Sohasem szabad elfelejteni

A ma embere, vagyis mi, percemberkék vagyunk.
Az apáink, nagyapáink, akikre még emlékezünk, akik most is emlékeinkben élnek, emlékező, nem felejtő, stabil emberek voltak. Mi labilisak vagyunk, mint a fél lábon álló madár.

Így élünk percről - percre, napról napra. Mindig csak a most, soha nem a tegnap, és ritkán a holnap, -ami foglalkoztat bennünket.

Így vagyunk egy fontos eseménnyel is, amely a hír pillanatában erősen élt bennünk, ez pedig a jubileumi év amit Ferenc pápa hirdetett meg 2024 december 24-én.

Emlékszünk még rá?

Vagy kihullott ez is az emlékezet rostáján, mint annyi más dolog az életünkben. Fontos dolgok is, meghatározó események is, amelyeket felváltott, kiszorított a mindennapok darálójában nekünk őrölt, tálcán felkínált hírözön. A sok "szecska", a sok kommersz, a sok ránkerőltetett, vagy kifinomult módszerrel ránk kényszerített információ mely többségének értéktartalma vajmi kevés.

Ferenc pápa akkor, a szent évet bevezető miséjén a Vatikánban oly megrázó módon figyelmeztetett a ránk leselkedő veszélyekre, így például a nyereség logikájától kizsákmányolt anyaföld pusztulására, az igazságtalan adósságokra, az ember keserűségére és céltalanságára.
Emlékezünk még amikor a szegények hideg szobáiról szólt, a háború megsebzettjeiről, az emberi gonoszságokról?

A jubileumi év jelmondata: A remény zarándokai.

Mert van remény!

Remény az evangélium tanításában, a szeretet hatalmában, a megbocsátás nagylelkűségében.

Én sem vagyok különb a másik embertársamnál.

Engem is elkap a gépszíj, a hétköznapok könnyű ismereteket kereső kíváncsiságával, a médiumok túlhangsúlyozásával ahelyett, hogy figyelnék többet másra is, az értékekre is, a szentatya tanítására akár, vagy Jézus szavaira, vagy a tanítóhivatalokra, az intelmekre.

Most törlesztettem az adósságomból.

Mi négyen - dányi népfőiskolások, mert nem kell mindig csak a szervezeti léttől várni a népfőiskolás lelkületet, programot, kereshetjük mi azt magunk is-, szombaton, május 10-én délután Gödöllőn a Szentháromság templomban, annak közösségi termében meghallgattuk Varga Lajos püspök atya tanítását éppen a jubileumi évvel kapcsolatos történelmi és hittörténeti háttérről.

Jubileumi évben vagyunk tehát.

Jelmondatunk a kérdésre, kik is vagyunk mi? -válaszolunk, "A remény zarándokai".

Emlékezem a kapu megnyitására, ami a szentatya által bemutatott liturgia része volt, de nem tudtam, mi és miért van úgy ahogyan látom.

Mi is a kapu lényege, mi is a szent év valójában. Mi a falbontás, mi a szerepe a képletes kalapácsnak és a kitárult kapunak.

Varga Lajos püspök atya erről beszélt a hallgatóságnak, a Gödöllői Kolping tagjainak és nekünk, akik oda vendégként érkeztünk.

Egy ismereteket rendszerező és új ismereteket is nyújtó tanítás volt ez, melyet nagy figyelemmel hallgattunk, -és díjaztuk is a püspök időnként megcsillantatott humorát, őszinteségét.

Sok újszövetségi eseménynek, tanításnak vagy liturgikus eseménynek ószövetségi gyökerei vannak.

Így a jubileumi szent évnek is.

Jóbelről beszélt a főpásztor a kezdetekben, az előadás bevezetésében amely valójában alapja a jubileumi évnek.

A Jóbél jelentése szószerint: kos. Vagy méginkább a kos szarvából készült hangszer.
A Jóbél a kürt éve, mert a kos szarvából készült hangszer valójában egy korabeli kürt, ezt még tovább gondolva bizonyos absztrakcióval, a Jóbél az ünnepi év, amikor megfújják a kürtöt, a nagy örömünnep éve, és ez minden ötvenedik évben következik be, melyet meg kell szentelni.

Vannak biblikus számok. Ilyen szám a 7-es.

Minden hetedik év a nyugalom éve. Ennek az évnek a hetedik hónapjában, annak tizedik napján engesztelést kellett tartani a zsidóknak és ennek jeleként, bevezetőjeként meg kellett fújni a kürtöket.
7-szer 7 év a szombat éve, ezt követi az ötvenedik év, a Jóbel éve.

Ebben az évben tilos volt földet művelni, aki rabszolga sorsba süllyedt azt fel kellett szabadítani, az idő között elzálogosított földet vissza kellett adni. Mert a föld Isten tulajdona. A tulajdonos és a birtokló nem ugyanaz. A földet Isten teremtette, ezért az övé, Istené, de a birtoklás az emberé, akinek ezt a földet azzal a tiszta állapottal kell visszaadni a Teremtőnek, mint ami akkor volt amikor birtokba vette. A tulajdonlás és a birtoklás egymástól elválik.

Vázlatosan ez az ószövetségi alapja a jubileumi szent évnek.

Az Újszövetségben ez egy másik értelmezést kapott, mégpedig azzal, hogy a Jubileumi év az Úr kedves esztendeje lett, amit Jézus fellépése hoz el, mint ahogyan azt olvassuk is (Lk 4,19-ben) "és hirdessem az Úr kedves esztendejét". (Ez Izaiásnál is szerepel)

A mostani jubileumi év is szabadulást jelent. Mint ahogyan a zsidók megszabadultak az egyiptomi fogságból vagy a babiloni fogságból, megszabadultak a rabszolgaságból, megszabadultak a nincstelenségből ( a földek visszaadásával), mi is megemlékezünk a jubileumi évben a bűntől való megszabadulástól, Jézus evangéliuma által.

Gondoltam arra a mondásra ami a zsidóknál elterjedt: tartsd meg a törvényt és a törvény megtart téged.

Mi ezt így mondjuk: tartsd meg a hitedet és a hited megtart téged!

Van még néhány hónapunk a jubileumi szent évet lezáró kapu bezárásáig.

Nem ártana a zarándoklatunkat az élet zarándok útjait e kapu felé venni.

A jubileumi évben tett zarándoklataink mottója is legyen ez az intelem: a remény zarándokai vagyunk.

(A népfőiskolánk arra a helyekre szervez az idén autóbuszos zarándoklatot amelyet a dányiak közül néhányan már megtettek (és most is vannak akik ezt teszik) mégpedig a Magyar Camino Kalocsa - Homokmégy - Császártöltés - Hajós állomásokon emlékezik.)

A remény egyben ősi erényünk is amely soha nem hal meg, nem szűnik meg mert reménykeltő kapuk soha nem zárulnak be előttünk.

Zörgessetek és megnyittatik nektek!