Fejére szól....

Ha egyáltalán ma szót lehet emelni, vagy inkább szót kéne emelni, ebben a mindenféle önálló gondolatot elűző, megölő világban, ahol csak a nagyok és csak a pozícionáltak szava érvényes.

Tekintélyuralmi rendszer alakult ugyanis a világban, mely gazdasági erőre, fegyverekre támaszkodva zúzza szét mindazt a társadalmi tapasztalatot amely egy viszonylagos renden alapuló világ létrejöttét eredményezte.

Nem, mintha ebben a létrejött szép új világban (idézőjelbe téve) nem állna fönn a rombolás veszélye.

Vetési Zoltán arról ír, hogy kétféle ember van.

Az egyik embertípus a másokért élni tudó emberek csoportja, a másik típus a másik emberből élő (zsarnokok, kizsákmányolók) csoportja.

Történelmi tény, hogy a magyarok, köszönve a beszélt nyelv tehetséget hordozó és termelő erejének (és még egy sor más dolognak is) az első csoportban foglalhatnak helyet (történelmi távlatban persze).
Ez a magyar népmesében tanulságosan jelen lévő, hunor-magyar kapcsolatban fejeződik ki.

A másik csoportot a bibliai Káinról nevezték el, utalva annak bűnös életére. Ez az un Káini modell, szemben az előző modellel, amelyben a történelmi magyarok is beletartoznak.

A két csoport kétféle emberi életmintát hordoz, mely egymással kibékíthetetlen.

A Káini modell zárt csoportot képez, olyan mint egy -a hasonlat kedvéért mondva- baromfiudvar, ahol kerítés között élnek egy csoportban az állatok. (Ez a kerítés emberi viszonylatban lehet akár egy osztályterem, de lehet egy ország is, egy faluközösség, sőt még egy termelő vagy szolgáltató rendszer is. A lényeg, hogy zártan vannak, elkülönülve a világtól, saját szabályaik és szokásaik, törvényeik szerint élnek.

Hogy mennyire életképes egy ilyen modell, milyen jövőkép alakul ki abban a társadalomban amelyet ilyen körülmények között élő emberek alkotnak, milyen tartós életű egy ilyen "társadalom" (idézőjel nélkül is) azt jól szemlélteti a következő eset.

Egy baromfiudvarba bedobunk egy rókát. Kevés idő múlva egy baromfi sem marad, a róka mind felfalja. (igaz, ezt követően a róka is majd elpusztul, ha kifogy az élelemből, de ez a rókát nem érdekli).

Ez nem csak egy kézzelfogható és sok bizonyítást sem kívánó törvényszerűség hanem egy olyan társadalmi jelenségnek a megmutatója amit ismer a tudomány és Gresham törvénynek nevez.
Ennek az a lényege, hogy a többségben lévő helyzetet is megváltoztatja ha a rendszerbe egy romboló, szereplő kerül.

Ez az egyik tanulság.

Azokban a társadalmakban, ahol úgymond demokrácia alakul ki, az ilyen zárt rendszerre jellemző effektus lép életbe.
Jön mindig egy valaki, vagy valami amely róka lesz a tyúkudvarba és elpusztítja ezt a rendszert.

A világ demokratikus "rendjének" ez a sorsa. Már csak azért is, mert hiába nevezik "népuralomnak", a nép választ ugyan de ezt követően sok beleszólás a dolgok menetében nincs. Rousseau is azt mondja, hogy az angol nép szabadnak mondja magát de erősen téved, mert a választást ugyan szabad akaratából teszi, de utána ugyanolyan szolganép marad, szava semmit sem számít.
Mindig úrrá lesz benne egy romboló tényező és ezt a rendszer nem tudja kivédeni.) Mondjunk-e friss példákat, ami a szemünk előtt zajlik? Mindenki megteheti magában!

Milyen a hunor-magyar modell?

Ennek az ellenkezője!

Ebben a modellben, világosan kirajzolódik az ember szerepe és hatásköre.
Ez hierarchikus társadalmi felépítést feltételez. (A szóösszetétel, hiero: szent, archia rend, uralom)

Ez a rend Szent István korától kezdve, 1490-ig állt fenn, vagyis a keresztény magyar állam megalakulásától Mátyás király uralmának végéig tartott.

A magyar, éppen beszélt nyelvének és legjobb történelmi tradícióinak megfelelően, lelkileg ma is kész egy hierarchikus rend megteremtésére.

Miért is?

Azért mert a hierarchikus társadalomban a legfőbb hatalom nem egy (vagy több, a nép!!) emberhez kötődik hanem egy elvont eszméhez, jelesül a magyar Szent Koronához, ezért igaz és elévülhetetlen.
Ennek alapját a T I R, vagyis a Teremtő Isteni Rend képezi.

A mai társadalom is bővülhetne. Zárt rendszerét megszüntetve tágulhatna. De nem oldal irányba mer úgy kötött, hanem felfelé.

Ez lenne az igazi nyílt társadalom, nem az, amit ma annak mondanak.

"Edward király angol király léptet fakó lován, körötte csend amerre ment".
Biztosan nem erre a csendre vágyakozik az emberiség. Mi sem.

De bekövetkezhet?

Én nem tudom!?