Múzeumok éjszakája 2012.június 16.

Múzeumok éjszakája 2012

A Múzeumok Éjszakája nevezetű kulturális programot – az 1999-ben indult francia példa nyomán – 2003 óta rendezi meg évenként az Oktatási és Kulturális Minisztérium, amolyan könnyed, nyáresti kirándulásként.
A programban vannak állandó résztvevők, de alkalmi helyszíne is van az eseménynek. A Múzeumok Éjszakájának különlegessége, hogy egy belépőjegy megvásárlásával az összes programban résztvevő kiállítóhely látogatható.
A Múzeumok Éjszakájának programjainak megtekintése mellet, alkalomadtán keressék fel a dányi falumúzeumot is!

2011-ben uniós pénzen felújított dányi falumúzeum felvette a Jarábik János múzeum nevet.

Falumúzeum
Névadó tábla

Jarábik János plébános 7 évet töltött Dányban, itt kezdte papi pályafutását Kozár Gyula kanonok társaságában. Későbbiekben a két pap még hosszú éveket töltött együtt Kállón, folytatták Dányban megkezdett néprajzi kutató munkájukat is.

Jarábik
János

Jarábik János 1933. szeptember 9-én született Dunavarsányban, Salga Katalin és Jarábik János első gyermekeként.
Tanulmányait a dunavarsányi általános iskolában kezdte, majd a váci papnevelő középiskolában folytatta. Az érettségit megszerezni azonban nem tudta itt, mivel 1951-ben több egyházi iskola mellett ezt is bezárták. Így tanulmányait a budapesti Csokoládégyár esti gimnáziumában folytatta.

1953. október 23-án elhurcolta az ÁVH, 1955-ig katona volt. Leszerelése után az egri Papnevelő Szemináriumban érettségizett, majd papi tanulmányait is itt fejezte be.
1961. június 18-án szentelték pappá.

Állomáshelyei:

1961-től 1967-ig Dány,
1967-től 1968-ig Kóka,
1968-tól 1971-ig Jakabszállás,
1971-tól 1995. augusztus 31-ig Kálló,
1995. szeptember 1-től Romhány.

Küldetését, hivatását legszebben maga fogalmazta meg:

„Egy kis meteor akartam lenni az életben,
amely pályája közben belekerült az
istenszeretet atmoszférájába,
és egy kis csíkot húz, egy fénycsíkot,
miközben teljesen elég.”

Jarábik János plébános Kállón töltött 25 év alatt sokat fáradozott a településen élők lelki üdvösségéért, a hitélet erősödéséért.
A hitélet mellett volt ideje az ifjúságra, főleg az általános és a középiskolás gyermekek szellemi fejlődésének a gyarapítására. Munkásságáért Kállón díszpolgári díszoklevelet kapott.
Az ifjúság részére tartalmas programokat szervezett, így fotószakkör, nyelvszakkör, fafaragás oktatása, kerékpártúra a környező településekre, indiántábor, ünnepi alkalmakra színdarab betanítása.

János Atya nemcsak a lelkeket gondozta, nemcsak az ifjúság nevelésével, tanításával foglalkozott, hanem szabadidejében fúrt-faragott. Munkájával gazdagította a templom és a plébánia épületét.

Nagy érdeme van a műemlék jellegű templom ablaküvegeinek művészi elkészítésében, cseréjében.
Plébánossága alatt készült el a templom festése. Keze munkáját dicséri a székely kapu faragása, korpuszok öntése, útszéli keresztek helyreállítása.

Jarábik János püspöki tanácsos, romhányi plébános 2001. április 8-án hunyt el. Temetése április 18-án volt romhányi temetőben.

Plébánia kapu Kálló
A kapu alkotóinak neve

A kállói néprajzi gyűjtésből egy érdekesség:

Csank Csaba osztotta meg az alábbi történetet, Salgótarjánban, 1988. Április 20.-án keltezett írásában:

"Kozár Gyula kanonok emlékezete

A következő történetet Kozár Gyula kanonok jegyezte le a Nógrád megyei Kállón, Koncz István elbeszélésében 1973. március 11-én a helybeli plébánián.

Az elbeszélés szerint Sistyik István kállói plébános ellenszegült az oroszok parancsának, kiknek parancsnoksága a bagi csárdában volt. A parancsnok megparancsolta, hogy hirdessék ki a templomokban „minden család süssön öt kenyeret” – a sereg élelmezésére. Sistyik plébános azt hirdette ki, hogy ne süssenek! – Ezért letartóztatták és Gödöllőn keresztül Temesre internálták, ahová Fekete Mihály kállói parasztembernek kellett szekéren elszállítani. Temesen Sistyik találkozott egy iskolatársával, ki szintén fogoly volt, ő mutatta be egy sebesült férfinek, kire rámutatva mondta, „ez meg itt Petőfi!” Fekete Mihály szállította Petőfit, Sistyiket és az iskolatársát szekéren Oroszországa, ahol Sistyik és társa megszöktek, Fekete Mihály a sebesült Petőfit továbbvitte Szibériába, ahonnan őt /Fekete Mihályt/ visszaengedték – „négy hónap volt vissza az út”.

Fekete Mihály a fogatos történetet elbeszélő Koncz István dédapja volt.

- Eddig a történet.

- És ami bizonyítható tény:

Sistyik plébános 1849. Július 29.-től két hónapig nem jegyez a plébánia anyakönyveibe, - két hónapig ezt a munkát a káplán végzi! Vajon miért? Talán nem tartózkodott Kállón? – Valószínűleg, mert két hónap elteltével újból ő vezeti az anyakönyveket, sajnos nem sokáig, mert 1850. Február 7.-én 67 éves korában meghal.

Sírja ma is megtalálható a kállói temetőben Pupák Endre plébános sírjának szomszédságában."

Kapcsolódó írás:
http://www.danyikronika.hu/node/6914 - dányi falumúzeum

Lejegyezte:
Buborék

Virágos múzeum terasz