Itt vagyTartalom / El Camino-Az Út
El Camino-Az Út
2010. 08. 18. 4. etap. Zubiri-Pamplona
Reggel 5-kor indultam, picit féltem, mert a vállam meg a jobb térdem ki van. A bevált módszerhez folyamodtam, ne foglalkozz a fájdalmakkal. Fejlámpa fel és indíts, siettem, hogy Pamplonában még tudjak a fényképezőgépbe memóriakártyát venni. Egy óra alatt pont négy km-t tettem meg. Két órát lenyomtam megállás nélkül, na, mondtam, ilyen hülye is csak én lehetek, hogy ilyen korán indultam, hát láss csodát. Beértem egy kis faluba, pont szennyezett vizet töltöttem a termoszomba mikor olvasom, NO AGUA. Ekkor értek oda a németek, velük már tegnap is összefutottam hajnalban, jobban mondva csak a sráccal. Volt egy kis udvarias ki vagy, honnan, és ennyi. Elmondom a német olyan hosszúkat lépett, esélyem sem volt lépést tartani vele. Így udvariasan elengedtem őket. Na, ők előztek meg Pamplonáig. Nagy nehezen megtaláltam az Alberguet, a szállást, de nem engedtek be csak 12:00-tól. 6 euro volt a szállás meg a becsület kasszába bedobtam egy kéteuróst. A kártya a gépbe 35 euro volt, de örültem, hogy egyáltalán kaptam. Beraktam a gépbe ez már jó volt. Kimentem az utcára mindent lefényképeztem, mint egy kisgyerek. Hát gázban lettem volna, ha itt nem kapok a gépbe kártyát.
Megnéztem a város nevezettességeit és délután 17-kor visszacsoszogtam a szállásomra. Most 18 óra van és várom a reggelt, a következő kihívást, azért az úton is az járt a fejemben, ha Isten felé küldetésem van, akkor csak vigyáz rám. Mert ha nem, meg fogom mogyorózni, de szó szerint. Eddig segített, csak most ne hagyjon cserben. Nagyon sok ember buzdít és bíztat, és ennek tudatában várom a holnapi napot. 18:15-kor felhív a lányom Rita, hogy vagyok, de ez az miatt volt, mert nem tudta a Széchenyit kinyitni. Jó nem? A szálláson megkértem a tulajt (Gerda) egy német hölgy, hogy adjon nekem forró vizet. Rendes volt, melegített és adott egy adag meleg vizet. Így meglett a következő napi KV adagom. Elmesélte, hogy eladta németben a házát és ezt vette belőle. Sok szabadideje az nincs, mert velünk, zarándokokkal van elfoglalva. A rendességéért cserébe adtam neki egy maggi levest. Reggel 5-kor neki vágtam a nem könnyűnek ígérkező következő szakasznak.
2010. 08. 19. 5. etap. Pamplona-Puerte la Reina
Lépdeltem Pamplona utcáin, hébe-hóba kitéve egy Caminos jel, el is tévedtem. Arra van eszük, hogy már itt árulják a butikok a compostellai ajándéktárgyakat. De hogy rendesen jelöljék az utat a gyalogos zarándokoknak, azt már nem. Lehúztam már vagy négy km-t, még mindig a városban voltam. Egyszer csak vége lett Pamplonának és az autópályán kötöttem ki. Elmentem egy benzinkútig, bementem érdeklődni, kezdtem az én perfekt spanyol tudásommal, hogy merre van Puerte la Reina. A benzinkutas beindult spanyolul, de úgy pörgött a nyelve, azt hittem lenyeli. Mondtam neki slowly please. Na, itt fogtam magam és megköszöntem neki a nagy semmit és az érzékeimre hagyatkoztam, ami nem szokott rosszul működni S. O.S esetén. Végül is kis kerülővel megtaláltam kb. 2 km a Cizur Menor felé vezető utat és a Camino jelet és beindultam ezerrel, ha jó 4 km/h-s sebességgel. Tudtam, hogy kemény etap lesz a mai, ezért is féltem tőle. Elhaladtunk sok kis tiszta major mellett és jött az Alto del Perdon, 750 m magas hegy megmászása. Mint munka, nehéz volt, de a látvány az mindent megért, szélmalom hegy, volt vagy 100 darab. A hegytetőn meg is simiztem egyet. Jó volt látni a lemezből kivágott zarándokokat. Az embertől X2 nagyságúak a hegytetőn konvojba haladnak, már ezért is megérte megmászni ezt a hegyet. Persze nem lehet kihagyni az ügyeskedő kisiparost. Kis puttonyos autó megrakva mindennel, és fogyott az ital, mint állat, mert mire felértünk, köpni, nyelni nem tudtunk, olyan szomjasak voltunk. Ezek a spanyolok azt sem tudják, mi a jó kaja, csak a bagett. Te még ilyet nem láttál. Ha bemész egy boltba és egy kenyérnek megfelelő adagot akarsz, akkor megveszel 3x40 cm bagettet. Mindenki úgy jár az utcán, mint egy ninja. Kértem az ügyeskedőtől egy menüt, ez tartalmazott egy kis sört és egy bagettet, 15 cm benne a rántotta, ez 1000 Ft. Jó nem? Itt még a hülye is megél belőlünk. Ezt megettem, szellőztettem a lábam, odajött egy nem ma barnult, hogy hol szálljak meg és kezembe nyomott egy szórólapot. Kipihentem magam és gurultam a hegyről vagy 300 m-t. A lábam alig van a földön. Így sem értem utol senkit, csak lent. Mindig földúton közelítettünk meg a településeket, így sokszor fogalmunk sem volt hol járunk. Ezért estem abba a tévhitbe, hogy Puerte la Reina-ban vagyok és kiderült, hogy csak Olanosban vagyok. Az SMS-eket meg elküldtem, hogy megérkeztem. Tudod, mikor azt hiszed, hogy letudtad a napi penzumot és kiderül, hogy van még 4 km-ed, ez egy lidércnyomás. Na, mindegy, lesétáltam azt a pár km-t, de a talpam, a térdem már nagyon fájt, kész voltam. Mikor a szálláson az ágyamra jutottam, húsz percig csak lestem. A fürdőt kb. 30-an támadtuk be fél óra ácsingózás, de megérte, mert a fürdés aranyat ér errefelé. Most kijöttem a városkába szétnézni és a söradagom mellett írom a mai adagom (beszámolóm). Az óra 16:30-at mutat. Sörözésem közben megszólított a lengyel, akivel leküldtem egy jó pár km-t és bemutatta a 28 éves fiát /ő mondta nekem magyarul „lengyel-magyar barátság”/. Most meg egy madagaszkári francia, Denis névre hallgató egyént alig bírok magamról lerázni. Most megyek vissza a szállásomra, mert pihenni szeretnék valamennyit holnapra. Hát a szálláson a pihenés nem sikerült kellőképpen, megint spanyolok és franciák közé kerültem. Ezek 23:00-ig csak ordibáltak, a húsz zarándok közül csak én próbáltam volna pihenni. Volt, amelyiket elküldtem melegebb éghajlatra és nem értette, hogy miért. Nem baj, reggel visszaadtam nekik 4:30-kor csörögve, csattogva kivonultam, mondjuk nem morogtak. Ami lemaradt, a franciák kidobtak az egyik szobából, mert lezsírozták a tulajt és lefoglaltak előre, így hiába voltam a szálláson időben, szobát kellett váltanom. Nem esett jól, de kaptam egy emeletes ágy emeletét, a többi meg már jött magától.
2010. 08. 20. 6. etap. Puerte la Reina – Estella.
5:10-kor indultam, fejlámpáztam, mert itt 6:45-kor még sötét van. Kb. négy km hegymenet, azt hittem kiköpöm a tüdőmet, utána már könnyebb hegyi menetek voltak, de 11 órától olyan forróság jött, majd kinyuvadtunk, nem győztem óránként szellőztetni a cipőm és a zoknim. Holnaptól 2 pár zoknival megyek, mert úgy beizzad a lábam, hogy csurog a víz a zoknimból és az nem jó, ha beizzad a lábam, mert jön a vízhólyag meg stb. Egy pár rendezett majoron keresztül ment az utunk, de már nagyon vártuk Estellát. Estellába érve sikerült egy Alberguebe szállást kapni, és elmentem egyet ebédelni. Ugyanis franciában ettem utoljára főtt kaját. Kértem egy étlapot és egy (grande servezát) sört. Na, gondoltam most nem szarozok, választok egy húsos menüt, 14 euróst és annyi. Meghozza a pincér a várva várt húshegyet, mit hoz, nem hittem a szememnek. Négy spárgát meg salátát, köpni-nyelni nem tudtam a méregtől, de megettem. Megint kértem az étlapot, figyeltem, hogy salad meg ilyesmi ne legyen. Rámutattam egy 9 eurós kajára. Erre kihoztak ilyen bableves félét hús nélkül. Egyél, baszd meg! Úgy kellett hozzá kikönyörögnöm egy kis bagettet. Nem baj, legalább főtt dolgot ettem. Elmentem egy gyógyszertárba, vettem egy Canestent, mert betámadott a fürdőben a gomba. 6 euró 80 centbe került. Megmértem magam 50 centért, 102 kg-ra lementem, 108-ról. Kiültem egy barátságos kis térre és elkóláztam vagy két órát. Közben lezárták a városka egy részét, mert kerépár verseny zajlott, így nem unatkoztam. A holnapi etapba is betettek egy kemény hegyet, ez megint rostálni fogja a mezőnyt. Hát ennyi mára. Reggel korán indulok az utamra, a Caminora. Egyébként jól érzem magam, mindig egyedül megyek, mert csak így jó nekem. Kivételesen zökkenőmentes éjszakám volt, mert fele zarándok, német a másik fele meg lengyel, ezek helyére tették a csürhét.
folyt.köv.2011.03.02.
- A hozzászóláshoz belépés szükséges