Sajátos népi irodalom a visszaemlékezés
Azt írtam a minap, hogy egy találkozásról írok, egy visszaemlékezésről mert a "zsíroskenyér" példájából indulva ez mindig szép szokott lenni. Nosztalgikus, merengő, kívánatos és ideidézendően, a mába, nosztalgikus.
Az én találkozásom Gáspár Simon Antallal volt, egy nem személyes találkozás, hanem az írásnak olvasása közbeni virtuális jelenlét.
Több mint romantika
Minden ember vonzódik a múltjához. Miért, miértse, ezekben a vonzódásokban a fiatalkori emlékek élednek újjá, mondhatom azt is, hogy szépülnek meg, kapnak sokkal több ma is bevonódó, vagyis a múltból a mába kéredzkedő szeretetet, mint amennyit az talán valóságosan megér.
Egy az út, egy a cél
Néha fejemet csóválom, miért csak egyszer van egy évben karácsony. Azaz Karácsony.
A remény forrása
Milyen az ember természete?
Rejtélyes.
Megmagyarázhatatlan, sokszor ellentmondásos. De így is nagyon furcsa. A tudott ellentmondásokban is furcsa.
A város szívében
Nem vagyok valami jó a tájékozódást illetően. Mármint a térbeli tájékozódásban.

