Örömünknek oka

Csíksomlyóra készülvén, (régebben) elengedhetetlennek tartottam, hogy elő ne vegyem -sokadszor is- Daczó Árpád, egykori házfőnök könyvét.

Árpád atya szenvedélyes ismerője és kutatója volt a kegyhely történetének, amit több könyvében is megírt. A csillagról írt, a kegyhely csillagáról, Szűzmária ragyogásáról és a népről, a zarándokokról akik erőt meríteni és tiszteletüket leróni jöttek a kegyhelyre a világ minden tájáról szinte.

Miként olvadt össze a néphit a teológiával, a vallástannal, és miként alakította ez ki azt a mára megható és bámulatosan lenyűgöző képet, a látványát annak, (százezrek a nyeregben, milliók a képernyők előtt) hogy a magyarok Nagyasszonya megnevezés nem pusztán képzeletalkotás hanem élő valóság.

Inkulturáció, vagyis kultúrák találkozása, egybeolvadása, szent cselekmény, mely a Szeret völgyétől egészen a a Pinka patakig átfogja, átöleli a nemzetségeket, népcsoportokat sokszor szép történetekben, vagy harcos megnyilvánulásokban, esetleg mítoszokban is megjelenő, eredendően összeadódó páratlan vonzalmat kialakítva a kegyhelyhez, Csíksomlyóhoz.

Sőt! IV Ince pápától a Tolvajos tetőn lezajlott harcig, mely könyvekben él és a népek ajkán elő-előjön Pünkösd ünnepének közeledtével.

Rómától a Hargitáig.

Ha Csíksomlyón vagyunk, élőben halljuk és feszülten várjuk az ünnep főszónokának, a szokásos homíliát időben messze meghaladó eljöttét.

A szentmise mindenhol ugyanaz. "Mert az Úr ugyanaz".

De a csíksomlyói mise legalább két órás. Vagy három.

Hallottunk már híres papoktól, főpapoktól, szerzetesektől prédikációt. A Ferences atyák ennek személyét nagy gonddal választják ki.

Hallottunk nehéz, súlyos igazságokat. Mariológiáról, megtestesülésről.
Hallottunk történelmi folyamatba ágyazódott ünnepről.
Hallgattuk a magyarságot buzdító, lelkesítő szózatokat.

Láttuk a zarándokok örömkönnyeit. Néma sírásokat, mély sóhajokat, megmaradásunk sarkköveit, a székelység szétszóratásának keserveit és lelki nyomorát. Székelyek akartunk mi is lenni a szolidaritás jegyében, mert ha bántják a székelyt akkor székelyek vagyunk mi is, ha szenved az egyik akkor mi is szenvedők akarunk lenni. Cigányok, négerek, őshonos népek és a munka kizsákmányoltjai, proletárok ha kell, vagy békés polgárok ha őket kell követni. Mert Csíksomlyó népe, Pünkösd zarándoka, nem közömbös embertársai iránt.

Minden vagyunk mint lehetünk egy úton lévő Egyházban hitben élő népe.

Mint a remény zarándokai!

A mostani búcsú főszónoka is ezzel kezdte beszédét.
Szeretett, égbe költözött Ferenc pápánk szolgálatának utolsó jelmondatával. A Szent Év idejében.

Ki ez az ember? Kérdeztem magamtól -most már csak a képernyő előtt amikor bejönni láttam Hármashalom oltárhoz a miséző érseket és az asszisztenciát.

Mit fog vajon mondani? Mivel fog bennünket tanítani?

Mit üzen valójában a Szűzanya a világ magyarságának Pünkösd ünnepi szónokával, György Alfréd Kamilliánus szerzetes szavaival. Szájával, nyelvével, szívével, küldetésével, apostoliságával?

Egy testben törékeny ember szelíd tekintete. Egy keresztet gyermekkora óta hordozó ember azonnal megnyíló sugárzása. Egy mágnes aki vonzza az embereket Máriához, Mária által, hivatásának minden szépségével, a Szentföld kétezer éve látott apostolainak meggyőző hitével, mint a szeretet vándora, hivatásos Mária-tisztelő, Mária-szónok, Mária lelkület imádságba pólyázott lecsendesítő, megnyugtató nyugalma.

Egy állandó rózsafűzér-imádság.

Egy Lorettói litánia élő megvalósulása.

Sokszor mondtam gyermekkorom óta a Lorettói litániát késő délután kezdődő és estébe hajló szentmisehallgatás keretében.

1294 december 10-én Szűzmária názáreti házát az angyalok az itáliai Lorettóba vitték. Megvizsgálták a tudósok a kövek egymáshoz illesztését. Nabateus munka. Palesztina földjén szokásos így építeni.

Bizánc óta szinte így mondjuk.
Kegyelem-hit-üdvösség hármasa. Ez a Lorettói litánia.

Megszólítás, üdvözlés megnevezés.

....Titkos értelmű rózsa, Dávid királynak tornya, Elefántcsontból való torony? Mária aranyház, Frigynek szent szekrénye....

Értem. Nem mindent értek. Gyermekkorom óta gondolkodom azon, mit jelent a "Titkos értelmű rózsa"?

Frici atya megmondta.

Szépen hajlított, simán gördült, dédelgetett, becézett, felrázott, az ünnepi homília.
Magával ragadott, ringatott, megmondta az élet értelmét. A vallásosság lényegét. A hitbéli magatartás aranyszabályát már a bevezető gondolatával.

"Imádkozzunk Mária anyai oltalma alatt és legyünk a remény hordozói".

Titkos értelmű rózsa! Mi más mint az imádkozás. "Folyton imádkozzatok!".

Egy medjigorai jelenés!

"Hazajöttünk, hogy gyógyítsál és megáldjál bennünket"!

Itthon vagyunk. Ha itthon vagyunk akkor a somlyói nyeregben is vagyunk.

Itthon vagyunk, mert eljöttél, és itt vagy nálam, nálunk-fordíthatom le a magam nyelvére.

Mindenki Mária gyermeke!

Erdélyben is, Csíksomlyón is, a hazánkban is, Ukrajnában is!

Az anya védi gyermekét. Óvja, tanítja, rossz társaságtól inti.

Tanítja! Imádkozni! Tanítja küzdeni, szenvedni, nem hagyja lelkileg elveszni. Hívhatjuk, ne hagyj bennünket elveszni. Mert akarsz is tanítani, kell is tanítani óh Hűséges, fogsz is tanítani óh Kegyelmes. Mert Te vagy a kegyelmek anyja, szomorúak vígasztalója, mennynek éke, földnek reménye. Az irgalom és a szép szeretet lelke vagy. Titkos értelmű rózsa!

Szorong az anya ha gyermekét nem látja. Ha ottlétét nem tudja. Biztonságban nem tudja. Játszótéren, iskolában, a munkahelyen, úton-útfélen.

A lövészárkokban talán. A Gyilkos puskák előtt talán.

Sárban, vízben, hóban perzselő melegben.

Munkában, és a munkától való megfosztásban.

Az anya a gyermekével van mindig.

Mária velünk van! Titkos értelmű rózsa!

Frici atya elmondta nekünk az Anya és a Dicsőség Himnuszát! Egy visszatérő refrénben: Szűz szülője Istennek, engedd, hogy tied legyek!

Páratlan, szinte egyedi, meghökkentő és kijózanító prédikáció. Csakis és mindig is a Szűzanyáról szólt. "Csak a Szűzanya! mondhatjuk a jól ismert rigmust. (Holnaptól mindenki Kamilliánus akar lenni).

Az együttérzés nélkül nincs ima. Nincs kérés és nincs megbocsátás.
Együttérzés nélkül a jótékonykodás szavatossága is lejár.

A 2025-ös Csíksomlyói búcsú az ölelés és a megtalálás ünnepe.

A szentmisében érsek úr -láttátok-e a béküljetek ki szívből egymással felszólításra hátrafordult és sokáig ölelte a búcsúi szentmise vezérszónokát.

Vajon hogyan tudunk, merünk élni ezután?!

Hogyan neveljük gyermekeinket, jó példával, türelemmel, példaadással , kibéküléssel lelkünkben.

Ettől függ az életünk további sorsa. És nem csak a mi életünk, de gyermekeink élete is. A világ élete és sorsa.

Egy ember napjainkban, egy pap, küzdve gyermekkora óta betegségekkel, olyanokkal amelyekkel mások tolószékbe kényszerülnek. Élő, két lábon járó reménységünkké vált ő, hittestvérünk, hittanítónk, kortársunk akit az Isten a jó Szűzanya kérésére adta Csíkdánfalvára egy erdélyi pedagógus házaspárnak és egy beteg világ Istenkezeként működő orvosának.