Kerek évforduló 3

Ha valakinek van szilárd ideológiája, vezérfonalat talál benne a munkájához.
A rossz ideológia zsákutcába vezeti az embert, a jóra, az örökre, a bölcsességre és az Igére épült ideológián folytatott munkának pedig csak a végtelenben van megállása. Vagy a végesnek a végtelenné válásakor.

Nem lehet tartósan dolgozni "random" módra, vagyis a véletlenszerű kiválasztással mert az már ideje korán szétszóródik. Ez mindenre vonatkozik.

Nehéz ideológiát találni, azt jól tudom. Kitalálni, magunk által megalkotni pedig a kivételezettség állapota lenne -és ezzel a kivételezettséggel nem rendelkezünk. Én biztosan nem rendelkezem vele.

Népfőiskola lévén, mi Kerkai Jenő katolikus népfőiskolájának vezérfonalában találtuk meg az ideológiát amely munkánkat vezette.

A kívülállónak talán ez úgy látszott, hogy "túl sok benne a szenteskedés". Ezt másként tenni nem lehetett ha hűek akartunk maradni az eredeti formulához.

Nem az volt egyébként, nem szenteskedés mint ahogyan az igazi nemzeti értékek sem nemzetieskedések.

Kerkai azért jött számításba mert az ő népfőiskolája a falu népére irányult. A magyar falu legény társadalmára, az életük előtt álló fiatalok jövőjének megalapozottságát szerette volna elősegíteni.

Kerkai magyarsága polgári értelemben szociális szempontú magyarság volt, -ha nem lenne a szó elcsépelve és nem lenne félremagyarázható- akkor azt mondanám a szociális mellett, hogy szocialista. A szó nem munkásmozgalmi értelmében, hanem a commúnióra, a közösségre alapozó olyan szövetkezés mely magánéletében egy csodálatos egyéni, családi jövőt rejt, erejében pedig a a közösség eszméjét hordozva életszerűbb mint a versenyre épülő világ egymást felfaló kapitalista eszméje.
És kihez fordult ehhez Kerkai Jenő, amikor magalkotta ideológiáját? Nem máshoz mint a tevékeny Jézushoz, a szegények barátjához, a betegek orvosához.

Magunkra maradva, vagy azt mondom inkább, hogy elmagányosodva egyszál magam-létben elszegényedünk és megbetegedünk testi-lelki értelemben. Elmagányosodni még a közösség is tud, a közösségben élő ember akkor, ha eszméi nem igazak hanem hamisak.

Kerkai (Czindler) Jenő a múlt század első éveinek egyikében született, Kerkaújfalun, a Kerka patak partján.
Fiatalokat, papnövendékeket tanított, széleskörű teológiai ismeret birtokában.

A világegyházat irányító XIII Leó pápa kiadta szociális enciklikáját, ugyanígy negyven évre rá ennek huszadik századi változatát XI-ik Pius pápa és ezek a magyar katolikus főpapok közül többeknek, így Prohászka Ottokár püspöknek is a nézeteivel találkozott. Ezek a nézetek különböztek az egyház fundamentalizmusra épülő elméletétől és gyakorlatától. Azt mondom én -a laikus-, hogy a II Vatikáni Zsinat ezekkel is előkészülőben volt, mely az egyházat az emberek, a hívők felé fordította.

Kerkai ebben volt zseniális, hogy megértette az idők szavát aminek egyházi értelemben vett egyik bekezdése az emberek felé való fordulás volt.

A dányi katolikus népfőiskola indítását ezekkel a gondolatokkal kezdtük.

Hogy mi történt a továbbiakban, azt egy fegyelmezetten rövidre fogott, képanyaggal összesen mintegy 46 oldalon lefektetett összefoglalóban elkészítettük.

Ez remélhetőleg el fog jutni azokhoz akik ebben közvetlenül is érintettek, tehát füzet alakjában, de a Dányi Krónikára is feltesszük az egész anyagot, ha ennek eljön az ideje.

Kérlek benneteket, kísérjétek ezt figyelemmel.