Amiben kifejezhetjük szinodalitásunkat

Mindig így volt a kormányváltások után mint ahogyan most van, vagyis úgy, hogy az egyébként politikától mentes, sőt attól távol álló "intézménybe" vagyis egy fodrászüzletbe belépvén arról beszéltek a hölgyek heves gesztikulálások közepette, hogy milyen volt a sükösdi gyerekek szereplése az országgyűlés első ülésén, május 9-én.

Sükösd a néhány évvel (talán tíz éve is van annak) ezelőtti országos zarándoklatainknak egyik állomása volt, ahol egy szépen megépített (felújított?) zarándokszálláson egy éjszakát tölthettünk.

Több élményem nincs is Sükösdről, ha nem annyi még, hogy az 51-es főútra itt torkollik be a Császártöltés - Hajós irányába vezető szintén főút amelyre ráfordultunk rokonlátogatás ürügyén, hogy a Bács-Kiskun megyei szép, takaros sváb faluban megpihenjünk a rokon vendéglátóinknál.

És még legfeljebb annyi, hogy Tóth (Máté) Sanyi bácsi mesélt a Sükösdön élő idős asszonyról akit többen meg is látogattak Dányból, lévén egy nagyon kivételes képességű nő és erre kíváncsiak voltak.

És most ismét szembejött velem Sükösd a tamburás gyermekek szereplésével, amely egy egészen különleges, vagyis nem szokványos színfoltja volt az első országgyűlési ülésnek.

Szerettem, üdvözöltem, elfogadtam ezt a képet már csak azért is, mert sok-sok gondolatot indított el bennem.

Elindított és az iskolához vezetett. A dányi iskolához. Többek között.

Az ember a könyörgéseket, lehet az egészen egyszerű, világi és szokványos különleges érzésekkel fogadja, vagy maga is különlegesen átélt gondolatokkal mondja.

Hát még azokat amelyekkel Istenhez fordul valaki.

Mint a sükösdi gyerekek ott, a nemzet szép házában, melyet az építő Steindl Imre szándéka szerint küldetésként ajánlott a honatyáknak, a gyermekek is, énekük szövegében rejtett könyörgő szavai sok-sok érzést indítottak el bennem.

Az énekük, melyet cigány himnuszként is aposztrofálnak, utolsó szakasza így szól:

"Isten könyörülj meg nékünk
Ne szenvedjen tovább népünk,
Megátkoztál, meg is vertél,
Örök csavargóvá tettél".

Ez az ének Bari Károly cigány költő gyűjtésének eredménye, vagy inkább gyűjtéséből született "termék".

Értelmezhetnénk ezt stilisztikai szempontból, vagy műfajilag, Himnusz-e vagy óda inkább? Népköltés? És így tovább.

Hasonlít egyébként József Attila versére is melyet Kedves Jocó címmel írt és amelyet ezekkel a szavakkal kezdi "De szeretnék gazdag lenni, Egyszer libasültet enni, jó ruhában járni-kelni, Öt forintért kuglert venni"....

Ha valaki jártában-keltében egy cigánytelep előtt megáll, de egyszerűen ezt sem kell tennie, csak visszaemlékezni arra, amikor a dányi cigányemberek a falu utcáiban házaltak, koldultak, egy-egy portára be is hívták őket, hogy a ház körüli munkába segítsenek (mint pl a nagymosás, ólak takarítása vagy krumpli ásása, melyeknek még én szemtanúja voltam) akkor a bőrében vagy a szívében érzi a versszak első sorát, a könyörgés szavait: "Isten könyörülj meg nékünk".

Légy könyörületes Uram a szenvedő emberek iránt -mondjuk mi is gyakran, cigányra, nem cigányra is kérve azt.

A versszak két utolsó sora egy nagy keserűség, panasz, elhárítani a mérhetetlen szenvedést.

A megátkoztál, meg is vertél, örök csavargóvá tettél, egy nagy lemondás arról, hogy az életük még valaha jóra is fordulhat. Tragédiába burkolva élni földi életünket is akár, örökös kilátástalanság képe, mely befelé fordít bennünket saját énünk börtönébe zárva. Innét kellene kitörni!

Hogyan?

A cigányságnak is van szentje, Szent Ceferínó személyében.

Amikor egy másik alkalommal Szentkútra zarándokoltunk, Tar községben szálltunk meg éjszakára. A faluban sétálva koraesti órákban énekszóra lettünk figyelmesek. Aztán meg is jelent egy húsz_harminc főből álló "rongyos gárda", élükön egy pappal, aki kezében egy nagy botot szorongatott, hogy az ember első látásra az új hazát kereső Ábrahám személyére (és népére) asszociált.

A csapat Szentkútra igyekezett (miként mi is a másik napon) és a "vezérük" egy ismerős pap volt.

Nem más, mint az országos cigánypasztorációval megbízott atya, aki egy-két évig Dányban volt káplán majd Valkón sokáig plébános. Dúl Géza. Örömteli, kedves találkozás volt. Egy belülről elmondott ima, mely felragyogtatta előttünk a másnapi szent élmények sorát.

Az előbb idézett, a sükösdi cigány gyerekek által előadott dal utolsó két sora egyeseknek így szól:

Tehát: Isten könyörülj meg nékünk, ne szenvedjen tovább népünk, (és itt jön a változtatás): "Megáldottál, megváltottál, Országodba befogadtál"

A befogadásig jutottunk. A befogadásig, az elfogadás első lépcsőjének második fokáig.

A tamburásokat befogadta az Országház, elfogadta őket a frissen megválasztott képviselők jelentős része.

A cigány etnikum ezzel remélem elfoglalta az ország házát jelképesen is, befogadta őket a törvényhozó testület is.

Az ő sorsuknak alakulása remélem ezután új és más utat jár be mint amelyet eddig bejárt. Évtizedek, évszázadok óta.

Nem lesznek díszcigányok többé a parlamentben sem, és nem lesznek szavazataikat olcsón értékesítő, kufároknak áldozatul eső pórnép, hanem eljutnak addig, hogy panaszos énekük útját követve nem átkozottak és örök csavargók, hanem, miként a megváltoztatott szövegben a keresztény cigány emberek éneklik egy hálaadó sóhajjal áldottak is lesznek: Megáldottál, megváltottál, országodba befogadtál.

Érezzük talán mindannyian felelősséget nem csak a cigányok iránt, hanem minden olyan ember iránt, aki nehéz sorsát viselve az egyház segítségével, a mi, szinodalitásunkkal is a Mennyei Jeruzsálemig jut. Hogy mi is oda tarthassunk.

Talán nem értettem félre az országgyűlés első ülésének üzenetét.