Hűtlenné lett szavak

Amikor még az iskolában voltam, dolgoztam, akkor néha-néha valamikori kedves kollégáim, tanító- és tanártársaim, szelíden figyelmeztettek arra, hogy kevesebb idegen szót használjak előadásaimban, instrukcióimban, terveimben, közlendőimben.
Nem firtatom már és nem védem igazamat, annál is inkább, mert nincs kinek tegyem.
Régen volt, elmúlt.

Hallgatom, vagy nézem a híradókat, tv-t, ritkábban rádiót, módjával az internetet és rácsodálkozom a hírközlők, hírmondók idegen szavakkal ékesített közléseire.

Úgy tudom, -lehet rosszul-hogy az illiberális szó, melyet politikai-gazdaságtani helyzetek jellemzésére használnak, és ami azt jelenti, hogy elüt a liberális formulától, talán nem is helyes. Helyette talán anti-liberálist vagy hetero-liberálist kellene mondani, ami persze éppen olyan idegen a magyar ember fülének mint hasonló társai.

És azt sem tudjuk, hogy a liberális szó Kossuth liberalizmusát jelenti-e Széchenyi politikájával szembeni összevetés hasonmásául, vagy netán Deák Ferencét, éppen Kossuth nem liberális nézetével szemben, ami a kiegyezést, az 1867-ben bekövetkezett, osztrák császársággal való alkut jelentette.

Aztán itt van a másik kedvencem, az unortodox kifejezés.
Az ortodox ugyanis azt jelenti, hogy a régihez valaki csökönyösen ragaszkodik, az unortodox pedig azt, hogy nem, és ez lett a politika, gazdaság jelzője.
(Megjegyzem, hogy a doxa görög szó, igazságot jelent. Az "un" fosztóképző, tehát e szerint az unortodox a valóság másik fele, nem valóság, tehát nem igazság, hanem hazugság.)

Ha valakinek nem tetszik egy jelenség, esemény, hír vagy hasonló, akkor azt megtrollkodja.
Nézzünk oda!
Nem megváltoztatja, kifigurázza, módosítja vagy nevetségessé teszi, hanem megtrollkodja!
Így már értem!!!

Láttunk már olyant a tv-ben, amire azt mondták, hogy ez egy performansz.
Mi is a performansz? Mire mondják ezt?
Ez egy párhuzamos cselekménye valamely megtörtént dolognak, vagy inkább nem várt módon, talán szellemesen megalkotott hasonmása.
Erre gondolok.
Jól, rosszul? Ki mondja meg?
Fontos, hogy mi történik, fontos, hogy értse az ember fia? Nem fontos.
Csak fogyjon az áram, vigyék a gépet, mint a cukrot. Egyszer élünk!

Aztán a ménsztrím sem akármi!
Add oda magad, legyél része a fősodornak, a többivel együtt vigyen el az ár. Vagy az áradat. A szóáradat.

Az általam használt "idegen" kifejezések, a klasszikus (holttá lett) nyelv még ma is közkedvelten használt szavai voltak, mert a tudomány nyelve ezt megőrizte.

Hát így lettek hozzám hűtlenek a szavak, -hogy Babits Mihályt idézzem.

Másról van itt szó, mint egyszerű idegen szavakba burkolt kommunikációról. Szerintem másról.

De, hogy ezt kifejtsem, nagyon messziről kellene indulnom.
Talán Arisztotelésztől, ókori filozófusoktól, melyek átvezetnének olyan középkori gondolkodókhoz, mint amilyen Aqvinói Szent Tamás volt -például, hogy leírhassam, hogy leírjam, végtelen nagy elsekélyesedésnek, és silányságnak vagyunk tárgyai vagy áldozatai inkább.

Erről szól a szép új világ, amibe kerültünk.

Nem vágyom arra, hogy igazam legyen. Mert ha mégis, akkor már késő lesz. Késő ébredés, hasztalan felismerés.

"Vagy én lettem mint túláradt patak, oly tétova, céltalan, parttalan" -mondja a költő Jónás imája című versében.

Maradjunk egyenlőre ennyiben!

Gódor András ny. polgármester c. egyetemi docens