Az országépítő

Ezer év nagyító is, régi sérelmek takarnak régi örömöket, sok a könny, a panasz, a fájdalom, az örök vesztesek, a menekülők, az elraboltak, a rabláncra fűzöttek jajszavai csatakiáltásokkal keveredve kerengenek az örök keleti szélben, nyert csaták, vesztes háborúk, a magyar képtár örökké visszatérő alakjai, Koppány és Tiborc, Petúr és Dózsa… Vereségek és újrakezdések…

Ezer év nagyító is, az első, az országépítő szent király alakja kirajzolódik a horizonton. Hogy milyen is lehetett földi vonulása során, megoszlanak a vélemények, hogyan teremtette országát, hogyan építette fel a magyar államot, és milyen ideák alapján kormányzott, világosan kiderül fiának, Imre hercegnek írott Intelmeiből…

Ezer év nagyító is, ma, a huszonegyedik században, amikor újra feltámadnak nemrég még szemétdombra száműzött eszmék, és Európa örök hátsó udvarában dühöngenek a nemzeti elfogultságok, a kirekesztés, az etnikai alapú hátrányos megkülönböztetések, megdöbbentő, hogy ezer esztendővel ezelőtt István király e térség talán legfontosabb, megoldatlan, megoldhatatlan (?) problémagubancában is világosan igazodott el, és igazította el kormányzásra készülő fiát. Azt mondja ― és ezer év nagyítója természetesen felnagyítja, örök érvényűvé teszi idevágó Intelmeit! ―: „…gyönge s törékeny az egynyelvű és egyerkölcsű ország", s ezért azt is leszögezi, hogy „…a vendég és jövevény népekben (…) nagy haszon vagyon", hiszen „honnan gyarapodott a római birodalom kezdetben, ha nem hogy különféle tartományokból sok jelesek és bölcsek sereglenek vala oda…?" ― teszi fel a kérdést. „Hagyom azért, fiam ― folytatja ―, adj neki táplálást jóakarattal és tisztességes tartást, hadd éljenek nálad szívesebben, mint ahogy másutt lakozzanak. Mert ha te elrontani törekedel, amit én építettem, vagy ha széjjel hányod, amit én gyűjtöttem, bizony mondom, nagy kárát fogja vallani országod…"

Ezer év nagyító is, régi sérelmek takarnak régi örömöket, a szent királynak kultusza támad, lobognak a körmenetekben a zászlói, hordozzák a Szent Jobbot, imákba foglalják a nevét, de vajon intelmei eljutottak-e, eljutnak-e az általa alapított, ezer esztendő forgatagában, ha iszonyú küzdelmek árán is, de mégiscsak megmaradó országa mindenkori vezetőihez, akik életét és művét, nem is alaptalanul, példaértékűnek, a megmaradás jelképének tekintik?