Google, iWiW, MSN: internet a hétköznapi életben

Kikeresem a Google-lal, bejelölöm az iWiW-en, üzenek neki MSN-en, megnézem a YouTube-on, felhívom Skype-on: egész sor internetes alkalmazás lopta be magát a mindennapi életünkbe.

A fentiek közös jellemzője, hogy nap mint nap használjuk őket, emlegetjük őket, vagy legalábbis hallunk róluk: aki pedig nem, az is minden bizonnyal hallani fog. Hogy miért? Mert ezek az internet legelterjedtebb, leghasznosabb eszközei, amelyek segítségével szórakozunk, kommunikálunk, informálódunk - vagy mindezt egyszerre. Nem árt tehát, ha egy kicsit jobban megismerjük őket.

Google, avagy a webkeresés

Mi ez? A Google nem egyszerűen egy webkereső: neve mára egyenesen egyet jelent a webkereséssel, olyannyira, hogy már a köznyelvben is meghonosodott a "guglizni" kifejezés. A világon a felhasználók kétharmada ezt a webkeresőt használja, Magyarországon pedig kilencven százalékos a cég piaci részesedése, már ami az úgynevezett szabad szavas keresőket illeti.

Miért futott be? A korábban széles körben elterjedt keresési algoritmusokkal ellentétben a Google nem azt veszi figyelembe, hogy a keresett kifejezés hányszor szerepel egy dokumentumban, hanem azt, hogy az oldal mennyire kapcsolódik a keresett témához. Ehhez a Google osztályozza a weboldalakat: amelyikre többen linkelnek, az többet ér, és az értékesebb lapok linkjei is többet érnek (persze a teljes képlet ennél jóval bonyolultabb). Az oldalak rangsorolási rendszerét nevezik PageRanknek.

A módszer olyan sikeresnek bizonyult, hogy a két stanfordi egyetemista, Larry Page és Sergey Brin által alapított cég pár év alatt letarolta a keresési piacot. Az első algoritmust 1996-ban fejlesztették ki, a kereső 1998-ban indult el, és 2004-ben már nyolcvan százalékban részesedett az összes internetes keresésből. Ez az arány csak azért esett vissza a napjainkban érvényes hatvanra, mert a második legnagyobb kereső, a Yahoo ugyanabban az évben megszakította vele a partnerséget.

Érdekességek:

* A Google név egy matematikai kifejezés, a googol, a tíz a századikon elírásából származik. Az elnevezés már csak azért is illik a cégre, mert az a világ legjobb matekzsenijeit és programozóit igyekszik megnyerni magának keresője tökéletesítéséhez.
* A Google már nem csak webkereső: a vállalat egyre nagyobb arányban veszi ki részét a hirdetési piacból is az AdSense hirdetési rendszerrel, amely a weboldalak témájához kapcsolódó szöveges hirdetéseket jelentet meg.
* A cég másik meghatározó profilja a telepített szoftver nélkül, a böngészőben futtatható alkalmazások, illetve onnan elérhető szolgáltatások fejlesztése: ilyen például a Gmail levelezőszoftver, a Google Dokumentumok szövegszerkesztő, vagy a Picasa web albumok.
* A cégnek jelenleg 15 ezer alkalmazottja van világszerte, amivel a multinacionális vállalatok között még mindig nem számít nagynak.
* Bár ezt innen Magyarországról nézve nehéz elképzelni, van, ahol nem a Google a legnépszerűbb kereső. A kínai piacot a Baidu, a koreait a Naver, az oroszt pedig a Yandex nevű magánkézben lévő kereső uralja.

Nincs többé magány - az iWiW és a közösségi oldalak

Mi ez? Az iWiW (International Who is Who, vagyis Nemzetközi Ki Kicsoda, bár a nemzetközi terjeszkedésről egyelőre lemondtak az üzemeltetők) egy magyar fejlesztésű közösségi oldal, amelyen az ember az ismerőseit gyűjtögetheti. A szájt egyedisége abból származik, hogy sok más hasonló webes szolgáltatástól eltérően itt a valódi nevével regisztrálhat az ember, és eleve nem "magányos farkasként", kezd, hanem valakinek az ismerősként kerülhet be - meghívóval.

Miért futott be? A kilencvenes években az internetezők weboldalt készítettek, ahol írtak egy pár sort magukról, összeszedték a kedvenc linkjeiket, és rendszerint összegyűjtötték a kedvenc vicceiket is. Az ezredforduló után blogolni kezdtek azok, akikben volt némi hajlandóság az online naplóírásra. Az elmúlt években pedig az jött divatba, hogy az ember közösségi szájtokon belül tölt ki magáról egy adatlapot, ami a leghatékonyabb módja annak, hogy kapcsolatba lépjen és kapcsolatot tartson másokkal.

Hogy miért? A felhasználók a saját magukról megadott "paraméterek" alapján találnak egymásra, legyenek volt iskolatársak, régi kollégák, vagy ugyanazon hobbi megszállottai. A közösségi oldalak ráadásul egy sor változatos eszközt kínálnak a kommunikációra, és megőrzik a kapcsolatot - amíg valaki nem törli magát a rendszerből.

Az iWiW ezt a divathullámot lovagolta meg sikeresen: ami pedig a fő vonzerejét jelenti, az egyszerűen pszichológia. A felhasználók leginkább rég nem látott ismerőseiket fedezik fel újra rajta keresztül, vagy a nap mint nap látott embereket "kukkolják" új nézőpontból.

Érdekességek:

* A szájtot Várady Zsolt indította el 2002-ben, és első körben a saját barátait hívta meg. Akkoriban a WiW (még az international jelző nélkül) egy 486-os számítógépen működött saját domainnév nélkül, és két hét alatt érte el a nyolcszáz felhasználós számot. 2005-ben több mint százezren, 2006-ban, a megújulást követően pedig már több mint egymillióan voltak az iWiW-ezők, és a szájtot ugyanabban az évben vásárolta fel a T-Online közel egymilliárd forintért.
* A világ első, sikeresen óriásira nőtt közösségi oldala a Google tulajdonában van, a neve pedig Orkut. Ne lepődjön meg, ha nem nagyon hallott még róla: az oldalt elsősorban brazil felhasználók látogatják, így a meghatározó nyelve a portugál.
* Az első, feltűnően nagyot "robbantó" szájt, a MySpace elsősorban a fiatalok és a zenei előadók körében örvend nagy népszerűségnek, erőteljes hatást gyakorolva a popkultúrára. A 2003-ban alapított oldalt 2005-ben 580 millió dollárért vásárolta fel a Fox televíziós láncot is birtokló News Corporation.
* Napjaink legfrissebb közösségi hálós sikertörténete a Facebook, amely 2004-ben indult el, és eredetileg harvardi diákoknak készült. Miután 2006 szeptemberében megnyitották a nagyközönség előtt, valósággal elözönlötték a felhasználók, és egy év alatt a hatvanadikról a hetedik helyre ugrott a legnépszerűbb amerikai szájtok rangsorában. Sikerét sokrétű szolgáltatásainak köszönheti: korlátlan mennyiségű fotót lehet rá feltölteni, és számtalan játékos vagy hasznos alkalmazás áll a felhasználók rendelkezésére, akik például kvízt készíthetnek, úti beszámolót írhatnak, a kedvenc filmjeiket pontozhatják, játszhatnak, és maguk is fejleszthetnek a Facebook alá szoftvereket.

Írj MSN-en! - azonnali üzenetküldők

Mi ez? A Messenger egy azonnali üzenetküldő (eredeti nevén Instant Messaging, vagyis IM) szolgáltatás. A szövegablakba begépelt üzenetet azonnal eljuttatja a címzetthez, és a beérkezett üzenet egy felpattanó ablakban jelenik meg, és a partner is azonnal vissza tud írni. A szoftverrel lehet fájlokat, képeket küldeni, sőt, akár webkamerán, mikrofonon keresztül beszélgetni is.

Miért futott be? A "Messengerezés" főleg a fiatalok körében népszerű: előnye, hogy sokkal gyorsabb, mint az e-mail, hiszen rövidebb üzenetet lehet vele egy kényelmes szoftverrel továbbítani. A Messengerben - és a hasonló IM-szoftverekben - az ember csak az ismerőseivel léphet kapcsolatba, a kontaktoknak ugyanis kölcsönösen vissza kell igazolniuk egymást, ezért a spammerektől is viszonylagos védettséget biztosít.

Az üzenetet a címzett akkor is megkapja, amikor nincs a gép előtt, és a beszélgetés tempója is a partnerektől függ: az ember akár egyszerre tucatnyi Messenger-ablakot is nyitva tarthat, és maga dönti el, kinek milyen intenzitással válaszol. Bár nálunk a legtöbb munkahelyen "időrabló" mivolta miatt tűzzel-vassal üldözik, a Microsoft már irodai szoftvercsomagjába is beépítette az azonnali üzenetküldőt, mivel ha a dolgozók nem a barátaikkal csevegnek rajta, hanem a kollégákkal tartják így a kapcsolatot, akkor a munka is hatékonyabb. Az ember egyszerűen megkímélheti vele magát attól, hogy át kelljen kiabálnia az iroda túlsó végébe, vagy fel kelljen állnia, hogy megkeresse a pár szobával arrébb lévő kollégát, hogy megkérdezze tőle, kész van-e már a jelentés, vagy lefőtt-e a kávé.

Az MSN-ben található három betű a "Microsoft Network Services" rövidítése, és a redmondi szoftveróriás 1995-ben elindított online szolgáltatáscsomagját kell érteni alatta. Ebből az MSN Messenger üzenetküldő lett a legnépszerűbb, ami azonban csak a szoftver "leánykori" neve: a cég két évvel ezelőtt bevezette a Live elnevezést, és a Live.com gyűjtőportált a webkettes eszközei számára. A Messenger hivatalos neve így "Windows Live Messenger", azonban a legtöbbem mind a mai napig MSN-ként vagy Messengerként emlegetik.

Érdekességek:

* IM-ezni nem csak a Microsoft alkalmazásával lehet, bár Magyarországon messze ez a legnépszerűbb. A szöveges üzenetküldésre ma már a freemail, a Skype és a Google Mail is jó, ezekben is van IM-kliens. Az Egyesült Államokban népszerű a Yahoo! és az America Online AIM nevű üzenetküldője is.
* Említettük már, hogy az IM-ezés főleg a fiatalok körében népszerű: nos, egészen pontosan a tinédzserekről és a huszonévesekről van szó, akik a legfrissebb amerikai felmérések szerint olyannyira hozzászoktak a chateléshez, hogy e-mailt a barátaiknak már alig-alig írnak. A szülőket viszont egyenesen sokkolja, hogy a "kölykök" monitorán egyszerre 10-15 chatablak villog, és mindenkinek válaszolgatnak, miközben megy a tévé, szól a zene az iPodról - pedig közben elvileg a leckét írják.

Már biztos fent van a YouTube-on! - a videomegosztók

Mi ez? Biztosan ön is kattintott már olyan, weboldalba ágyazott videóra, amelyből egy állókép, a rajta elhelyezett "lejátszás" gomb, valamint az alatta elhelyezett vízszintes csík, számláló és hangerőszabályzó volt látható. Ilyenkor nagy valószínűséggel a YouTube-ot, vagy más webes videomegosztót használt (az [origo] hasábjain például házi szolgáltatásunkkal, a Videával találkozhat még).

Ezek a szájtok egy központi szerveren tárolják a feltöltött klipeket, filmeket, amelyeket bármilyen weboldalban el lehet helyezni, és onnan le lehet játszani úgy, hogy a videó másolgatására nincs szükség. A feltöltött videó linkjét is el lehet küldeni másnak (ami feleslegessé teszi a videofájlok e-mailben való csatolását), és a saját oldalukon kommentálni, vagy egy felhasználói fiók regisztrálása után gyűjtögetni is lehet őket.

Miért futott be? Könnyen kezelhető és látványos - ez már két olyan érv a videomegosztó mellett, ami garantálja a sikert. A hiperlinkek lehetővé tették, hogy a felhasználók birtokba vegyék az interneten a szöveges oldalakat, az mp3 révén nagyban küldözgethetik egymásnak a zenét, a netes fotótárak a képek keresését teszik lehetővé - a videomegosztók révén pedig a mozgóképet "tehetjük magunkévá". A YouTube és klónjai eleve a webre szabott, miniatűr ablakban mutatják a feltöltött filmet, ami így könnyen elfér egy oldalon, és a mérete is kisebb (bár már van lehetőség a teljes képernyős lejátszásra is). A központi szerveren való tárolás és a beágyazás lehetősége megint csak az internetes adatforgalommal spórol, a hozzászólás és a regisztráció lehetősége pedig a közösségi élményt garantálja.

Az igazán jó webes videó rövid: a feltölthető felvételek hosszát a szolgáltatók eleve limitálják, de manapság ki is nézne meg pár percesnél hosszabb klipeket? A videomegosztókon éppen ezért rövid műsorrészletek, házi videók, zenei videók és mozgóképes naplót író videobloggerek bejegyzései terjednek leginkább, amelyeknek, tegyük hozzá, legnagyobb része nem a feltöltő tulajdona. A jogtulajdonos filmstúdiók és tévétársaságok szerint ez kalózkodás, a jogászok és jogvédők számára a digitális technológia legújabb kihívása - az egyszeri felhasználó számára pedig végeérhetetlen szórakozás forrása.

Érdekességek:

* A YouTube igazi webkettes sikertörténet. A szájtot a PayPal online fizetési rendszer három volt munkatársa, Chad Hurley, Steve Chen és Jawed Karim hozta létre 2005-ben, és a legenda szerint ők is egy garázsban kezdték a vállalkozást. A YouTube.com webcímet februárban jegyezték be, és maga az oldal ugyanazon év őszén indult el, hogy nem sokkal ez után már több millió dolláros befektetési tőkét vonzzon magához. A videomegosztó 2006-ban az egyik leggyorsabban növekedő webszájt lett, hogy azután októberben a Google 1,65 milliárd dollárért vásárolja fel.
* A videomegosztókkal kapcsolatos legnagyobb kihívás a szerzői jogvédelem kérdése. Rengeteg filmrészlet, tévésorozat-epizód vagy tévéműsor terjed rajtuk keresztül, amelyek gyártói kétféle stratégiát folytatnak: vagy perelik a YouTube-ot, és levetetik róla a tartalmakat (ami igazából sziszifuszi küzdelem), hogy azután egyesek saját videomegosztót hozzanak létre a netező közönség igényeinek kielégítésére, vagy megegyeznek a céggel a tartalmaik terjesztésének feltételeiről. Ennek keretében rendszerint van, amit ingyen átengednek, mást pedig csak pénzért nézhetnek a videomegosztón a netezők. A pereskedők táborát a Music Televisiont is birtokló Viacom, míg a kiegyezők táborát a CBS, az NBC és a BBC televíziók gyarapítják.

Skype: telefon a neten ingyen, vagy olcsóbban

Mi ez? A Skype segítségével ingyen lehet telefonálni két számítógép között, és hagyományos - vonalas vagy mobil - számokat is olcsóbban lehet vele hívni. Mindehhez egy letölthető kliensszoftverre és egy regisztrációra van szükség, ha pedig a fizetős szolgáltatást szeretnénk igénybe venni, ahhoz fel kell tölteni egy lebeszélhető egyenleget.

A telefonálás, vagyis a hanghívás mellett a Skype-on keresztül lehet IM-ezni, vagyis szöveges üzentet küldeni, és akár webkamerás képátvitelre is van lehetőség. Sőt, a szoftver már nem csak PC-n, hanem mobiltelefonon, PDA-n is használható. A Skype-függők ma már olyan telefonkészüléket is vásárolhatnak, amelyet a számítógépre csatlakoztatva kényelmesebben beszélhetnek, vagy akár az otthoni vezeték nélküli telefont is kiválthatják vele.

Miért futott be? Ingyen van, vagy olcsóbb, mint a rendes telefon, tehát megéri, ha már úgyis ott az internet - ez már elég volt a szolgáltatás sikeréhez. A Skype tökéletes példája annak, amikor egy új technológiára épülő profi innováció egyszerűbbé tesz valami hétköznapi dolgot - és ez által lesz hihetetlenül sikeres.

A szoftver fejlesztését 2002-ben kezdte meg két fiatal skandináv programozó, Janus Friis és Niklas Zennström, akik korábban a Kazaa fájlcserélővel tették le a névjegyüket az asztalra. A vállalkozás már abban az évben jelentős tőkebefektetésre tett szert, és 2003 augusztusában indult el nyilvánosan. A rendszer alapjául szolgáló fájlcserélő-technológia a jó minőségű hanghíváshoz szükséges nagy mennyiségű adat hatékony továbbítását segíti. A céget 2005-ben az Ebay online aukciósház vásárolta fel 1,9 milliárd eurónak megfelelő áron, és jelenleg majdnem 250 millió regisztrált felhasználója van világszerte.

Érdekességek:

* 2005-ben az [origo] volt kiadója, a T-Online és a T-Com közös vállalkozásban fejlesztett ki egy hazai IP-telefon-szolgáltatást, amelyet Klipnek neveztek el. Ez jelenleg a Freemail alól is elérhető.
* A Skype fejlesztői jelenleg azon munkálkodnak, hogy a fájlcserélő-technológia révén a telefónia után a televíziózást is megreformálják a Joost nevű internetes tévészoftverrel.

Nem tudod? Nézd meg a Wikipédián! - A szabad lexikon

Mi ez? A Wikipédia egy bárki által szabadon szerkeszthető internetes lexikon, amely a weben keresztül teljesen ingyen érhető el. A tudástár angol nyelven több mint kétmillió, magyar nyelven pedig több mint 75 ezer szócikket tartalmaz. Bár a rajta szereplő anyagokat tényleg minden oda tévedő internetező átírhatja, az, hogy a lexikon mégis hasznos információforrásként használható, az állandó, önszerveződéssel létrejött szerkesztőbizottságának munkáját dícséri.

Neve a hawaii "WikiWiki", vagyis fürge, és az enciklopédia szavak összetételéből származik, ami szerkeszthetőségének gyorsaságára utal. A hasonló elven létrehozott tematikus tudástárakat Wikinek nevezik.

Miért futott be? A Wikipédia egyik legnagyobb előnye, hogy a weben található, tehát könnyen, gyorsan "fel lehet lapozni", vagyis keresőjével villámgyosran meg lehet találni a kívánt címszót. Ráadásul ezekből sokkal többet kínál, mint nyomtatott lexikonok, vagy enciklopédiák: angol nyelvű szóccikkeiből négyszer annyi van, mint amennyit az Encyclopedia Britannica tartalmaz. Szintén nagy előny, hogy fizetni sem kell a használatáért, sőt, a létrehozása sem került sokba, hiszen önkéntesek írják az anyagait.

A legnagyobb előnye viszont a frissesség: bár folyamatos viták vannak arról, hogy a tudományos igényességet megkívánó szócikkei felveszik-e a versenyt a papírra nyomtatott művekével, az aktuális témákról szóló friss írások terén a hagyományos tudástárak egyszerűen nem tudnak vele lépést tartani. A Wikipédiában olyan témákról is naprakész írásokat találhatunk, mint például az Elnök Emberei című tévésorozat, a StarCraft számítógépes játék, vagy éppen a robotika három törvénye Asimovtól.

Érdekességek:

* A Wikipédia alapítója, Jimmy Wales tavaly arról adott hírt, hogy a lexikon működési és szerkesztési elvén alapuló webkeresőt hoz majd létre. Ehhez hasonlóan működik a Mahalo.com nevű közösségi keresőszájt, ahol a legkeresettebb témákhoz tartozó anyagokat szerkesztők állítják össze.
* A 2001-ben elindított vállalkozás teljes egészében adományokból és önkéntesei munkájából tartja fenn magát. Jelenleg 8,29 millió szócikket tartalmaz 253 különböző nyelven.

Letöltöm a netről - fájlcserélők, warez, zeneáruházak

Mi ez? A netről sokféleképpen lehet letölteni dolgokat, de amikor ezt mondjuk vagy halljuk, leginkább szoftverre, játékszoftverre, zenére, filmre gondolunk. Maga a letöltés, letöltögetés széles sávú, vagyis gyors internetkapcsolatot feltételez, és a "zsákmány" jöhet ingyenes letöltőközpontból (mint például az [origo] Szoftverbázis), zeneáruházból (ilyen is van az [origo]-n, a világon pedig az iTunes a legnagyobb), vagy warezoldalról, esetleg fájlcserélőről.

A "klasszikus" warez (vagyis a mindenféle "lopott" digitális javak) fizetős weboldalon lakik, ahová egy bizalmas linken keresztül, vagy jelszóval, felhasználónévvel jut el az ember, a letöltésekért pedig legtöbbször fizetni kell - jellemzően sms-ben. Másik lehetséges megoldás az FTP-szerver, ahová szintén jelszóval jut be a szerencsés netező, hogy azután a letöltéseket akár maga is pénzért adja tovább másolt CD-n, DVD-n. Az ilyen, kereskedelmi tevékenységet is magában foglaló kalózkodásért azonban már börtön jár, és a rendőrség is rendszeresen nyomára akad a szervereknek.

A "biztonságos" otthoni - értsd: magáncélú - kalózkodásra manapság fájlcserélőt használnak a legtöbben. A szisztéma lényege, hogy a felhasználó a saját gépén tárolt állományokat teszi elérhetővé a többiek számára, és bár sokszor iktatnak a rendszerbe tartalmat szolgáltató szervereket is, a mai fájlcserélőknek nincs olyan központi gépük, amit lefoglalhatna a rendőrség. (Vagyis van, de az csak a forgalmat irányítja, és könnyedén tükrözhető, pótolható.)

A témában járatos felhasználók minden bizonnyal kapásból sorolják a "legendás" neveket: a Napster volt az első, zenék letöltésére használható rendszer, amely egy letölthető klienssel működött, és egy amerikai egyetemista, Shawn Fanning keze munkája. A rendszer 1999-ben indult el, és 2001-ben záratta be az amerikai lemezkiadók szövetsége. Majd jött a Kazaa, az eDoneky, a Limewire, a Morpheus és a többiek, mind-mind évekre elhúzódó pereskedést és a hatóságokkal való kergetőzést vonva maguk után. Ezek közül a Kazaa még azért érdemel említést, mert alkotói, Niklas Zennström és Janus Friss hozták létre a Skype internetes telefont és a Joost internetes tévét is, amelyekhez a fájlcserélőkhöz kifejlesztett technológiát ültették át a "legális" gyakorlatba.

A fenti rendszerek közös vonása, hogy az összes olyan állományt böngészni lehet bennük, amit a felhasználók elérhetővé tettek a rendszerben. A DC++ nevű rendszer viszont közvetlenül kapcsolja össze egymással a felhasználókat, akik Hub-nak nevezett csomópontokban gyűlnek össze, és az ilyenekbe való bekerülésnek is vannak feltételei. Az üzemeltetők rendszerint megszabják a minimális megosztás méretét, az ehhez rendelkezésre bocsátott adatátviteli kapacitást, de korlátozhatják a felhasználók belépését országok szerint is.

Napjainkban szintén széles körben elterjedt a Bittorrent is: ez a technológia úgy kapcsolja össze a felhasználókat, hogy az aktív letöltők is egyből elérhető forrássá lépnek elő, ezért minél többen töltenek le valamit, annál gyorsabb a folyamat. A Bittorrentet egy Bram Cohen nevű amerikai programozó hozta létre, és ő fejleszti a hivatalos kliensprogramot is, valamint a hozzá kapcsolódó szolgáltatásokat. A Bittorrent.com-on sok ingyenes és fizetős, legális tartalom elérhető, és a technológiát szívesen használják Linux-disztribúciók, játékdemók, vagy más, nagy méretű állományok terjesztsésére is, mivel ezekhez igen hatékony. Persze éppen ezért a kalózkodáshoz is kiválóan alkalmas, és a hivatalos kliensen kívül egy sor más szoftverrel is használható: ilyenek például a BitComet vagy az Azureus.

Miért futott be? A világméretű letöltögetést az egyre gyorsabb végfelhasználói (otthoni, iskolai) internetkapcsolat teszi lehetővé, és persze az, hogy minden digitalizálható. A papírra nyomtatott, kézzel fogható lemezborító vagy DVD-tok mellett az ember szívesen lemond arról is, hogy elbattyogjon a legközelebbi áruházba, vagy tékába - vagyis a dolog kényelmes is. Meg persze olcsó: a kalózkodás - bár rejt magában kockázatot -, ingyen van, a legsikeresebb webáruházak pedig a bolti árnál olcsóbban kínálják a letölthető filmet, szoftvert, zenét. Tipikis hátrányuk viszont, hogy mindenféle másolásvédelmi nyavalyát szabadítanak a felhasználó gépére, ami lehet, hogy úgy viselkedik, mint egy vírus - bár mostanában már szokássá válik ezek nélkülözése is.

Érdekességek:

* A zeneletöltési bizniszben nem egy zenekiadó, hanem az Apple számítógépgyártó érte el a legnagyobb üzleti sikert. A cég az iPod zenelejátszóhoz indította el 2001-ben az iTunes zeneáruházat, amely annak ellenére, hogy a világ legtöbb országában nem érhető el (így Magyarországon sem), 2007 júliusára több mint 3 milliárd zeneszámot értékesített. Ez minden interneten eladott zene 80 százaléka, és az Apple egy ideje már filmeket, tévésorozatokat is árul rajta keresztül.
* Játékokat, kiegészítéseket már nem csak PC-re, hanem az otthoni játékkonzolokra is lehet az internetről letölteni. Mind Sony Playstation 3-hoz, mind az Xbox 360-hoz, mind pedig a Nintendo Wii-hez indítottak ilyen online szolgáltatást.
* Az internet forgalmának jelentős részét - régiónként eltérő mértékben 50-90 (!) százalékát - a fájlcserélők adják, azok közül is a két legnépszerűbb kliens: a Bittorrent és az eDonkey, állítja az Ipoque nevű hálózati eszközöket gyártó cég. A hasonló elven működő Skype világviszonylatban a forgalom 2 százalékáért felelős.

/Forrás:Origo/