felől való kérdezésekbe, sőt a mende-mondák felé is hajtja őt nagy igyekezettel a rajta úrrá lévő híréhség.
Ebből lesz sokszor pletyka, mely már kívül esik a józan mérlegelésű ember érdeklődési körén.

Hiszem, hogy az emberek többsége ezen józan érdeklődési körbe tartozók gyülekezete.

Az érdeklődés, mint az egyszerű tanulási folyamat előszobája, nagyon is súlyos gondokat és gondolatokat vet fel, ha annak tárgya túlmutat a könnyen felismerhető és még könnyebben magyarázható tényeken.

Mondjuk ki hát -és ne kerülgessük végeláthatatlan hasonlatokkal- azt a mindenkit foglalkoztató dilemmát: mi lesz a sorsunk, mi lesz az embernek sorsa (élménye) akkor, ha az életének utolsó óráját is betöltötte, és egy másik (világba) dimenzióba (?) lép. Ha üt az óra és menni kell.

Ezt a fent nevezett kislány, nagyon egyszerűen és az emberi remény legszebb példáját felvonultatva, meg is fogalmazta.

"Mondd el mama, mit láttál az Isten országába lépve"!

Hiszem és vallom,, hogy az emberi teljesítmény legfelső foka, a tudomány és a művészet nem származhat mástól mint attól az Erőtől, mely az embert (és a világot) teremtette. Vagyis Istentől.

És mivel a kultúrát is, a tudományt is valamint magát az embert is egy tőről származtatjuk, következésképpen az embernek, vagyis az élő embernek, az életet hordozó embernek olyan képességekkel kell rendelkeznie, amely képességek fel tudják fogni, vagyis birtokolni, észlelni, érezni és kimondani mindazt, ami őt, magát a konkrét embert az isteni lét közelébe viszi és ott is tartja.

Magyarán szólva, ha nem észleljük, érzékeljük a földi létben az isteni erőteret, akkor valami baj van a mi "antennánkkal." Vagy a mi körülményeink összes, a transzcendens világba vezető és arra utat mutató, vagy inkább ablakot nyitó képessége és körülménye sérült, kicsorbult.
Ez a sérülés kijavítható, ez a csorba kiköszörülhető!!

Ennek módjairól nem szólok részletesen, nem szólok széleskörűen, hanem ezt magában felfedezni és megítélni, mindenkinek saját életének sűrű perceire és tapasztalatának revelációira bízom.

Amiről szólok most -és a fenti témakörbe tartozik- az a Levendula.

A Levendula Galéria ma Gödöllő egyik legfényesebb kulturális és eszmei központja.

Ezt a Galériát Sz Jánosi Erzsébet vezeti tulajdonosként.

Erzsóról, vagyis Sz Jánosi Erzsébetről nem szólok. Nem, mert róla beszélni nem kell. Ismerik sokan -ezért felesleges a szó- aki viszont nem ismeri, az ismerje meg először az ő munkáját, a "Galériát".

Szólni akarok inkább egy kiállításról,annak most is látható, a Levendula Gelériába megtekinthető képeiről, a kompozícióiról, a képek egységéről de leginkább (sőt kizárólagosan) a számomra megfogalmazott üzenetéről.

Ha valaki most megnézi azt a kiállítást, amelyiket minap nyitottak meg, akkor az az ember meg fogja érteni, hogy milyen túlcsorduló mély érzésekkel és tudással ruházta fel az Isten az embert ahhoz, hogy lássa életének azt a pontját (is) amiről fentebb szóltunk, vagyis az itteni, evilági (árnyék) létből a "másik" létbe való átlépés pillanatát.
Fenséges, boldog pillanatát.
Katartikusan szép pillanatát.
Az érzéki lét és a szellemi lét határát.

Én legalábbis így érzem!

A kiállítás képeinek lebilincselő, az ember lelkét a képhez húzó és onnan el nem engedő szépsége, a megszólaló zene élményével valóságosan elhozza az elmúlás és a boldog találkozás "Simeoni" ajándékát.

A képeket látva, a zenét hallva, az emberi élmény átlép egy mezsgyét: az élet éjszakai álmából az Élet Világosságára kerül!

Lőrincz Ferenc képeit nézze meg minden, a szépre és az "üzenetre" áhítozó dányi ember, a Levendula Galériában.

Mert a Galéria is egy templom. A kultúra szentélye.

És Sz Jánosi Erzsébet dányi lakos. Ráadásul.

Gódor András ny. polgármester c. egyetemi docens