Erkölcsi és hitbéli....

Szívesen emlékszem vissza régi időkre, azokra a padokra melyekben ültem, azokra a tanítókra, tanárokra, professzorokra akiket hallgattam. Vagy akikre hallgattam?

Ez jutott eszembe két hír kapcsán melyekről röviden szólok.
Az egyik hír egy megtalált, már-már sárguló papírra vetett sorokban, másik egy beszélgetésben ölt testet.

A papír, mely nem több mint egy lap, mindkét oldalára írva -talán lehetne kordokumentum is-az 1980-as évek elejére vezet vissza bennünket. Arra az időre, amikor felépült az új iskola. A Szent Imre téri, mely ugyan semmiféle stílusjegyet nem hordoz magán -legfeljebb a szocialista időszak realizmusára emlékeztet. (Ha volt egyáltalán a korról elnevezhető építési stílus.Stílustalan, jellegtelen, miként a kor is az volt, mert kihullott a történelem rostáján.
Ennek az új iskolának építése során még a régi "új iskola" melyhez mintegy hozzáragasztották stílusjegyei is eltűntek, miután kivették a jellegzetes"klebelsbergi" ablakokat is. A kilenszázhuszas évek iskoláinak nagyrésze a kiváló kultusz miniszterhez, Klebelsberg Kúnó nevéhez kötődtek.
Ma már ezen az "új iskolán" semmiféle kormeghatározó jegy nincs, mivel az építésének évszáma - 1928 - is lekerült újabban, a tatarozás során.

Kár!

Visszakanyarodva a 80-as években épült iskolához, sokan emlékeznek még rá, hogy mennyi társadalmi munka segítette a TSZ építő brigádját a minél gyorsabb befejezéshez, a soron következő és szükséges munkák térítésmentes elvégzésével.

Ma már ez a fogalom is a múlté lett. Kihalt a társadalmi munka értékmeghatározó fogalma is.

A kordokumentumnak nevezett írás -mely a kezembe akadt- azoknak az embereknek és közösségeknek a neveit tartalmazza, akik önzetlenségüknek és segítő szándékuknak tanúbizonyságát adván, sok-sok munkaórát töltöttek az építkezésen.

Nézzünk bele az iratba.

"Hosszú idő óta a község közterein, az óvodában és a jelenlegi iskola építésén tanúsított kimagasló társadalmi munkájáért. Kitüntető jelvény GAGARIN I szocialista brigádnak. (Kik voltak ők, már nem tudjuk).

Aztán jöttek sorba a többiek, most már részletezés nélkül.

Szabó Péterné a Községi Tanács Gazdasági Ellátó Szervezet vezetője.

Monostori Antalné a Nőbizottság vezetője.

Bugyi Lajos kőműves kisiparos.

Dóczi András festő kisiparos.

Sebestyén András a közterületen dolgozók brigádvezetője

A 454 sz. Móricz Zsigmond Úttörőcsapat

Furcsa világot élünk. Amnéziába szenvedünk, mert most ez a kifizetődő? Elfeledjük saját életünket, sorsunkat, sokszor nem, vagy nem merjük vállalni a valamikori tetteinket, bár az ma is érték lehet.
Miként értékes volt az a munka, melyet az emberek, közösségek többsége önzetlenül elvégzett. A közjó érdekébe. Fütyült az ideológiára, a mindig más és más divathullám politikai jelszavaira, közben -vagy éppen ezért- kristálytisztán látta és értékelte a környezetét. Lelkében tiszta maradt mindig.

Mély, mondhatom átéléssel hallgattam az egyetemen Max Weber közgazdász, szociológusról tartott előadást, -hogy visszakanyarodjak az elejére.
De hogyan és miként függ ez össze az írásom említett két témájával.

Ki fog derülni.

Weber a kapitalizmus kifejlődését dolgozta fel, mely szembe ment a marxi tételekkel.
(Persze Webernek is volt igaza valamiben, Marxnak is. És tévedtek is elméleteikben, mint a tudományban lenni szokott.)

Webert szerettem. A kapitalizmus kialakulását a protestáns etika szemszögéből, brilliáns módon vezette le.

Mert mi is (lenne) a fontos a kapitalizmus jegyeit illetően?
Az, amiről Weber beszélt.

A mai rabló kapitalizmus híján van a weberi elveknek.
A mai kapitalizmus egyeseket felemel, másokat letaszít.
A mai kapitalizmushoz, -álszent módon- sokszor hozzábiggyesztik a "szociális piacgazdaság" epiteton ornans-át, díszítő jelzőjét.
Vajon miért?

Weber azt mondta -vagy csak feltételezte?-, hogy az emberi cselekedeteket erkölcsi és hitbéli meggyőződés hajtja. (Mely párosul a protestáns etikával és ennek nyomán kialakult ésszerűséggel,egyszerűséggel és puritanizmussal, valamint termelési kedvvel, eredményorientáltsággal.)

Az a kordokumentum, mely a múlt század nyolcvanas éveiből származik, olyan emberek cselekedeteit emelte magasba -a maga módján- mely cselekedeteknek erkölcsi alapjait, a hitbéli meggyőződés, sokaknál a vallásos isteni hit és meggyőződéses emberbaráti -ezáltal szociális- erő hajtotta, melynek origójában a szeretet, az emberek szeretete és a közösségek érdeke állt. Ez kérem a weberi alaphelyzet.

Bárhogyan is nevezték őket, a kor gyermekeit, kreációit, instrumentumait, azért azok, a miénk voltak.
Kisiparosnak, vagy brigád tagnak esetleg egy -nem is akárkiről, magáról Móricz Zsigmondról elnevezett- gyermekközösség tagjainak.

Törvényei a természetnek vannak.
A társadalomnak legfeljebb összefüggései, stílus jegyei, "izmusai", melyek emberi cselekményekből adódnak.

Törvényei Istennek is vannak.
Ebből adódnak emberi következtetések, tapasztalatok, mely kristálytisztán megfogalmazódnak vagy belső indíttatásból cselekedetekre ösztönöznek bennünket.

Ez a második része a mondandómnak.

B. Sándor, D. Zoltán és mások is, Mné S. Erzsébet, de maga a helyi népfőiskola is -talán még többen is vagyunk, de erről nincs tudomásom, és ha igen, ebbe a sorba kell venni őket-elhatározták, hogy a községből kivezető, Kókára tartó út valamely bevezető pontjához, -mely most kapott új burkolatot- követve az elődök példáját keresztet fognak állítani.

Mondanom sem kell, szép gondolat.

A természet Isten temploma.
A katolikus keresztények templomaiban kereszt van.
Hát hogy ne legyen a mi falunk határában a délre tartó út mentén kereszt.

A legszentebb tárgyunk a kereszt.
Vigyázzunk rá, hová tesszük, és ne legyen kereszt mondanivaló nélkül. Mert a két egymást keresztező fa, lehet kereszt alakú. De nem biztos, hogy kereszt is.

Munkám során gyakran jártam a Városház utcába. Szinte hetenként.
Az utca elején -inkább a Semmelweis utcához közelebb- ült a földön egy koldús ember. Férfi.
Később már ismerősként üdvözöltük egymást és keveset beszélgettünk is egymással.
Egyik alkalommal már nem találtam ott az én emberemet, ahol ülni szokott.
Ezután sohasem láttam.

Egy utcai árusításon -miután kerestem mindig és most is keresem a fából faragott, Krisztus testével ékesített kereszteket- figyeltem fel egy keresztre feszített Krisztus arcra.

Az én emberem a sarki koldus volt az! Ő volt a keresztfán! A megszólalásig hasonlított rá. Kicsi keresztfa, talán ha negyven centis.
Nem látomás, nem képzelődés.
Most is itt van előttem, míg e sorokat írom. Itt van az íróasztalom felett.

Legyen hát egy újabb kereszt a falunkban.
A kókai út mentén. Vagy még mielőtt elérjük azt.

A kereszt nem csak jel, nem csak emlék.

VALÓSÁGOS SZENT JELENLÉT!

Így álljunk hát hozzá.

Hiszen az emberi cselekedeteket erkölcsi és hitbéli meggyőződés hajtja!

Dány 2019 február 12

Gódor András ny. polgármester c. egyetemi docens