Ez is néma sikoly

Tudom, hogy miről szólt ez a film.
Nem is akarom annak egyetlen kockáját sem felhasználni, annál is inkább mert az a sikoly,amire én gondolok, egészen másfajta mezőben játszódik.

Az életben tudniillik, a napjainkban, távol tőlünk de mégis karnyújtásnyira.

Parajdra gondolok!

Most előhozakodhatnék azzal -ami persze igaz-, hogy hányszor jártam ott, de méginkább hányszor voltam átutazó, hogy most egészen tisztán lássam a keskeny nyomtávú vasútvonalat amelyen nagyot
autó míg keresztezi az úton haladva. Látom a kis házat a sorompó mellett ahol a bakter tartózkodik. Integettünk neki és ő mosolyogva visszaintett.
Persze amikor még volt őrház.

Látom a bánya lejáratát, magyar és román nyelvű felirattal. És mindent de mindent, kár is a felsorolásba kezdeni.

Fáj az ember szíve Parajdért!

Szováta szomszédos község még (már) Maros megye. Parajd, Hargita. Mint a Székelyföld (ez is az valójában), egészen a Gyímesek településéig (a Patakok falujáig) mert Gyímesbükk, az utolsó magyar település már nem magyar nevű megye. Így is elvették a románok, mint ahogyan elvették a Nagy-Magyarország kétharmadát Európa akkori urai.

Sóvidék!

A Görgényi havasok és a Hargita oldalához símul, a Kis Küküllő felső folyása mentén (mely a Bucsinon ered), a Korond patak, a Juhos patak, a Sebes- és a Szováta patak völgyében terül el.

Egy csoda! Egy szépséges csoda,Európa egyik legritkább földrajzi jelensége. Hozzá hasonló Európában csak Spanyol honban látható.

A szűken vett Sóvidék falvai Korondnál kezdődnek, majd Alsó- és Felső Sófalva és a tündéri, picinyke Atyha kis települése, melynek Veresegyház a testvére. Testvértelepülések az egyik legdinamikusabban fejődő magyar kisváros, Veresegyház és az erdő alján épült magyar szívű és magyar ajkú néhányszáz lakosú, Atya. (volt egy ember, annak három fia volt. Amikor úgy érezte az apa, hogy a vagyont szét kell osztani a fiai között, kivitte a három fiát a mezőre, mutatott nekik egy nagydarab földet.

A legidősebb fiúnak azt mondta egy nagyobb terület kijelölésekor, hogy e föld a tiéd lesz fiam. A fiú ott később falut épített, ennek neve Etéd.

A középső fiúnak is kimért egy ugyanolyan darabot mint a legidősebbnek, de azt tette hozzá, hogy erről még szólok ma. Így keletkezett Szolokma község.

A legfiatalabb következett, de ez nagyon türelmetlen volt már és rámutatott egy földdarabra, azt add ide nekem apám, mondta. Az apa így szólt: nem lehet mert itt én lakom. Ez a falu ma Énlaka.)

Aztán természetesen Parajd, majd Szováta, Sóvárad. Kibéd is talán a másik irányban ahol kitűnő hagymát lehet venni. Még a távolabbi Kelementelke is ide tartozik és "sós" itt minden egészen Balavásárig, hogy majd Ákosfalva után a Nyárád mentére jutva, lassan elérjük az autópályát is, Nyárádtőnél.

A vidék legfontosabb ásványa a só. A legismertebb és a legfontosabb ásvány. Nem is ásvány, hanem élet. Mint a kenyér.

Isten ajándéka a székelyeknek.

Az Erdélyi medencét a földtörténeti harmadkorban tenger borította. Ez kiszáradt, a só a felszínen maradt melyre különféle más rétegek rakódtak (több száz millió évig), ez a föld alatt meggyűrődött s hol a felszínen, hol a mélyben megtalálhat ma a só.

A Sóvidék elnevezést már Orbán Balázs, a Székelyföld tanulmányozója és tudója, leírója is ismerte és azt mondta erről, hogy annyi só van itt, hogy egész Európát el lehetne látni innen sóval.(Orbán Balázs nagy bronzszobra Székelyudvarhelyen látható.)

A székely ember két dolog tudója itt, Parajdon. Az egyik a sóbányászat, a másik a fafeldolgozás. Itt találkozik a lombos erdők övezete a tűlevelűekével, így a fa minden csínját-bínját ismerik.

Mi lesz ezután?

És egyáltalán ki vonható felelősségre a történtekért.

Utólag mindent jól tudunk. Ilyen az emberi természet.

Ismeri ugyan, hogy a víz oldja a mészkövet is, de méginkább a sót. Ha a só kioldódik, kimosódik akkor ott kráter keletkezik úgy mint a karsztos vidékeken ahol a barlangok keletkeznek.

Ez egy általános törvényszerűség.

Sajnos a törvényszerűségekből az ember nem olvas ki semmit.
Kényelem miatt? Költsége miatt? Majd mi úgy is elkerüljük az elkerülhetetlent?

Sok száz éve így van már.

Ilyenek lettünk!

Hogy most következett be a tragédia az elővigyázatlanság miatt, abban sok nemzedék ludas. Azok is akik most nagy dérrel-durral ajánlásokat tesznek, államok vezetői, mert miért nem mentek oda akkor amikor még oda mehettek volna, hogy szóljanak: emberek itt baj lehet ha minden így marad.

De hát a költségek úgy-e?

A költség-haszon elemzés, a mai közgazdaságtannak az egyik kulcsfigurája, a költségeket nem áldozza fel a haszon elmaradásával.

Emberi kicsinység.

Rablógazdálkodás,, pillanatnyi haszon, semmi a jövőnek, minden a mának.

A parajdi tragédia az, hogy elillanni látszik a sok száz éve megtervezett álom. Vajon a ma emberének (a sokszáz szájhősnek) jelent-e tanulságot arra vonatkozóan, hogy a saját környezetükben a természeti vagy a humán katasztrófát megelőzzék.

Vagy folytatódik minden tovább, ahogyan volt eddig is?

Lesz-e annyi bölcsesség az emberekben, hogy a most néhány éve kirobbant háború, háborúk ne juttassák az embereket a parajdi sóbánya sorsára.

Ideje van a (néma) sikolynak!

Parajd egy tragédia, mely talán lehet az emberiség számára egy kijózanító jel is, hogy felelősségünk van mindenért, mindenkiért.
Nem csak utólag de megelőzően is.

Parajdot pedig nem hagyjuk magára mert honfiúi kötelességünk a nehéz helyzetben jutó embertársaink megsegítése.

Parajdon is, máshol is.