Két új szobor közterületünkön

Aki a Kispatak hídjának Zsámbok felőli oldalán jár, lát két új szobrot a játszótérhez közel.

Az egyik Árpád fővezér, a másik a Turul madár.

A dányi népfőiskola (Sebestyén Alapítvány) döntött úgy, hogy ez a két szobor elkészüljön. Ezt megírta a dányi önkormányzat lapjában is Sződi Sándor.

Tehát valójában nem új hírről van szó, hanem egy történet végéről. A szobor felállításáról. (Amikor ezeket a sorokat írom, én magam csak Árpád szobrát láttam a talapzaton de ide fog kerülni a Turul is. A szobor elkészülésében és felállításában sok segítséget adott Tóth András vagy ahogyan a faluban ismerik Tóthgyura Andris aki végig velem volt és Baglyas János (alpolgármester) akiknek hálás szívvel köszönöm a segítséget, de az önkormányzatot sem lehet kihagyni és az önkormányzat KHT-ját sem. Mivel a falu a jelenlegi képviselőket bízta meg, hogy intézzék a falu dolgait, így ők rendelkeznek a közterület használatával is, ezért jogukban állt ezt a helyet választani ahol a szobrok állnak).

Minden dolognak van kezdete.
Van kezdete annak is, hogy elődeink a Kárpát medencét választották végleges lakhelyül, váltva ezzel a keleti sztyepék ősi világát.
Ha a zsidók megtalálták az igéret földjét, a Kánaánt Palesztina vidékén, akkor a mi elődeink is megtalálták nem is a Kánaánt, ettől sokkal jelentősebb földet, a Kárpátok karéján belüli területet, nem is tejjel-mézzel folyó vizeket hanem egyenesen a mennyországot. A földi mennyországot!

A mi szeretett hazánkat a Déli Kárpátoktól fogva a Tátráig és a Pinka folyóig, Besztercebányától Szabadkáig.

Így, ezzel az emelkedett szívvel álljunk a szobrok előtt és legyünk rájuk büszkék. Mert ez a büszkeség annak a kevert népnek kohójában született ahol a fűtőanyagot a hunok, onogurok, székelyek, kazárok ( kabarok), avarok, türkök és magyarok adták. És még ki tudja hány népcsoport. Mint azóta is gazdagodik népünk a betelepült svábokkal, tótokkal, horvátokkal, cigányokkal és más népekkel melyek mind-mind hozzá tudtak tenni ennek a hazának a gazdagodásához mond kulturális, mind anyagi téren. (Szent István Intelmeiben, melyeket Imre fiának írt, azt mondja, hogy az egyféle népből álló ország ingatag. Végül is: Isten népei, teremtményei vagyunk mindannyian.

A Krónikák is megírták a magyarok történetét. Így szólhatunk III Béla királyunk jegyzőjének Anonymusnak az írásairól, szólhatunk V László (Kun László) papjának Kézai Simonnak elbeszéléseiről és még számos, a magyarok történetével foglalkozó írásokról, beleértve az orosz évkönyveket, Bíborbanszületett Konstantin feljegyzéseit, Vámbéry Ármin és a boddhiszatvává lett székely legényig, akik gazdagították a mi tudásunkat és tisztábbá tették látásunkat az elődeink sorsáról.

Nézzünk ezekből egy-két példát.

Azt írják, hogy Szkítia első királya Mágog (vagy ahogyan Ady mondja, Magóg) volt. Mágog Jáfet fia. Ebből sarjadt a nagyhatalmú, Attila, akit rettegtek ellenségei. Ugyanebből az ágból születik Mágog és utódai is pl Ügyek.

A fenti Jáfet Noé fia, akinek véréből származik Ménrót.

Ménróttal találkoztunk a fent megírt Csodaszarvasról szóló Arany János elbeszélésben, mert Magyar (Magor) és Hunor apja volt.

Ismerős ettől fogva a történet, eljutnak Perzsiába (Meótisz tenger) és fojtatódik a történet az Alánok fejedelmének lányaival, Hunorból hun "nemzet" lett, Magorból a magyar nemzet.
Két rokon nép.

A hunok Szkítiába kerülnek (vagyis szkíták földjére). A hun valójában az onogurból származik, így az onogurok (hunok) és a magyarok testvérek.

Erről mesélnek a Krónikák. Mesélnek, mert mese-szerű történeteket írnak le, némi valóságos történelmi nevekkel, eseményekkel, egészen Noé apánkig visszamenőleg.

Summa summarum elérik az elődeink a Kárpátok hágóit, benéznek a medencébe és csodásan gazdag vidéket látnak. Jobb füvet a legeltetéshez mint amilyen a távoli pusztákon, a Volga vidékén volt, jobb vizet a Dunából mint amilyen a Don vize volt és termékenyebb földet mint amilyen az őshazában, Magna Hungariában volt.

Mit látnak ezen kívül benézve a medencébe?

Azt, hogy a csodás vidéket a Dunától keletre a Keleti frankok bitorolják, majdnem a Tiszáig ér a Bolgárok uralta terület és északon is veszély fenyeget a Morvák részéről.
Voltak aztán szlávok is és ki tudja még hány nép ezen a vidéken.

Ezzel kellett szembe nézni a magyar honfoglalóknak. És itt már a valóságos történelem kezdődik, illetve folytatódik, vagy kezdődik az Árpádok kora.

A korábban említett Ügyek felesége Emese volt.

Mivel az igazán fontos emberek, akik a történelem nagyjai voltak nem közönséges emberek, így az életük, annak kezdete sem volt közönséges halandóhoz hasonló.

Emese álmában látott egy madarat, egy ragadozó-féle hatalmas sast vagy valami mást és az álom csodálatos módon azzal folytatódik, hogy ebből a találkozásból megszületett egy fiú akinek a neve Álmos.

Ez a történet hasonló a Krónikákban megírt események egyikéhez-másikához, de a lényeg mégis csak az, hogy Álmos fővezér különleges (isteni) körülmények hatására látja meg a napvilágot. (Egyébként is a nagy uralkodók szerte a földön szerették magukat isteni eredetűnek mondani, ezzel is hangsúlyozva különbözőségüket másoktól a közönséges embertől.

Emese álmában is ez történik, ami nyilván csak a különlegességében az igaz, a történet pedig meseszerű.

Ami nem meseszerű, az Álmos vezér valóságos léte.

Álmos kitűnt rendkívüliségével, tehetségével, haderejével és azzal, hogy nekünk olyan tiszteletre méltó személy aki nélkül nem lennénk itt ahol vagyunk.

A köztéren elhelyezett szobor, a Turul (valóságban egy kerecsensólyom) Álmos fővezér képét jeleníti meg előttünk.

A magyarok viszontagságos élete abból is adódott, hogy körülötte számos nép és népcsoport uralta a földet. Ha van értelme annak a szónak, hogy harc, akkor ez valóban harc, harcok árán volt kezelhető, hogy el ne vesszen magyar népünk legjava -és mi magunk is lehetetlenné váljunk- ebben a nagy földi küzdelemben.

Álmos a körülöttünk lévő törzsekkel ezért szövetséget kötött amit az akkori szokás szerint szerződésben mégpedig vérszerződésben szentesítettek.

Történelmi tanulmányaink által tudjuk, hogy ezek a körülöttünk lévő törzsek, saját belátásukra csatlakoztak Álmoshoz és kötöttek vele szerződést.

Tudjuk a törzsek neveit is. Nyék, Megyer, Kürt-Gyarmat Tarján, Jenő, Kér, Keszi.

Valójában nem is heten voltak hanem tízen. (A hét mítikus szám, talán ezért maradt a köztudatban hét törzs.) Ezek nem magyar törzsek voltak, hanem különfélék. A héthez kapcsolódik még három: Tárkány, Varság és Székely.

Mit tartalmazott a vérszerződés?

Amíg Álmos és Árpád nemzetsége él, a fejedelem mindig ebből legyen.
Aztán azt is, hogy a közös javakból senkit nem lehet kizárni.
Harmadikként,hogy a szerződést kötők utódait a fejedelmi tanűácsból nem lehet kizárni.
Aki viszályt kelt vagy árulóvá válik, annak vére hullassék.
És ötödikként, hogy a szerződést kötők árulásaiban az utódok is átkozottak legyenek.

A vérszerződést kötő törzsek nevei mellett álljon itt a hét vezér, akik a szerződést kötötték úgy, hogy vérüket csorgatták egy ivókürtbe amit -gondolom- borral vegyítettek.

Tehát, Álmos, Előd, Ond, Kond, Tass, Huba és Töhötöm.

Álmos nem érhette meg a Kárpát medencébe való belépést a hágók egyikén meghalt.

A Turul szobor ezt a kivételesen nagy jelentőségű embert, Álmost testesíti meg abban a misztikus történetben, a Turul madár képében amit a köztéren látunk.

Álmos fia Árpád volt.

Árpádról (és a honfoglalásról) három nagy mű is készült.

Az egyik a Hősök terén lévő ezeréves emlékműben látható. Szép alkotás a művész szabadságát mutatja, hogy Árpád kezében Hunyadi korának buzogánya van, míg fejét török eredetű sisak fedi.

A másik emlékeztető alkotás Munkácsy Mihály által festett kép az Országházban van, míg a harmadik Feszty Árpád nagy körképe amely Pusztaszeren (második vérszerződés helye) lett elhelyezve.

Árpád apjához méltón az egyik legjelentősebb magyar személyiség, amely nem, hogy megérdemli, de jelentőségénél fogva ki is követeli magának, hogy szobrot állítsanak róla a közösségek.

Árpád névadója azoknak a királyoknak akik az ő véréből származnak és négyszáz évig, 1301-ig (míg ki nem haltak) őrködtek az ország felett.

Árpád egyik utóda Taksony fejedelem akinek unokája Szent István királyunk

(Árpád 907-ben meghalt, éppen abban az esztendőben amikor a -most már- számon tartott döntő jelentőségű Pozsonyi csata zajlott).

Árpád családi címere a róla elnevezett (Árpád-sávos) zászló. A sávok fehér és vörös színűek, ezek a színek a hun uralkodók pap-királyi hatalmának színei.

A négy fehér sáv az élet anyagi hordozókban kifejezett képei, a tűz, a föld, a víz és a levegő színei.
A sávok egyenlő szélességűek és a hosszuk is egyenlő, amely az alapelemek egyenlő rangját jelenti.

A tűz a pogány mitológiában a szellem, a világmindenség istenének jelképe. A tűz miként a nap, meleget és fényt áraszt a világra, az életet jelképezi.