Somlyón innen és túl

Két autóbusz. Két szervezés. Az egyik autóbusz kisebb, a másik nagyobb, ötven ember utazhat benne.

Dányból indult mindkettő, Csíksomlyó volt az út vége. Elvégre, ha Pünkösd, akkor Csíksomlyó. Elmentünk az ősi magyar határig, a Gyímesek völgyének úgynevezett lánctelepülésein át egészen Gyímesbükkig. Úgy, mint 2013 óta minden évben. Ekkor állítottuk fel ugyanis az ősi fészek, Gyímesbükk-Kontumác egyik füves térségében azt a keresztet, melyet azóta minden évben virággal, koszorúkkal díszítünk. Ez volt egyébként a tizenegyedik útunk Máriához, a Napbaöltözött Asszonyhoz, Csíksomlyó Ékességéhez, az ősi magyar hitvilág Babba Máriájához, Boldogasszonyhoz, az Isten-szülőhöz.

(A lánctelepülés egymáshoz szorosan kapcsolódó település-fűzér, mely -esetünkben- a Tatros völgyében hosszan és ehhez a hegyek közé benyúló, a folyóvölgyre merőlegesen épült kisebb-nagyobb falvakból áll).

Csíksomlyóra nem úgy megy az ember, mint általában szokott, amikor kirándulni megy. Vagy külföldre megy. Csíksomlyó, -lelki értelemben- nem is külföld nekünk, bár Romániában van. Kilencvennyolc éve. Az igazságtalan Trianoni békediktátum következtében. Vajon mi lesz a centenáriumon, 2020-ban? Újabb 100 év következik? Fizikailag is és lelkileg is?

Hát akkor hogy megy az ember Csíksomlyóra?

A tettet, a cselekvést, megelőzik pszichikus folyamatok.
Először is a gondolat. Aztán a kép, képzelet, elképzelés. Ezt követi az elhatározás. És lezárul mindez akkor, amikor az útipoggyászt összekészítve az autóbuszhoz indul az ember.

Ilyen egyszerű ez?

Hát nem ilyen egyszerű!

A zarándoklat és különösen is a Csíksomlyói zarándoklat, meghíváson alapszik.
Azon a meghíváson, amely az égből érkezik, egyenesen a Szűzanyától.
Hogy aztán ez, a cselekvést megelőző folyamatok melyik szakaszában és hogyan, miként, milyen jelekkel éri el az embert, az egyén-függő.
A gondolatot adja-e, vagy az elképzelést, az elhatározást, vagy az utolsó fázist, a cselekvést, az minden embernél más és más.

Oda kell hát figyelnünk a szóra, a belső hangra, a jelekre, jelzésekre. Ezt az egyre inkább pogányságba hajló világ zűrzavara elnyomja. Elnyomhatja.
De nem nyomja ezt el az Istenre figyelő, Mária hívására érzékeny embernél.

Kitűnő, intelligens és érzékeny emberek mentek Dányból Csíksomlyóra. Volt alkalmam efelől megbizonyosodni. Nem csak dányiak voltak. Nem csak mi, hanem szomszédos településekről is érkeztek, Isaszegről, Kókáról, Turáról, Budapestről. Budapest környékéről is.
Szívembe zártam mindanyiójukat.

Aztán az is jellemző a csíksomlyói zarándokokra, hogy kérni megyünk. Kérni a Szűzanyát, legyen szószólója az Istennél ügyeinknek. Kéréseink teljesítését minden bizonnyal elősegíti közbenjárásával, hiszen ez volt a jelszavunk: Per Mariam ad Jezum. Mária segítségével, Mária által, Mária közbenjárásával Jézushoz. Elérni az Urat, megköszönni neki életünket, sorsunkat, örömeinket, elmondani bánatunkat, félelmeinket, gyötrődéseink okát, meggyónni bűneinket, megszabadulni a ránk erőn fölül nehezedő terhektől, és imát mondani szeretteinkért, gyermekeinkért, az ő jövőjükért, a magyarság sorsáért.
Ezer okunk van rá, hogy Máriát keressük ott is ahol az ősi hit szerint a székelyek keresik, Somlyó hegyén, a völgyben, Jézus keresztútját jelképező "Krisztus-hágón", vagy a kegytemplomban.

Varázslatos hely Csíksomlyó!
Szent hely, ahol érezhetően kiárad a Lélek és a szentmisében egymás lelki atmoszféráját átvéve békül ki sírva, könnyek között az ember a világgal, az ellenségeivel, a felebarátaival. Leírhatatlan kegyelme ez az Úristennek, hogy ha csak egy percre is, de megmutatja nekünk mennyei békességének, az ő valóságos országának légkörét, ahová kívánkozik minden igaz ember.

A meghíváson és a kérésen túl, a harmadik dolog, amely a csíksomlyói zarándoklattal együtt jár, hogy mit ajánlunk föl Máriának az ő közbenjárásáért.
Jól tudjuk, hogy a zarándoklat nem piac, ahol az értékarányosság jegyében gazdát cserél az árú és a pénz.

Nem adok-veszek a zarándoklat, mert nem hozható összefüggésbe a profán élettel, a mindennapok társadalmi jelenségeivel.
Nem mondja a zarándok, hogy cseréljünk Mária! Ha Te megadod nekem ezt, vagy azt, akkor én ezt és ezt adom neked cserébe.

A zarándoklatban (is) a felajánlás ellenszolgáltatás nélküli kérés, vagyis remény.
A remény táplálása nélkül reménytelenségbe fordul az életünk.
A remény, örök vágyakozása az embernek a lelki békesség megteremtéséhez, ahhoz a földön túli állapothoz, mely már életünkben megmutatja nekünk, Jézus pünkösdi ígéretét.

A csíksomlyói zarándoklat nem öt napig tart. Nem addig, míg távol vagyunk otthonunktól.
Csíksomlyó méltóságát, lelki üzenetét, a Szűzanya mosolyát, haza kell hoznunk.
Fel kell szabadítani a bűnöktől, vagy egyszerűen csak az evilági élet múlandóságától és pillanatnyi sikereitől, -hogy ne mondjam- pogány húrjaiban zendülő muzsikáitól terhelt és fogva tartott lelkünket, helyébe téve azt a tisztaságot, melyet az Istenanya, Isten-szülő magában hordoz.

Ezt nevezzük, nevezhetjük teljes és sikeres búcsúnak.
Ennek ideje, Pünkösdtől - Pünkösdig terjed.

Adjon az Isten erőt ennek hirdetéséhez minden zarándoknak, és adjon befogadó, meleg szívet minden felebarátunknak.

Dány 2018 május 25

Gódor András, az idei zarándoklat egyik résztvevője