Dányi krónika

Január, Boldogasszony hava.

A Szabadság téren (Millenniumi park) áll Szent Margit szobra, immár 25 éve. M Gémesi Katalin szobrász munkája.
A magyarországi kereszténység születésének (Szent István megkoronázása) ezredik évfordulójára állítottuk, tanulságként és példaként községünk lakói számára.

Olvasom Jensen úr, (sporttárs) nyilatkozatát, amelyben azt mondja el -többek között-, hogy meg kellett neki változtatni a gondolkodását amióta Magyarországon edzősködik, hogy megértse játékosait: miként is mérlegeljen egy adott helyzetben, hogyan hozza meg a döntéseit, hogy az a csapatának, a Fradi női kézilabda csapatnak eredményén, játékán javítson.

Jensen úr hazája Dánia.

Egy pedagógus mesélte el a találkozását egykori diákjával akinek osztályfőnöke volt.

"Megismer"? kérdi a tanárnőtől a szépen felöltözött , erőteljes, vidám valamikori tanítvány, a mindig beszédes cigány gyerek az első padból.

Dubajban voltam nem régen, vállalkozó vagyok. Építési vállalkozó. -mondja kérésre válaszolva. "Mi van veled Ricsi"?

Kemény telünk van. Még napközben is erős mínuszok repkednek. Hótorlaszok az út szélén, nehezen lehet közlekedni. Még gyalogosan menni is nehéz.
Tél van.
Karácsony nyolcada.

A világ dolgain talán - eligazodunk? Saját tévedéseinken (és vélt tévedhetetlenségeinken) eligazodunk?

Kezdjük talán a legelején. Mindennek elején. Az anyanyelvünkön.

A közbeszéd a mélybe zuhant. A trágárság trónt ül a politikusok!? eszén. De a mi eszünkön is!
Nyilvános hazugságok és rémképek minden csatornán. Vagy majdnem minden csatornán.
Rémképek! Rémes képek!

Bölcs lesz-e az ember ha az év végéről ír, gondolkodik, beszél, netán inkább felejteni próbál vagy frissebb-e, megújul-e, reménykedőbb lesz-e bizakodóbb mint annak előtte volt ha az új esztendő jut az eszébe, vagy talán beletörődő, "úgyvanazjól" patópálos nyugalma (akarom mondani tunyasága) kerül előtérbe, vagy egy másféle dolog, gondolatfoszlányok összetartozó értékpárokkal, az mindig attól függ,

Bölcs lesz-e az ember ha az év végéről ír, gondolkodik, beszél, netán inkább felejteni próbál vagy frissebb-e, megújul-e, reménykedőbb lesz-e bizakodóbb mint annak előtte volt ha az új esztendő jut az eszébe, vagy talán beletörődő, "úgyvanazjól" patópálos nyugalma (akarom mondani tunyasága) kerül előtérbe, vagy egy másféle dolog, gondolatfoszlányok összetartozó értékpárokkal, az mindig attól függ,

Jézus születésének idejét sokan kutatták. Egyházi és világi tudósok egyaránt.

Ne feledjük Lukács evangéliumában azt a mondatot, hogy az összeírás akkor volt, amikor Augustus császár parancsot adott, hogy a Birodalom lakóit jegyezzék be az összeíró ívekbe.

Karácsonykor Jézus születésére emlékezünk. Arra az emberi ésszel felfoghatatlan eseményre, hogy Júdeában egy ártatlan fiatal leány világra hozta gyermekét, aki nem más volt mint a Szentlélek közvetlen ajándéka, a második Isteni Személy. A Fiú, Jézus Krisztus.

/Katt a nagyobb képért!/

Azt a címet is adhattam volna, hogy tévedéseink, melléfogásaink, esetleg véleményeink.

Mert vannak ilyenek! Vannak, de sokan ezt nem tudják.

Helyette (ezeknek) igazságaink, tévedhetetlenségeink, jó döntéseink, "csak ez az út létezik" makacs (hamis) és megváltoztathatatlan állításaik, amiről meg nem lehet őket győzni. Szegényeket!

Az évek, az évszázadok úgy tudnak átalakítani konkrét formákat, megjelenéseket, hogy abból látszólag egészen más lesz, de valójában ugyanaz marad.

A dányi Ördöngősök valami ilyen félét tettek szombaton, december hatodikán a dányi művelődési házban.

Sebestyén legendáját minden dányi ember tudja. (Ha nem tudja, akkor még nem igazán dányi).

Fazakas Koszta Tibor festőművész nem 25 éve lakik Dányba, amint ezt írtam, hanem 35 éve. Az ismeretségünk is ez idő óta van.

Öreg este ugyan még nincs, de olyan "nem szeretem" idő távol tartja minden lépéstől az embert ha a hajlékából távoznia kellene.

A sovinizmus idegen szó azt jelenti magyarul, hogy gyűlöletkeltő, felsőbbrendűséget kimutató magatartás.

A háborúkban, a háborúskodásban, de az egyéni szemléletben is kimutatható káros viszonyulás ez más közösségek vagy akár egyének felé.

A kisfiúnak, vagy inkább már kiskamasznak, hiszen éppen csak elmúlt tíz éves, a legelső versenye volt. Amatőr sportoló a gyermek, szinte hobbiból űzi sportágát. Sokszor az ebédlő asztal a pálya ahol gyakorol és hívja versenyre azokat akik éppen belépnek a házba, legtöbbször az édesapját, de másokat is az asztal végéhez invitál és még mielőtt eszmélnének, máris a kezükben a pingpong ütő.

/Katt a nagyobb képért!/

/Katt a nagyobb képért!/
/Katt a nagyobb képért!/

Nem emlékszem rá, hiszen karonülő gyermek voltam még amikor sok dányi ember a "hős" Szovjetunió vendégszeretetét élvezte hadifogolyként ott, ahol most már lassan négy éve öldöklő harc folyik, vagyis a Donyeck vidékén. Várták a postás érkezését minden nap a családok, hogy egy nyílt levelezőlapon hírt kapjanak férjekről, vagy gyermekekről, netán az édesapáról.