Dányi krónika

Ezzel a kérdéssel kezdi Márai Géza A termőföld minősége és a táplálék értéke című fejezetet abban a könyvben (Agroinform kiadó Budapest 2014)amelyet rajta kívül több szerző, tudományos fokozattal rendelkező emberek is közülük, írt ezen a címen: A magyar föld sorsa.

Október 7-én, délután fél négy órakor kezdődött a dányi népfőiskola rendezvénye, melyet szép számú közönség előtt, nyitott meg a helyi népfőiskola vezetője, Gódor András, (ny. polgármester c. egyetemi docens), Kovács András plébános úr, Gódor Lajosné polgármesterasszony,és Nagy Júlia, a Magyar Népfőiskolai Társaság elnökségi tagjának jelenlétében.

Ma még a vasárnapi rendezvényünkre készülünk

(vasárnap, október 7 délután fél négy órakor az Ifjúsági Házban),

de nem feledkezünk meg arról az október 27-re tervezett összejövetelünk témájáról sem, amelyik feltételezésünk szerint nagyon is időszerű feladatot érint még ma is,: miként neveljük az iskolában a gyermekeinket, hogy tehetségük kibontakozzon.

Szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt, akinek fontos községünk és hazánk jelene, multja és jövője, és időt is tud rá fordítani, arra a rendezvényünkre, melyet

OKTÓBER 7-én (vasárnap)

tartunk, a Szent Imre Ifjúsági Házban

DÉLUTÁN FÉL NÉGY órai kezdettel.

/Katt a nagyobb képért/Egészséges talaj – egészséges élelmiszer!
A fogyasztó számára az élelmiszer egészsége, az egészséges élelmiszer magától értetődő. De valóban így van ez?

Úgy állt ott, mint a betlehemi istálló felett a csillag.
Fényes ragyogással, mattszürke vasként a ház tetején, a gerinc első, utcai frontján.
A ragyogása nem külső tündöklés volt.
A ragyogása belülről jött, a tárgy lényegét alkotta, mint ahogyan a testnek a lélek.

Simone Weil írásából vett idézettel kezdődik a könyv. A kicsi könyv. Könyvecske.

Junius volt.
Gyertek szabadmellű örömök és pusztuljatok gonosz iskolák -mondhattuk Adyval szabadon-, régi nyaraknak örömében gyermeki gondtalansággal dúskáló kiskamaszok.

Mi nem kértük szüleinket, hogy gondoljanak ki számunkra programokat a nyár meleg napjaira, mint teszik ezt -hiszen látom- a mai gyerekek.

2018. szeptember 1-jén két régóta áhított és a közelmúltban megvalósult beruházást adtak át Dány községben: a Dány és Kóka településeket összekötő felújított utat, valamint az idén megépült Sportparkot. Az átadóeseményeken a térség országgyűlési képviselője, Czerván György is méltatta a megvalósult fejlesztéseket.

Forrás: Régió Plusz TV

A régi falusi házak előtt agyagpad volt. Ezt ünnepre szépen díszítették, "mázolták" és színes homokot szórtak rá, lehetőleg piros homokot, ami a falu csak egyes részein volt található a határban, mégpedig ott, ahol a dányi agyagos homok a szokásosnál több vasat tartalmazott. (Vasoxidot helyesebben).

Kellemetlen. Felettébb kellemetlen.

Mindjárt mondok egy példát, hogy jobban érthető legyen az, amit kicsit rosszallok.

A példa:
A példa egy megtörtént beszélgetés. Nem a környezetünkben, a házunk táján történt, hanem sokkal messzebb ennél.

A Gyímesek völgyében a gyímesi csángók között esett meg velünk, amikor a kérdésünkre, hogy közel vagy messze van az a pont ahová igyekszünk, jó tanácsként ezt mondta ismerősöm:

/Katt a nagyobb képért/

Olvasom, hallom a hírekben, hogy a biológia, kémia, fizika (és talán a földrajz) tantárgyakat megszűntetik.
Nem lesz biológia óra, fizika óra stb, stb, hanem lesz helyette ugynevezett integrált tantárgy, amelyekbe ezeket az önálló tudomámyágakat összevonják.

/Katt a nagyobb képért/2018.augusztus 31 - szeptember 1.
XII. DÁNYI FALUNAPOK - HAGYOMÁNYOS ÍZEK FESZTIVÁLJA
Idén is nagy szeretettel, finom falatokkal, színes programokkal várjuk kedves vendégeinket gasztronómiai, zenés, szórakoztató rendezvényünkre!

Lehettünk kéttucatszám? Vagy többen is? Harmincan talán? Vagy még többen? A lényegen mit sem változtat.

Elég horrorisztikus történet, de megesik. Megtörténik.

A falusi udvar hozzátartozója még sok helyen ma is, -bár egyre ritkuló számban- a baromfiudvar.

Egy ilyen helyen történt, hogy egy reggelre az állatkolónia egyik, még az életet csak most kóstolgató tagja, -nevezzük néven- egy kiscsibe elpusztult. De nem akárhogyan, hanem úgy, hogy decapitálták. Azaz fejét vették. Irtózat!

Nem rossz ötlet jeget idézni fel ebben a hetek óta tartó kánikulai hőségben.
De mégsem jeges témáról lesz szó. Bár nem esik messze a hideg évszaktól, téltől, fűtési idénytől az, ami a témát adta.

Ha valaki fával akar fűteni, éppen ideje, sőt utolsó ideje annak, hogy a tűzifát beszerezze. Mert jobbára csak olyan van a piacon, amelyiken a rigó a nyáron még fütyült. Idő kell a kiszáradásához.

Zöldre festett fű-színével harmonikusan illeszkedett a tájba,az új illatát még frissen kibocsátó vasszerkezet,ami valójában egy konditerem
a parkban. Átlátszó műanyagtető zárja le a teret az ég felé.
A rozsdabarna színű négyzetlapokból összerakott rekortán puha lépteket biztosítva barátságossá és hívogatóvá tette, ezt a szabadtéri izomerősítésre szánt tornaszer-komplexumot.

A múlt heti beszélgetés folytatása a kistelepülések hagyományőrzéséről, az élelmiszerek minőségének, a környezet és a táj állapotának összhangjáról Dány község polgármesterével, Gódor Lajosnéval és dr. Márai Géza egyetemi docenssel, a Tájgazda Minőségtanúsítási Programtanács elnökével, valamint a dányi "hentesfalva" egyik képviselőjével, Bugyi Sándor hentessel, vállalkozóval.Szerkesztő-műsorvezető: Sallai Éva

(Kattintson a piros körben a lejátszás ikonra!)

Azt mondják, hogy elment.
Azt, hogy meghalt.
Úgy említik már, hogy volt, hogy élt, és már nincs többé.

Add Uram, én Istenem, hogy megértsem ezt a titkot.
Hogy megértsem azt, hová lett az anyag, hová lett a test, mivé lett Ő, a tanító, az Ember.
Mivé lett földi életének befejeztével.

Add Uram, hogy megértsem azt, mire tanított engem. Mire tanított minket.