Nem csak pedagógusoknak

Nem csak pedagógusoknak szánom az alábbi néhány gondolatot amit az iskoláról szeretnék írni, mert úgy hiszem ezeket (vagy még ennél többet) ők is tudnának mondani, írni.

Szegedet azért szerettem mert ott és akkor nagyon komolyan vették azt az iskolák amit csináltak. Legendás emberek oktattak, tele bölcsességgel, humánummal (és szigorral) ,megtelve emberséggel.

Az állattan tanszék vezetője (mert biológia szakra jártam) a városon is kívül todott és emlegetett szigora mellett nagyfokú humánummal is rendelkezett, (Megyeri professzor) legalább azt jelentette nekünk mint a matematikusoknak Kárteszi neve, az élettan tanszéken Ábrahám Ambrus, Vagy Soó Rezső, Lóczi Lajos vagy mások, mind-mind legendás professzorok és a sort szinte a végtelenségig tudnám folytatni.

Megyeri János emlegette nekünk sokszor Szentgyörgyi Albert nevét aki azt mondta az iskoláról, hogy annak (vagyis az iskolának) nem a jóllakottság érzését, hanem az éhség érzését kell megteremteni, ami persze az ismeretek megszerzésének vágyára és szükségességére utalt.

Nem szecskát kell tanítani (azaz ballaszt anyagot, az életben felesleges dolgot) hanem arra kell megtanítani az ifjúságot, hogy ha valamely ismeretre szüksége van, akkor tudja, hogy hol keresse azt a könyvespolcon. (Vagy a könyvtárban).

Mennyi igazság rejlik ebben, azt most már tapasztalatból is tudom.

Az iskolai munkának vannak kulcsfogalmai. Ilyen pl az adottság, a jártasság, a készség, az ismeret vagy a képesség.
Hol és mikor kell jelentkezni egyiknek-másiknak a tanulónál azt a pedagógusnak tudnia kell és ennek megfelelően építse fel a tanítási óra menetét, melyhez már módszertan is kapcsolódik, más, pszichés és szociális jelenség mellett.

A tanítás tehát nagyon bonyolult folyamat amelyet jól csinálni (és csinálni hagyni) az oktatásnak éppen az adott időben jelentkező igazgatási-irányítási körülménye is meghatároz. (ezért is érthetetlen sokak számára, hogy miért nem bír az oktatás önálló irányítási intézményt a hozzá kapcsolódó pedagógiai műhelyekkel együtt.

Az egyik legnagyobb dilemmája a pedagógusnak, hogy a különböző adottságú és változatos környezetből érkező gyermekeket hogyan tanítsa úgy, hogy mindenki közel egyformán profitájon a tanítási óra anyagából. (Nálunk a hátrányos szociális helyzetű gyermekekkel is fokozottan számolni kell.)

Nem vagyunk ehhez eszközök nélkül. A fejlett technikák és módszertani fogások segítenek bennünket ahhoz, hogy a tanítási óra Dányban is érje el a célját bármely közegből is érkezik oda a tanuló. (Vagyis legyen cigány vagy nem cigány, gazdagabb családból érkező vagy mérsékeltebb anyagi körülmények között élő, sőt még a kultúrális kiegyenlítődésnek is "működni" kell.

Az iskolai eredményesség kulcskérdése a tanuló hozzáállása. (Több más körülmény mellett).

A tanuló hozzáállását az iskolai munkához szabályozni és befolyásolni lehet magában a tanítási órán is.

A jól motivált gyermek, aki kész együttműködni a társával is a pedagógusával is már eleve siker a tanítás-tanulás folyamatában.

Mi hát a feladat? Motiválttá tenni a gyermekeket a tanórai munkára.

A motiváció elérésének egyik alapeleme, hogy érdekeltté tegyük a tanulót a tanulásban.
Érdekeltté tenni lehet cukorka osztogatással, a jó jeggyel stb, de ezek múlandó eszközök. A legfőbb érdekeltségi mutató akkor jelentkezik ha a tanulónak sikerélménye van az iskolában, nevezetesen a tanítási órán is.

Mit kell tenni a pedagógusnak hát? Olyan körülményt teremteni, hogy az, a tanuló sikeréhez vezessen, neki élményt jelentsen. Magyarán szólva, szeressen tanulni, mert ha tanulni szeret akkor sikert fog elérni és olyan folyamat indul a pszichikai úton amely szinte öngerjesztő módon még a fegyelmezési eszközök szükségességét is nélkülözteti.

Mert legnagyobb serkentő erő a siker, mint ahogyan a leglehangolóbb a "nem siker" vagyis a kudarc.

Erről később néhány szót majd mondok.

Gondoljuk hát újra a dányi oktatás helyzetét, hogy megállítsuk az iskolánkból való elvándorlást, elkívánkozást.