Itt vagyTartalom / Ismerek egy szép országot
Ismerek egy szép országot
Idei első túránkon, április 17-én felkerestük az 1849 április 6.-i Isaszegi csatával kapcsolatos emlékhelyeket.
Szentgyörgypusztán, Bandúr Jánosnak köszönhetően, nagy örömünkre, sikerült megtekintenünk egy igazi retro magángyűjteményt.
Miután megnéztük a kőkeresztet, egy erdősávon át a honvéd sírokhoz mentünk. Felkerestük a szabadságharc honvéd sírjait és a Makovecz Imre tervezte Emlékező Angyal szobrot (Az aradi vértanuk emlékfáját), majd az erdőn át a Honvéd szoborhoz indultunk.
Tóth Ottónak köszönhetően, aki érkezésünkor ép a zsidó temetőt gondozta, megtekintettük a szabadságharc izraelita áldozatainak sírjait, és elmesélte az egykori családok élettörténetét.
Az alkalmi temetőlátogatás után az Ave Maria kegyhelyet érintve, a helyi múzeumot látogattuk meg , ahol Szmolicza József előadásában egy terepasztal segítségével megismerhettük az isaszegi csata lefolyását.
A múzeumból az egykori Királyerdő területén épült református Szabadságtörekvések Emléktemplomát kerestük fel, melynek helyén egykor a szabadságharc zajlott.
Bajusz Árpád lelkész úrnak köszönhetően sok új, érdekes információval lettünk gazdagabbak.
A templom kis helytörténeti tárlatát megtekintve, kissé megéhezve,"András falva" felé indultunk.
A Rákos patak nyomvonalát követve hamarosan a tanyára értünk.
Az ízletes birkapörkölt elfogyasztása után szétnéztünk a hagyományőrző rendezvényeknek gyakran helytadó területen. Egykor a tanya helyén zajlott a huszárok és az osztrákok csatája.
Miután megköszöntük vendéglátónknak, Kovács Anrásnak és szakácsunknak Sándor László huszároknak a szíves vendéglátást, az Öreg templom felé vettük utunkat.
A kálvária szentelése miatt a Szent Márton templom ajtaja nyitva volt. A ritka alkalmat kihasználva belülről is megtekintettük a műemlék templomot.
Ottlétünkkor, a püspök úr az isaszegieg nagyszámú jelenléte közepette szentelte fel a stációkat.
Túránk megkoronázása végett,a kálvária keresztjeitől megtekintettünk egy búcsú panorámát Isaszeg városáról.
Remélhetőleg minden kedves, kitartó túrázónk élményekkel telítődve tért haza.
Legfiatalabb útitársunk,a két éves Őri Tomika a túra végén a cukrászdában álomittasan lefejelte az elé rakott kókuszgolyót.
Reméljük, mást nem viselt meg ennyire isaszegi túránk!
Lejegyezte: Buborék
- A hozzászóláshoz belépés szükséges
Az 1916 május 21.-én elhunyt, korának legzseniálisabb hadvezérétől így búcsúztak a korabeli orosz napilapokban: "Prascsaj Görgey" (Isten veled Görgey)
Az oroszok, korának egyik legjobb hadvezéri képességű, emberi kiválóságú katonai vezetőjének tartották Görgey Arturt.
A Cár az első világháború kitörése után keservesen megbánta, hogy a Habsburgok segítségére ment a szabadságharcban küzdő magyarok ellen, holott tudhatta volna, hogy a Habsburgoktól hálát nem várhat.
A magyarok sohasem voltak Oroszország ellenségei, és az első világháborúban is a Habsburgok érdekeit képviselték.
Görgeynek a Cár Paszkjevics tábornok, az orosz hadsereg parancsnoka útján Oroszországban menedéket és tekintélyes kegydíjat ajánlott fel. Görgey egyiket sem fogadta el.
Az életét is tudta nélkül garantáltatta Paszkjevics Windischratz-al.
A világosi fegyverletételkor a magyar hősök lelőtték lovukat, sőt többen főbe lőtték magukat, a katonák sírva búcsúztak imádott vezérüktől: Isten veled Görgey!
A magyarországi hadjáratban résztvevő orosz veteránok egész életükben büszkék voltak arra, hogy Kossuth ellen harcolhattak.
Görgey temetése
Forrás: Mészáros Vilmos: Emlékeim az I.Világháborúból /Toloncúton Szibériába/
Buborék