Mire gondolok a nagybőjti időszak előtt

Egy versre. Egy versrészletre, egy magyar költő 1928-ban leírt gondolataira.

"A harcot becsületesen fel kell venni,
az úton becsületesen végig kell haladni,
a szerepet becsületesen el kell játszani,
keményen és tekintet nélkül."

Nagyon nehéz minden harc, minden küzdelem. Most is ugyanúgy mint máskor. Ma is ugyanúgy mint a múltban.

A becsület útján menni ma sem könnyebb mint régen.
El-elbotlunk, megroggyanunk, továbbmegyünk.
Beleesünk néha magunk által kreált kozmikus csapdánkba, álcázott gödrökbe, kicsi világunk összeesett égi testjeinek, valaha volt világító csillagoknak végtelen nagy gravitáció által létrehozott fekete lyukakba, csillagomlásokban, összeomlott csillagokba.

A szerepeink ma sem könnyed operett-szerepek, dalban elbeszélt vígságok, táncos lábak körözte szoknyák csábító suhogása, inkább e nehéz lépések fáradsága, csosszanó tovahaladása.

Helytállni ma is csak kemény legényeknek lehet a gáton, erős hitűeknek és a fel nem bomlott erkölcsi szöveteknek, melyek állják a sarat, bírják az ütéseket, kiket nem bolondít meg a "cset dzsípítí", mesterséges álintelligenciák revolutív nyomora.

Holnap Hamvazószerda.

Nem volt az még olyan régen, alig több talán fél évszázadnál, amikor a dányi fiatal házasok húshagyó kedden, hamvazószerda előtti napon mulatságba mentek. Vasárnap és hétfő a legényeké, eladólányoké volt. Ők mulattak a felszálló por ellen olajjal védekező padló tánc"parkettján", húzta a rezes banda a nótát vagy később már alkalmi zenekarok a talpalávalót.

Három napos vígság, tánc és jókedv után jött a bőjti időszak. Negyven napig tartóan. A Feltámadás napjáig, Húsvét ünnepéig.

Egyszerre csak egy urat lehet szolgálni. Következetesen, kitartóan.

Azt is Dsida Jenő mondta a bevezető gondolatok szerzője, hogy "Krisztusnak és Pilátusnak, farizeusoknak és vámosoknak, zsidóknak és rómaiaknak egyformán szolgálni nem lehet".

Itt lép be a mába a mi korunkba az elköteleződés, az elkötelezettség. A csak egy úrnak való szolgálat.

A különböző korok szilárd világképpel rendelkező emberei a nagybőjt üzenetéből merítettek maguknak erőt mindenhez. A becsületesen felvett harchoz és küzdelemhez, a rögös út viszontagságaihoz, a vállalt és ráosztott szerepekhez, "keményen és tekintet nélkül".

A ma embere sokszor mondja, a hitét és erejét a kereszténységből veszi. Divat ma ilyet mondani.

És a baj nem is ez, hanem amikor a keresztény emberek "sötét" oldalai (hogy a mélylélektanból vegyem ezt a jelzőt) a példaadók.

Mert van ilyen még a szentek között is. Sötét oldal. Tagadás, megtagadás választott út elhagyása. De még mennyi!! Aztán persze a józanodás és a bűnbánó visszatérés.

Péter apostol, az első számú tanítványok egyike, a kőszikla is példa lehet erre.

Példa lehet-e a könnyelműen kimondott szó az apostolnál ""Isten ments, ilyen nem történhet veled Uram" -mondja az egyik helyen. "Távozz tőlem sátán" -feleli rá az úr. Vagy a másik Péter, illetve Péter másik sötét oldala a hetvenkedő, bátorságot mímelő apostol aki kiveszi kardját a hüvelyéből és levágja a támadó Málkus fülét. (Tedd vissza kardodat mondja az Úr, mert aki kardot ragad, kard által vész el.

Vagy példa lehet-e az Urát néhány órával elfogatása utáni percekben mondott "nem ismerem azt az embert", így tagadja le Jézus ismeretségét.

De igen, lehet példa a világos oldal. Péternél is, a Szikla, akire házat (egyházat) lehet építeni, a magát bűnösnek mondó, a csodás halfogás után saját magát "kívülről" látó igazihitvalló "menj el tőlem Uram, mert bűnös ember vagyok". Lehet Péter a látnok, a tisztán látó, a lényegre röviden rátapintó lélek-ember. "Te vagy a Messiás, az élő Isten fia".

Melyik Péter kell a ma magának az egyházból példát választó embernek?

A nagybőjti időszak választ kínál erre nekünk.

Vállalt "Péter szerepünk" mindennapjait éljük. De a sötét oldalét nagyon sokszor.

Hamvazószerda után megszűnik az Egyházunkban a hangos mulatozás.

Megszűnik? Így van ez Dányban is? Nem így van. Tavaly sem így volt, és ha jövőre vagyis a jövőben is így lesz, akkor bármennyire is szeretnénk a világos oldalon állni, a sötét felére kerülünk az életnek.

Ma Dányban -igen helyesen- változást akarunk a gyermekeink jövőjének iskolai tanításában. Ezért (is) hangzik el közös kérésünk akár még a templomban is.

Vajon melyik énünk kéri ezt? A sötét oldalra forduló? A látszólag keresztény gyökerekbe kapaszkodó de akarva-akaratlanul, tudván - nem tudván, meggondoltan vagy eléggé meg nem gondolva, az egyház előírásával szembe menő, aki pl a nagybőjti mulatozást ugyanolyan természetességgel veszi mint az életének sorsfordításában segítő isteni kegyelmet.

Dsida Jenővel kérdezhetjük: Egyszerre lehet-e két urat szolgálni?

A felhőtlen vigalom urát vagy a csendesen befelé forduló, Jézus szenvedésének útján vele együtt szenvedő emberét, aki azzal mutatja meg hovatartozását, hogy ha lélekben is, de szolidaritásból vállalja a "Via Dolorosa-t". A Golgotáig tartó fájdalmak útját.

Kéréseinkkor nem árt, ha erre is gondolunk!