Mi is csináljuk!

Az egyik legáltalánosabb kifejezés arra a módszerre, mely gazdag variációs tartalma miatt széleskörűen alkalmazott és a pedagógia irodalom új és régi elméleteit, gyakorlatait tartalmazza, vagyis az un csoportmunkára ez a kifejezés: "ezt mi is csináljuk".

Tudniillik, -magam tapasztalata szerint- anélkül, hogy részletezném, csoportmunkát a dányi iskolában, Búzás László, e témában írt tanulmányainak megjelenése után, széleskörűen alkalmaztak a tanítók, tanárok, bővítve ezzel a módszertani munkájukat.
A csoportmunka ugyanis, mint módszer, a differenciált oktatás fontos és kiemelt formája.
1975 és 1985 között, minden bizonnyal így volt.
Talán utána is.

De!!
A csoportmunka, vagyis, amikor a tanulók csoportban, 4 -5 fő együtt egy asztal körül ülve, a tanár irányításával szerzik ismereteiket az órán, vagyis tanulnak, akkor az ismeretátadás-átvétel sajátságos folyamatában vesznek részt.
Ez lehet változatos, amit itt nem fejtek ki, mert nem akarok részletekről is írni.Ezt Magyarországon széleskörűen alkalmazzák -gondolom.

Az új -de lehet, hogy nem olyan új- kutatási eredmények, amelyek a csoportmunka módszertani gazdagodásával jártak, új és újabb formákat és -ami fontos- módszertani tartalmakat és variációkat vetettek fel.

Egy ilyen módszert alkamazásával tanítanak ma Magyarország számos iskolájában, mert ez kormányprogram is lett.

A csoportmunka -mint a differenciált tanítás egyik formája- a szakirodalom tanulsága között bámulatosan szép eredményeket produkált pl Hejőkeresztúron.

A hejőkersztúri iskola munkája ma Magyarországon etalon.

Ezzel azért kellett kiegészítenem korábban (délelőtt) írt írásomat, mert elejét akarom annak venni, hogy ismét leszereljünk egy indítványt ezzel: "mi ezt már csináljuk".

Hát nem csináljuk!

GA