Tóth Gy. László: A hallgatás csendje

A hosszúra nyúlt, fájdalmas és kínos csend után ideje van a szólásnak. A reményteljes időknek vége.
A Magyar Köztársaság Országgyűlése és kormánya alkalmatlannak bizonyult legfőbb feladatának ellátására, a magyar nemzet konkrét és erkölcsi védelmére, önállóságának biztosítására valamint az ország jó hírnevének megóvására.

Magyarország ma egy felvásárolt ország. A helyzetet súlyosbítja, hogy a felvásárlás valódi okairól, a felvásárlók céljairól és segítőiről nem tudunk semmit. Több hete már, hogy elhangzott egy nem cáfolt állítás, de a magyar nép szabadon választott hivatásos képviselői a mai napig nem követeltek magyarázatot, nem kérdeztek, és nem tiltakoztak.

Hallgatnak. Mintha nem tudnának a történtekről.

Gyurcsány Ferenc kormányfő és Göncz Kinga külügyminiszter nyilvánvalóan taktikázik, hiszen sokkal nagyobb bennük a globalista erők iránti bizonyítási vágy, mint a szülőföldjük iránti elkötelezettség. A neoliberális, nemzet- és keresztényellenes szabad demokraták által vezérelt posztkommunista MSZP-SZDSZ kormánykoalíció tagjainak viselkedése elfogadhatatlan, de mégiscsak érthető és magyarázható. Az MSZP tagjai politikai és erkölcsi bűnszövetkezetbe tömörültek, amikor bizalmat szavaztak a szalonképesek világából a balatonőszödi beszéddel végleg kiiratkozó Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek. A közös bűn összetartó ereje növeli az elszántságot és a csoporthoz tartozás tudatát. A baloldali és liberális értelmiség jelentős része hűségnyilatkozatokban fejtette ki véleményét. Nemzeti baloldal csak néhány zavaros gondolkodású jobboldali széplélek fejében létezik.

De miért hallgat a nemzeti elkötelezettségű jobboldal? Miért maradtak csendben a polgári, jobboldali parlamenti pártok elnökei és frakcióvezetői? Miért maradtak el a nemzetközi sajtótájékoztatók, a magyarázatot és bocsánatot kérő és követelő nyilatkozatok? Miért nem próbálkozott meg senki a helyzet tisztázásával? Vagy tényleg felvásárolt ország lennénk, kézben tartott pártokkal? Ha így van, akkor szembe kell néznünk a gyarmati státuszunkból következő helyzettel.

Mi az igazság? Mit gondoljunk Simon Peresz, izraeli államelnök október tizedikén a tel-avivi Hilton Szállodában, a Kereskedelmi Irodák Szervezetének közgyűlésen elhangzott mondatairól? Mire gondolt Izrael legfőbb közjogi méltósága, amikor ezt mondta: "Izraelnek példa nélküli gazdasági sikerei vannak, kivívtuk a gazdasági függetlenségünket: felvásároljuk Manhattant, Lengyelországot és Magyarországot. (...) Manapság gyarmatok létesítése nélkül is lehet birodalmakat alapítani."

Félreérthető gondolatmenet ez? Aligha. Inkább dicsekvés, esetleg elszólás. Gyermeteg próbálkozás az elhangzottakat jóindulatú kijelentésnek minősíteni. Ezt olyan ember mondta, akit illik komolyan venni. Jó lenne tudni, mit szólnak mindehhez a magyar zsidók? A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének máskor oly aktív és sokszor fölöslegesen agresszív vezetői most miért hallgatnak? Miért nem próbálnak tiszta vizet önteni a pohárba?

Hogyan történhetett meg, hogy néhány kisebb politikai csoportosuláson és befolyásos értelmiségi személyen kívül, senki nem tette fel a kérdést: az izraeli cégeknek mi a céljuk Magyarország felvásárlásával? Köztudomású tény, hogy az Izraelből beáramló tőke elsősorban az ingatlanpiacon és a tömegkommunikáció, azaz a tudatipar területén tevékenykedik, de jelenlétük a félkatonai őrző-védő cégek között is meghatározó.

Mi a magyarázata a jobboldal teljes bénultságának? A hatvan évvel ezelőtt az európai zsidósággal szemben a nácik által elkövetett szörnyű genocídium irracionális következményeként ma nem beszélhetünk nyilvánvaló tényekről? Olyasmiről, aminek semmi köze a holokauszthoz?
A demokratikus politikai jobboldal képviselői félnek az antiszemitizmus megalapozatlan vádjától? Vagy a parlamentben ülő képviselők ennyire problémamentesnek tartják, ha izraeli cégek felvásárolják az országot?
A nemzeti értékek és érdekek védelme nem nacionalizmus és nem antiszemitizmus. Az önvédelem minden nemzet egészséges reflexe. Vagy akkor is ekkora lenne a megalázó és szégyenletes csend, ha Románia vagy Oroszország államelnöke tenne hasonló kijelentést?

Itt az ideje tehát a szólásnak. Ezzel egyidejűleg újra kellene fogalmazni a politikai jobboldal és a nemzet egymáshoz való viszonyát. A kettős állampolgárságról 2004. december 5-én tartott, és szégyenletes eredménnyel végződött népszavazás után több Fideszes vezető nyilvánvalóvá tette, hogy valójában nem értett egyet sem a kettős állampolgárság intézményével, sem a kezdeményezéssel. Ezt követte az a nemzetárulással egyenértékű lépés, amikor a parlamenti magyar jobboldal 2005. szeptember 26-án megszavazta Románia feltétel nélküli csatlakozását az Európai Unióhoz. A meglévő ambivalenciát sürgősen meg kell szüntetni. A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség legfőbb feladata a nemzeti érdekvédelem ellátása. Ha történelmi küldetésének bármilyen okból nem képes eleget tenni, akkor viszont nincs már rá szükség: létezése indokolatlan.

Magyarország polgárainak alanyi joga ismerni minden olyan tényt, információt és folyamatot, ami a jövőjüket befolyásolhatja. Joguk van hozzá, mert eddig ez volt a hazájuk. Történelmi idők óta itt beszélték a magyar nyelvet, itt virágzott a magyar kultúra, és mi magyarok itt voltunk otthon. Őseink sokszor vérüket adták e hazáért. Ez az a föld, amelyik soha nem eladó. És nem felvásárolható.
Vagy mégis?

A mulasztás jóvátehetetlen, a kihívás nagy, az idő sürget. A verbális radikalizmus önmagában semmit sem ér. Szembe kell nézni a helyzettel, gyorsan ki kell egyenesedni, különben mindannyian belesüllyedünk a késői kádárizmus kisszerű, piacosított, liberalizált, és értékmentesített világába.

Tóth Gy. László

/Fusz/