Dányi krónika

Plakát

Két év kihagyás után, idén ismét lesz isaszegi csata. Legalábbis az erről megemlékező Isaszegi Történelmi Napok biztosan. Az április 5-6-i eseményen számos program várja a kilátogatókat.

Meghívó

Az Isaszegi Művelődési Ház és Múzeum valamint az Isaszegi Múzeumbarátok Köre mindenkit szeretettel hív és vár a 2022. március 24-én (csütörtökön) 14:45 órakor nyíló régészeti tárlat megnyitójára.

Kozár Gyula csak magának, (az asztalfióknak) írt verseit megtalálva, nem sok gondolkodási idő kellett ahhoz,hogy elhatározzuk: kiadjuk könyv formájában a megtalált verseket. Mivel ezek a versek egy fekete színű kötésben maradtak ránk, sem címe sem rendezett formája nem volt a verseknek, a népfőiskolánk kiadásában ezt pótoltuk. Címe is lett, formája is és egészséges tartalma.

A népfőiskoláról, közben a dányi népfőiskoláról fogok írni valamennyit. Nem mindent -mert a felidézés sohasem teljes- de talán sok lényeges dolgot igen.

A magyar társadalomnak a két világháború közötti időben a biztató jövőjét, vagy bizakodásra okot adó jövőt és jövőképet a jobbára Dán mintát követő népfőiskola megjelenése igérte.

Valamiért többször elhangzik egy-egy ember szájából, vagy írva vagyon a net-en, hogy -idézem- "a mi generációnk" vagy szűkebben szólva "az én generációm" és ezt követően általában kinagyítva jelenik meg előttünk egy korábbi vagy későbbi kor, amelyben olyan dolgok történtek ami más, több is érdekesebb is a nem ebben az időben éltek életénél.

Hogy életre kel-e valóban a Püspöki Kar 1996-ban kiadott körlevele (dolgozata), átgondoljuk-e mégegyszer mindannyian -beleértve a mai Püspöki Konferencia tagjait is- azt nem tudom, de felettébb fontosnak tartanám.

/Katt a nagyobb képért!/

Kedves Barátaim, Ismerőseim és Mindenki, aki meghallotta segélykérésem az Ukrajnából Dányba költöző család megsegítésére!

“A jó ember az ő szívének jó kincséből hoz elő jót.” -mondja a Biblia.

Hihetetlen összefogásról tettetek tanúságot.
Mindezekért most hálás köszönetem szeretném kifejezni.
Elsősorban Dány Község Önkormányzatának, aki lakást biztosított a menekültek számára.

A Magyar Püspöki Kar igen dicséretes szándéka volt szólni a Kultúráról. Ez a terület nagyon sokszor háttérbe szorul mintha nem lenne fontos, de a főpapi kar szándéka is azt bizonyítja, hogy az ember és az ember társadalomban megélt helye milyen nagymértékben függ a kultúrától. Azt mondhatnánk, hogy kultúra nélkül sem társadalom sem más közösség nem létezik.

A püspökkari dolgozat harmadik részének címe: Állam és politika.

A szabad választásokkal a az egypártrendszerű szocializmust felváltotta a többpártrendszer. Ezzel olyan emberi jogok jutottak érvényre

Második nagy fejezete a püspökkari körlevélnek a Gazdasági élet címet viseli.
Szól a múlt örökségéről a szocialista érában kialakult egyéni és területi egyenlőtlenségről, a bizonyos kelet - nyugati lejtőről, miszerint Magyarország nyugati feléből keletre haladva egyre mélyül a válság, csökken az emberek életszínvonala, növekszik a szegénység és sorvad a vidék.

Már negyed évszázada is elmúlt annak, amikor a Magyar Püspöki Kar (ma Konferencia) kiadott egy elemző, értékelő, figyelemfelhívó és távlatokra is nyitott kis könyvecskét. Az volt a címe: Igazságosabb és testvériesebb világot! Pontosan 1996-ot írtunk akkor.

/Katt a nagyobb képért!/

Forrás: DANY.HU

/Katt a nagyobb képért!/

/A meghívót a Dányi Művelődési Központ munkatársai készítették!/

Újabb beruházásokt adtak át Dányban, adott hírt az eseményről a Régió Plusz televízió. Az alábbiakban az összefoglalójukat tekinthetik meg:

Vera messzi földről került Dányba. Ha van egyáltalán ebben a kis országban messzi föld. Mert minden olyan karnyújtásnyi távolságnak tűnik.

Gyergyóban naponta egyszer kél fel a nap. Lehetne ez másképpen is, úgy ahogyan ez Torockón van. Itt ugyanis kétszer éli meg az ember a napfelkeltét, egyszer úgy rendesen mint akárhol más helyen, másodszor pedig ráadásként. Mégegyszer. A Székelykő gondoskodik erről.

A nyolcvanas évek végén jártunk. Egy mosolygós reggelen bejött az irodámba a jegyző, dr Oláh Lajos. Ő akkor már vagy három évtizede fogyasztotta a közigazgatás sokszor savanyúra sikeredett kenyerét.

Több mint harminc évvel ezelőtt történt, a Nyárád mentén döcögtünk a rossz úton, a nap heve égetett bennünket szinte, az autó is "kihagyott", köhögött a nagy melegben többszáz kilóméter megtétele után. Megálltunk egy ház előtt és bekéretőztünk , hogy igyunk egy pohár friss vizet.

A Kultúra Napja tiszteletére (emlékére) megmozdul az ország intézményrendszere. Megmozdul az egyén is, a kultúrát tisztelő ember és teszi azt, amit tehet, talán a legtöbbet, emlékezik és alkot. Emlékezik a múltról és egyben felidézi a maga benső világában azt az erőt, amelyik talán a legerősebb kötést biztosítja a nemzeti, nembéli (genus) hovatartozását illetően. Vagyis azt, hogy magyar vagyok.