folytatás

Árpád küldetése ősi papkirályi mivoltából ered. Az volt a feladata, hogy gyűjtse össze és egyesítse a valamikori nagy hun népeket.
Az Etelközben vérszerződést kötöttek, szellemiségük, üzenetük most is itt él közöttünk. A másokat kirekesztés nélkül elfogadó utódokban, kik már vér szerint kevesen vannak, de felvett magyarságukban sokan.

Külön ki kell emelni a honfoglalás tudatos, tervezett megindítását.

Ez két hullámban történt. Ezért mondjuk kettős honfoglalásnak.

Az első talán a 700-as években, a magyar-onogurok révén. Az onogur nevében tízet jelent (utalás a tíz szövetségbe tömörült törzsre.

Külön ki kell emelnem mai jelentségénél fogva a székelyeket akik nem Árpád népével hanem még az első hullámban ideérkező honfoglalók voltak és foglalták el helyüket a Kárpát medencében.

A székely ezért társnép a magyarral, társ-honalapító. Önálló nép mely a magyar néppel alkot ma egy nemzetet.

Árpád nagyvezér 60 éves korában halt meg, öt fiúgyermek apjaként.

Az ötödik gyermeke Solt (a mai Zsolt név ebből származik) akinek unokája volt Géza fejedelem, Szent István apja.

Árpád gyermekei -feltehetően- a már említett Pozsonyi csatában haltak meg. Ez volt az a csata ahol végleg eldőlt, hogy itt maradunk. Hogy nem tudnak bennünket kiűzni jogos otthonunkból az ellenünk szövetkező nyugati erők.

A fent említett, magyarság életútját kereső, hindu szentté lett Kőrösi Csoma Sándorral mondatja ki mint egyik regényalakjával Jókai Mór a választ arra kérdésre, hogy vannak-e a Kárpát medencén kívül is magyarok. Csoma Sándor azt mondja, hogy nem tudja, de hiszi, hogy vannak.

A viszontkérdés pedig így szólt: Vannak-e a Kárpát medencén belül magyarok?
A válasz az, hogy vannak és hisszük, hogy örökké lesznek.