Csíksomlyói zarándoklat - 2013

Őseink hitét - a nap és holdkultusz emlékét - őrzi a Kis-Somlyó hegy.

Mielőtt római katolikus templom épült volna, előtte is idejártak a csángók és székelyek sarlós Boldogasszony ünnepén aratáskor, hogy megtiszteljék a napfelkeltét, és ősi hitünk Napba-öltözött Asszonyát, az ősi Boldogasszonyt, akinek neve Babba, azaz Szép volt.

A római keresztény hitre történt áttérésünkkor lett a neve Babba Mária, mert a holdsarlón álló Napba-öltözött Asszony Babba és Szűz Mária eggyé vált az emberek tudatában.

Az emlékezet szerint a Salvator kápolna ősét 1002-ben István király azért építtette ide, mert már akkor is itt imádkoztak őseink a Napba-öltözött Istenanyához, akit Babbának, a római katolikus hitre való áttéréskor Babba Máriának neveztek. A folyamatosan élő hagyományról a Kis-Somlyó hegy tetejére tartó zarándoklatról IV. Jenő pápa 1444-ben kiadott bullája is említést tesz, noha csak ebben az esztendőben kezdik építeni itt a Mária-kápolnát. Az ismert - hársfából készült - kegyszobor csak az 1500-as években került a templomba.

Ezt a magyar hagyományt nem sikerült senkinek kiirtani, mind a mai napig él, és egyre erősödik. Ma már nem csak a székelyek és csángók, de az anyaországból, az elszakadt területekről és a világban szétszóródott magyarság közül is egyre többen zarándokolnak el Pünkösdkor Csíksomlyóra a Szűzanyához, "ékes Királynénk"-hoz, akihez "esdeklünk", hogy segítségét kérjék a magyarság - Mária országának - megmaradásához, hazánknak és hitünknek megerősítéséhez.

"Ékes királynénk, hozzád esdeklünk, Szép Szűz Mária könyörögj értünk"

Szinte mindenki várakozással teli szívvel érkezik Csíksomlyóra.

Már az úton elvarázsolja az érkezőt a székelyföldi táj, a havasok méltósága, a fenyvesek színpompás zöldje a hatalmas sziklafalak történelmet idéző szívünkhöz szóló szellemisége. A Békás-szoros sziklacsúcsán kereszt magasodik az ég felé, őrizve hitünk erejét és megmaradásunk titkát, hiába próbálták többször is eltüntetni onnan.

A péntek esti szentmisén és virrasztáson már ezrek énekelik a Máriát dicsőítő énekeket. Sok ezren várnak türelmesen a kegytemplom előtt, hogy a Szűzanya szobrához járulhassanak, hogy megérinthessék, hogy hálájukat leróhassák, hogy segítségét kérjék.

A szombati zarándoklatra a világ minden tájáról összegyűlik a magyarság. A Kis és Nagy-Somlyó hegy közti nyereg alig elegendő hely, hogy a zarándokokat fogadja. A környező erdők is megtelnek a szentmisére érkezőkkel. Utakon, hegyoldalakon végelláthatatlan sorokban érkeznek a hívők énekelve, zászlókkal. Vannak, akik már előző nap reggelén elindulnak kis csoportokban, gyalog téve meg a több tíz kilométeres utat.

Találkozhatunk itt a világ sok tájáról érkezett magyar fiatalokkal, akik szépen beszélik a nyelvünket, még mindig kint élő ötvenhatosokkal, az anyaország minden részéből érkezőkkel, határon túli fiatalokkal és idősekkel. Szívet melengető trikó felirattal:"Magyar vagyok, nem turista". A nagyvilág minden tájáról ide zarándokló honfitárssal. Találkoztam itt egy ír lelkésszel, aki megtanulta a nyelvünket, ismeri a történelmünket, és eljött értünk, magyarokért imádkozni a Csíksomlyói Szűzanyához, hogy segítse meg ezt az árva magyar népet.

Itt csak szeretet és összetartozás volt és van. Aki segítségre szorult, segítik. Vad idegen emberek úgy közelednek egymáshoz, mintha testvérek, barátok lennének. A Csíksomlyói Szűzanya szeretete árad mindenhonnan. A szebbnél szebb régi Mária zarándokzászlók sokasága közt egyre több nemzetiszínű zászlót is lenget a szél. A szentmisét mindig a magyar és a székely himnusz éneklése zárja, mely eggyé fonja a milliónyi szívet.

Tekintetek sokasága szegeződik az égre: "Vezesd még egyszer győzelemre néped Csaba királyfi..." Meglett férfiak, nők, fiatalok, öregek szeméből egyaránt kibuknak a visszatartott könnyek a fájdalmasan is szép és felemelő érzés: összetartozunk, magyarok vagyunk, Szűzanya őrizz meg, segíts bennünket!- katartikus élmény hatására.

A Csíksomlyói Szép Szűz Mária végtelen szeretetet árasztó segítő szobra ott magasodott a Kis-Somlyó tetején, hívei után nézve mintha azt mondaná: Sokan jöttetek, de még mindig nem elegen.

Szívleljük meg Ipolyi Arnold szavait!

" Az a nemzet, amelyik emlékeit veszni hagyja, az a saját síremlékét készíti, és vesztesége az egész emberiségnek."