Nem loptunk mi csak egy szeget.....

A cigányok között az a mondás járja, hogy a keresztre feszített Jézus szenvedéseit azzal próbálták enyhíteni, hogy egy szeget elloptak (a többit nem tudták) a hóhéroktól, ezért látható csak három szeggel felszegezett Krisztus test a keresztfákon.

Ha nem is állja ki az igazság próbáját ez a hír, arra azért jó, hogy utaljon a cigányok két fontos magatartására.

Az egyik a lopás, melyet nevezhetünk szelídebben eltulajdonításnak mely elsősorban nem a szerzés vágya vagy a másik ember megkárosítása miatt történik, hanem egyszerűen e megélhetésüket szolgálja.
Ez természetesen azokra a történelmi időkre vonatkozik amikor a cigányok még megtűrt elemek (sem) voltak Európa valamelyik társadalmában, beleértve a magyarokat is.

Születtek is ennek mementójaként még irodalmi művek is elég ha Arany János Bajusz című művére utalunk, mely egy sajátos szatíra, kigúnyolása a nagyravágyó Szűcs Györgynek.

Hogy a cigányság megpróbált -a maga módján- beilleszkedni a körülötte lévő világban, azt számos dal, szólás-mondás, sőt gasztronómiai étel is bizonyítja, elég ha csak a cigánypecsenyére gondolunk.

A cigány név egy népcsoportra vonatkozik, és az ismérve egyszerűen az, hogy cigány az akit a nem cigány környezet cigánynak vél. (hibahatáron belül).
Nem etnikum mert nincs hátországa megnevezve, legfeljebb a közvélekedésnek megfelelő indiai származás lehet, de ez is bizonytalan.

A cigány nem etnikum hanem egy népcsoport, jól körülhatárolható ismérvekkel és jól-rosszul tudott történelmi háttérrel.

Milyen sokfélék lehetnek a cigányok azt jól látja az, aki széltében-hosszában átutazta országunkat, beleértve az egész Kárpát-medencét és kapcsolatba került velük.

Ha az emberek és csoportok különfélék, akkor a cigány különbözőség is csak ennek egyik bizonyítéka.

Ha gyakorlatként, -miként ez megszokott módszer bizonyos kutatásokban- most az lenne a feladatunk, hogy tartsunk egy ötletbörzét, ki milyennek látja a cigányokat, akkor bizonyára sok-sok jelző születhetne amelyek rájuk vonatkozik.

De ha azt a feladatot kapnánk, hogy mondjunk a cigány népességre vonatkozó olyan állításokat amelyek a társadalom számára erősséget jelent, vagy gyengeséget, lehetőséget, vagy veszélyt (SWOT analízis) akkor is számos ismérvet tudnánk minden kategóriára találni.

A magyar történelem utolsó néhány száz éve!? is együtt létezett a cigányok magyarországi létével.

Nem volt ez az együttlét probléma nélküli, ha nem is soroljuk fel az összes nehézséget, elég csak arra gondolni, hogy megtűrtek voltak sokszor, máskor még azok sem.

Nem feladatunk, hogy megmondjuk, kinek mikor és miben volt igaza ha az ellentmondásokra gondolunk, nem is lehetne ezt rövid úton megtenni, de azt mondhatjuk, hogy a cigányok, összehasonlítva más, nemzetünket alkotó etnikumokkal, csoportokkal, a mai napig nem tudtak úgy integrálódni ahogyan ezt mások tették. Tisztelet a kivételnek.

Ma is kitapinthatók azok az ellentétek, ellentmondások amelyek feszülnek a cigányok és nem cigányok között, de azt nem mondhatjuk, hogy ennek kizárólagosan és minden esetben a cigányok lennének az okai.

Márpedig ha a felelősségünk közös a cigányság társadalmi integrációjában, akkor a feladataink is közösek, bár más-más alaphelyzetben vagyunk, a cigányok mindig a kisebbséghez tartoztak, de úgy, hogy a beilleszkedésük a többségi társadalomba nem mindig sikerült és ennek sokszor nem is a többség volt az okozója.

A többségi társadalom az uralkodó réteget adja, adta ezért a felelősség a beilleszkedésükre nem csak őket terheli, hanem minket, nem cigányokat is.

A paraszti társadalom (tehát a vidék legjava) még leginkább befogadta a sokszor hasonlóan szegény sorsú cigányokat, erre községünkben is számos példát mondhatnánk, de talán a legigazibb példa az, amikor a cigány csecsemők keresztszülői a nem cigány családok közül kerültek ki. (megnevezésük szerint gácsó, azaz nem cigány)

A dányi cigányok a magyarországi cigány népességnek azon csoportjához tartoznak akiket oláhcigányoknak mondunk.
Ez a népesség sem homogén, hanem számos, legalább tíz, tizenkét ága van.
Ennek a népcsoport nyelvjárása vlax (vlahi), mely a legközelebb áll a hindu nyelvhez. Lovárinak is mondják, mely fogalom a lókereskedéshez is kötődik.

Ha a nevek elemzése kapcsán soroljuk be a cigányokat valamely csoportba akkor a Kanalasok, mely név nálunk (dányi cigányoknál)csaknem kizárólagos, a beás cigányok között a leggyakoribbak, mégpedig a beások közül is az un ticsánok csoportjában, a Tisza-vidékiekben, mint a hajdúszoboszlói, debreceni kosárfonó cigányok, de Kanalas nevű beás cigányok Máriabesnyőn is élnek.

A dányiak biztosan nem beások (ticsánok) még ha a nevük révén ide is sorolhatnánk őket.

A dányi népdalokról kiadott könyvben, Terék József a zenei nyelv használatát illetően a dányi cigányokat a másár közé sorolja és ez megfelel a gyakorlati tapasztalatunknak is, mert a másár egy olyan dialektus amely az oláhcigányokra (lovárik) jellemző.

A gyöngyösi cigányok is másárok és tudjuk mindannyian, hogy a dányi cigányoknak sok rokona él Gyöngyösön. (Egy alkalommal engem is megkért az egyik cigányember, hogy vigyem el őket Gyöngyösre, rokonlátogatóba.)

A cigány szó görögből is származtatható, "atziganos" melynek jelentése: "érinthetetlen".

Előfordul, hogy a dányi cigányokat "romungróknak" is hívják. Ez helytelen megnevezés, mert a romungrók a magyar cigányok mely a népességnek a másik nagy csoportja. (rom annyi mint "ember")

Számos szó van amelyet átvettünk a romungróktól, ilyen pl a csaj (lány), manus (ember), aztán káró, séró, kaja, pia, ácsi, séró, bazi stb, melyeket mi is használunk a nyelvünkben beszéd közben.

Magyar cigányok a kárpáti cigányok is, akikkel Erdélybe menvén, a Nyárád mentén is találkozhatunk. Ők az un Gábor cigányok. Nagy, széles karimájú kalapba járnak a férfiak, nagy bajúszt viselnek, a nők pedig hosszú, földig érő színes szoknyát. Nevüket Bethlen Báborról kapták, ő telepített le sok "Gábor" cigányt. Kereskedéssel, építkezéssel, bádogozással foglalkoznak, cigányul magyarul és románul is beszélnek. Bánffyhunyad széélben a nagy "cigánypaloták" mindenkinek feltűnnek. Olyannyira egyedi csoportról van szó, hogy még a vallásuk is egyforma, adventisták.

A beás cigányok román anyanyelvűek (a magyarcigányok anyanyelve is magyar), a cigányok harmadik nagy csoportját adják.

Mi is ismertünk egy beás cigányt a dányi cigányok között az egyedülit, Ignácot. Ilyen beás név az Ignác mellett az Orsós, Bogdán stb. Mindannyian un árgyelánok, (erdélyiek) a beások egyik csoportja.

Beások az előbb említett ticsánok és a muncsánok.

Nem a nagy cigánycsoporthoz (magyarcigány,oláhcigány, beás) soroljuk az olyan kisebb cigány csoportot is mint az egyik cigány nyelvjárás, a szintót használó szintók ( német cigányok) és a román cigányok, akik Békés megyében, Méhkerék nevű településen élnek és cigány anyanyelvűek.

Egy szerteágazó nagy népcsoprt a cigányok csoportja, több fő- és mellékcsoportba sosrolhatók.

Míg a magyarcigányok csak szinte magyarul beszélnek (zenészek, műgyűjtők, kererskedők) addig a többi csoport nyelve sem egységes un cigány nyelv mert több változata ismert.

Az iskolai oktatásban abeszélt és értett nyelvnek nagy szerepe van.

A cigányok (dányiak is) kétnyelvűek. Az un kétnyelvűség (diglosszia) szinte behozhatatlan hátrányt jelent(het) a cigánygyermekeknek az iskolai követelmények tejesítésében. Ezért fontos,, hogy az iskolábalépéskor beszéljék a magyar nyelvet.

A cigánygyermekek (többségének) iskolai hátránya az általános iskola során el nem tűntethető, legfeljebb csökkenthető.

Általában is elmondhatjuk, hogy a hátrányból (nyelvi, szociális, anyagi, mentális stb) induló cigánygyemekek eredményes oktatása kiemelt feladatot kell hogy képezzen.

Ha ez a kiemelt gondoskodás (differenciálás) a második világháború után elterjedt volna az iskolákban és általánossá is vált volna, akkor talán napjainkban nem kellene erről beszélni, mert az iskolába lépő gyermekek származásukat tekintve sem lennének hátrányba egymással.

A kiegyenlítődés az iskolai oktatás során bekövetkezhetne. Erre egy új szemlélet és az eddigiektől eltérő (zömmel eltérő) gyakorlat szükséges lenne.

Szükséges lenne ha az (elő)itéletek megszűnnének és emberibb megközelítéssel viszonyulnánk egymáshoz. Bizalomra nagy szükségük lenne a cigányoknak ennek sajnos a politikai befolyásoltság megosztotottságot jelentő széthúzása nagy akadály.

Ha megesett a cigányok szíve a szenvedő Jézus láttán, (ezért lopták el azt a bizonyos szeget), akkor a keresztény embereknek elsősorban ugyanígy kellene velük szembe viselkedni.

A sükösdi tamburások még úgy énekelték, a cigány himnusz utolsó strófáját, hogy "megátkoztál, meg is vertél, örök csavargóvá tettél),
a vallásos keresztény cigányok ezt módosították: "megáldottál, megváltottál, országodba befogadtál".

A társadalomba való befogadást nekünk is el kell végezni. Erre int bennünket a felebaráti szeretet.

A cigányok mint általában a keleti népek jóindulatú, jószándékú, tehetséges emberek, akiket nem szívesen fogad az un "civilizált" (valójában egoista) nyugat.

Ne feledjük mi is keletről jöttünk!