Itt vagyTartalom / "Őrangyalok" harca

"Őrangyalok" harca


Beküldte Gódor András - Ekkor: 2025 October 16

Az őrangyaloknak is jól kell teljesíteni.

A jelen értelmezésben használt "őrangyal" nem láthatatlan személy, hanem nagyon is látszó. Sőt, szemlátomást tevékeny.

Az őrangyalnak -tudjuk- az a feladata (megtiszteltető feladat), hogy vigyázzon védencére.
Óvja a rossz lépésektől, óvja a veszélyektől, sőt adjon tanácsot is a védencének, hogy baja ne essék.

Egy felekezeti iskolában jártam a minap. A tanítási óráknak vége volt már, vidám gyerekek rohangáltak az udvaron. Milyen szívesen néztem őket! Végre, "igazi" gyerekek. Nem az okos telefon billentyűit nyomkodják, hanem futkostak, játszottak mint a kiscsikók. Szabálytalan útvonalon cikáztak, egyik a másik elől. Volt olyan gyerek, akinek mindkét térdén már hiányzott a nadrág, annyit csúszott-mászott, hogy a reggel még ép ruhanemű a szakadtak sorsára jutott.

Ez is "belefér" -gondoltam magamban- Csabának is hányszor foltozta a térdén a nadrágját a feleségem, megmondhatatlan.

A tüdő tele friss levegővel, az izmok élénk vérkeringéssel, a szív is dolgozik percenként vagy százat dobban és tágul a tüdő is a 25-30 percenként légvétellel.

Igazi, tanítási órák utáni hangulat.

Néztem volna még őket sokáig -féltve, ne legyen semmi baj-, de egy pontján az udvarnak kisebb tömeg gyülekezett.

Közelebb mentem megnéztem, miért állt le a forgatag az udvar ezen szegletében.

Egy gyermek feküdt a kör közepén. Sírdogált, de láthatóan nem volt neki nagyobb baja, mint egy véletlen elesésből származó horzsolás vagy kisebb zúzódás.

Vendég voltam az iskolában vagyis kívülálló, bár nem cél nélküli idegen.

Régi pedagógus beidegződésem akcióba kezdett.

Miért sírsz, miért fekszel a földön "kisfiam" érdeklődtem, mintha valami közöm lenne az egészhez, -talán a közelben lévő pedagógusok helyett akik ezt nem láthatták.

Aztán mindenki kezdett beszélni, mondták a magukét a gyerekek, ki így, ki úgy látta az eseményt, amikor Gergő elesett.

(Voltam már életemben, nem is egyszer ilyen helyzetben, -na, nem csak az iskolában- hanem felnőttek gyűlésén is, amikor bábeli hangzavar uralta le a termet. Ez is ilyen volt, meg sem lepődtem).

Néhány szó a helyzetet értékelve, hogy pl katonadolog, talán nem is volt olyan nagy ez az ütközet, fel a fejjel, éljen a játék, szépen süt a nap és különben is, mindjárt itt az őszi szünet.

Aztán mindenki megnyugodott, még Gergő, a földön sírdogáló is figyelt, aki láthatóan a rövidebbet húzta, és lassan bár, de megtudtam az igazi történetet.

Mert mit mond egy kívülállónak, aki egy idegen területre lép, ott gyerekek közötti konfliktus végére érkezik (mert, hogy volt konfliktus, az nem lehetett vitás), hogy idézem "megtámadta az én fecskémet, és én őt védtem". Aztán persze, hogy ki rúgott előbb a másikba, az nézőpont kérdése.

Miféle "fecskédet" kérdeztem az egyik, már nagyobbacska gyerektől, akinek ott ezek szerint fecskéje volt.

Hát őt, a kisbenedeket, aki az én fecském és én vagyok az őrangyala.

Szóval értem!

Egy őrangyal megtámadott (megsértett) egy kisfecskét és ennek a fecskének az őrangyala ezt -finoman szólva- zokon vette.

Hát így valahogy!

Aztán minden elrendeződött.

Az a szokás ebben a közösségben, mint megtudtam, hogy a kis elsősöknek egy felsős, ötödikes vagy hatodikos őrangyala lesz, aki vigyáz rá a szünetekben.

Ez egy nagyon szép gesztus, egy igazi újítás -legalábbis nekem.

Mi a konklúzió ez esetben?

Nem az a baj, hogy az őrangyalok nagy igyekezetükben összevesznek, mert az angyalvoltuk nem zárja ki, hogy ők is gyerekek, miként a fecskéik is azok, és hát a gyereknek az egyik tulajdonsága, hogy ne mondjam velejárója, hogy időnként konfliktusba kerül, főleg az iskolaudvaron.

És ugyebár a gyerek!

Elsősorban egy iskola tanulója, egy család reménye és a szülők szemefénye, aki tisztségében őrangyal is, aki majd addig-addig próbálja őrangyalságát, hogy ebbe beleszokik úgyannyira, hogy már leszokni sem tud róla, élete végéig őrangyal lesz.

Ez a mi reményünk.

Na! Ekkor fog "kitörni" a világon a béke!

Cimkék