Dányi krónika

A Dányi Sebestyén Alapítvány (népfőiskola) pénteken, február 14-én tartja nyílt ülését melyen az évi programot beszéljük meg.

Minden érdeklődőt várunk, fogadunk a 17 órakor kezdődő ülésünkre amely a művelődési ház emeleti részében lesz.

Az alábbi pontok kerülnek megbeszélésre:

- állítsunk-e életfát a közterület engedélyezett pontjára

/Katt a nagyobb képért!/

/Katt a nagyobb képért!/

Egyedül ült a teremben amikor beléptem. Mereven bámulta a padlót, szinte mozdulatlan volt, még a lélegzetét sem lehetett érzékelni.
Sűrű, fekete, balzsammal borított szöghaját hátra fésülve hordta, egyenesen vágva, pajesz nélkül.
Dzsekit hordott, kordbársony nadrágot és sportcipőt, de hogy milyen márkájút azt nem tudom.

Visszaköszönt illedelmesen. Halkan ismételte: "jó napot".

Sokszor nem is cseng olyan jól ha azt mondjuk: oktatás.
Gondoljuk el amikor valaki "kioktat" bennünket, mi a véleményünk róla.
Vagy ha valaki oktatóan lép fel velünk szemben még rosszabb, mint a kioktatás mert ebben, vagyis az oktatóan való fellépésben már eleve benne van, hogy az illető lenéz bennünket. Nem gondolja azt, hogy tudjuk azt amit ő tud. Vagy még többet is!

Nem csak pedagógusoknak szánom az alábbi néhány gondolatot amit az iskoláról szeretnék írni, mert úgy hiszem ezeket (vagy még ennél többet) ők is tudnának mondani, írni.

Szegedet azért szerettem mert ott és akkor nagyon komolyan vették azt az iskolák amit csináltak. Legendás emberek oktattak, tele bölcsességgel, humánummal (és szigorral) ,megtelve emberséggel.

Az idén, január második felében is volt ökumenikus összejövetel (imahét) Gödöllőn.

Igen, ez az internetes portál is emlékeztet arra a hiátusra ami a dányi iskolát körüllengi.

Olvasom a dányi véleményeket a facebookon megjelent egy-egy eseményről.

Olvasom, hogy valaki kifogásolta, hogy az egyébként is az elvitelre kitett cukorkát ismert-ismeretlen személy felmarkolta. (És a nagyobb lopásokat miért nem ítéljük el ilyen vehemensen -szólt a válasz reakció).

Tisztelt Lakosok!

Értesítjük az Arany János utca és Vörösmarty utca és az Akácfa utcai lakosokat, hogy a sózás ellenére a csúszós úton a kukás autó nem tudott felmenni. Akinek kinn van a kukája hagyja kint, holnap reggel (2025.01.24-én pénteken) a Vertikál KFT. kukás autója összegyűjti.
A kellemetlenségért szíves elnézésüket kérik.

Gódor Lajosné polgármester

Az emlékezésnek vagy ünneplésnek száz oka van és száz módja.

Oka lehet egy-egy névnap, születésnap vagy bármely más jeles alkalom amikor az ünnepelt közel áll hozzánk.
Az emlékezésnek is ugyanígy. Lehet virággal, rendezvénnyel vagy csupán egy gondolattal, egy elküldött sóhajtással.

/Katt a nagyobb képért!/
/Katt a nagyobb képért!/

Örök problémája a pedagógiának, hogy miképpen értékeljük a tanuló tudását.

Önkéntelenül is fültanúja voltam egy beszélgetésnek ahol arról panaszkodott az egyik ember, hogy hármas osztályzatot kapott a gyermeke. Hittanból!

Nem kívánok átfogó elemzést tartani arról az összefüggésről amely a tudományt és a vallást összeköti. Nem is lenne ez nekem tisztem, és valljuk be őszintén, vállalkozni sem mernék rá mert ez egy enciklopédikus nagy tudást és kutatást érdemelne, ami csak kevesek számára adatik meg. Én ezek közé sajnos nem tartozom, sok más társammal együtt.

Ha banális (elcsépelt) mondást szeretnék bevezetőül írni, akkor azt mondanám, hogy gyorsan múlik az idő. Gyorsan szaladnak a napok annyi bizonyos, és aki már több évet élt meg ötvennél, hatvannál (vagy még többnél) annak egyszerűen rohannak.

Kedves Barátaink!

Köszönöm mindazoknak, akik visszajeleztek korábbi "éhség" írásomra. Valójában, az ígéret szerint most is erről lesz szó.

A remény szava a mi szavunk.
Hinni mindabban amit csinálunk, vagy mások csinálnak és ez a közösség javát szolgálja.

Most, vagy régen, gyermekkorodban.

Nem voltál! Biztosan nem voltál.

A mai gyerekek nem tudják már mi a subrikálás.

Az Aprószentek ünnepén, karácsony után az iskolás gyerekek Dányban is meglátogatták a rokonokat, elsősorban az asszonyokat, hogy nekik jót kívánva, biztosítsák, a jövőbeni frissességet.

Mi is ez a szokás?

Karácsony napja van. Jézus születésének ünnepe.

Kívánok először is a Dányi Krónika minden kedves olvasójának áldott és békés ünnepet.

Sokan leülnek ma a családi asztal köré és az ünnep áldott üzenetében biztosan sokat mesélnek egymásnak. Az életről, a sorsról, hogyan is alakult az esztendő és mire is várhatunk, mit is várhatunk a következő év ünnepéig.

Miről jutott eszembe a szeretet-éhség kifejezés, ez a pszichológiában és a -furcsa talán- népművelésben használt összetett szó, mely folytatható még elismertség-éhség, kommunikáció-éhség, aktivitás-éhség és még egy sor olyan esetre vonatkoztató "éhség", amikor nem kapunk belőle eleget (szeretetből, kommunikációból, elismerésből stb) és vágyunk rá.

Az adventi időszakban is, -bár tudjuk a fő hangsúlyt, a várakozást,
a reménykedés lényegét és próbálunk ennek megfelelően élni-, az életünket a társadalmi történések is körülveszik, így nem vonulhatunk el a világtól mint egy remete, foglalkozunk ezzel is, sőt időnként keressük is a lehetőséget a minél pontosabb információk megszerzésére és a magunk álláspontjának a kialakítására.

Azt írom le az alábbiakban, hogy az adventi várakozás miként is történt akkor, amikor Jézus született, vagyis az időszámításunk előtti időben.

Amikor is a világ és a zsidók is benne természetesen "ezer évek óta" várták a Messiást. (A zsidóknál a mai napig sem jött még el, de a keresztények ezt másképpen hiszik).