Itt vagyTartalom / Elhunyt Szabó Magda
Elhunyt Szabó Magda
Meghalt Szabó Magda. A Kossuth- és kétszeres József Attila- díjas író, műfordító 90 évet élt. Az egyik legtöbbet fordított magyar íróként regényei számos országban és nyelven megjelentek, egyebek mellett a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia és a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja is volt.
Szabó Magda, a Kossuth- és kétszeres József Attila- díjas író, műfordító legutóbb augusztus végén vehetett át kitüntetést, ekkor a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjét adományozta neki Sólyom László köztársasági elnök.
Szabó Magda 1917. október 5- én született Debrecenben, itt érettségizett 1935-ben. A debreceni egyetemen szerzett latin–magyar szakos tanári és bölcsészdoktori diplomát. A helyi Református Leányiskolában, majd Hódmezővásárhelyen tanított 1945-ig, amikor a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa lett.
Az 1940-es években Páhi (Bács-Kiskun megye) községben tanított rövid ideig.1949-ben megkapta a Baumgarten-díjat, de még abban az évben visszavonták tőle és állásából is elbocsátották; egészen 1958-ig nem publikálhatott. Ebben az időben általános iskolai tanárként dolgozott.
Az eredetileg költőként induló Szabó Magda 1958 után már regény- és drámaíróként tért vissza. A Freskó és Az őz című regények hozták meg számára az országos ismertséget. Ettől fogva szabadfoglalkozású íróként élt. Számos önéletrajzi ihletésű regényt írt, az Ókút, a Régimódi történet és a Für Elise saját és szülei gyermekkorát valamint a 20. század elejének Debrecenjét mutatja be.
1985 és 1990 között a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka és zsinati világi alelnöke volt. 2000-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja és irodalmi osztályrendes tagja lett.
1947-ben kötött házasságot Szobotka Tibor íróval, akinek alakját Megmaradt Szobotkának című könyvében idézte fel. A férj halála után Szabó Magda lett hagyatékának gondozója.
Az egyik legtöbbet fordított magyar íróként regényei számos országban és nyelven megjelentek. Alapító tagja a Digitális Irodalmi Akadémiának.
[Forrás: OrientPress]
- A hozzászóláshoz belépés szükséges
"Amikor, úgy mondják, az utolsó előtti pillanatban leperegnek az életből induló, halálba érkező ember szemében életének képei, már nincs idő. Az élet olyan, mint a film: kinek rövid, kinek hosszú. A magyar irodalom nagyasszonyának teljes és szép élete volt. A halála is szép: olvasás közben érte. Akik még itt maradtunk ebben a világban, a halál hírére megdermedünk, szavakat keresgélünk, búcsúzni akarunk, pedig csak meg kellene állni nagy rohanásunkban, és arra a másik világra gondolni, ahová Szabó Magda már megérkezett.
Ott béke van és szeretet, ott minden, amit tettünk ebben a világban, megméretik. Az a hallatlan elegancia, a sosem harsány magabiztosság, szakmaszeretet és írói alázat, amellyel Szabó Magda megépítette minden darabjában teljes életművét, már az e világi létben a legnagyobbak közé emelte. Úgy írt, ahogy élt.
Természetesen. Az irodalomban nincs demokrácia, nem az a legjobb, akire a legtöbben szavaznak. Műveivel Szabó Magda mégis milliókat vezetett el az értékekhez, a tiszta történetekhez, amelyek sosem régimódiak, hiszen ami igaz és szép, az van, abban ott az új életek lehetősége. A szépség az örök jelen. Az az örök nyár, ahová ebből a rideg magyar novemberből magához szólította a Teremtő Szabó Magdát. Nem kell búcsúzni, szavait, mondatait nekünk adta, szavai a mi szavaink lettek. Író többet nem tehet. Jön-megy az időben, és mosolyog azokon, akik azt mondják, már nincs idő. Idő van. Gyönyörű, majdnem adventi napok füzére, melyek egyikén elment közülünk a nagy magyar író. Isten nyugosztalja!"