Itt vagyTartalom / Avarégetés helyett... lombkomposztálás
Avarégetés helyett... lombkomposztálás
Avarégetés helyett...
lombkomposztálás
A természet mintájára...
Praktikus tanácsok lombkomposztáláshoz
Az ősszel lehulló lomb sokakat az őrületbe kerget - főként azokat, akik a levélszőnyeg látványát kizárólag erdőben tartják helyénvalónak, saját kertjükben viszont hadat üzennek neki.
Kár. Az avar ugyanis fontos védelmi szerepet tölt be a természetben, és kertünk természetes kör-forgásában. A lepotyogott levelekből összeálló takaróréteg nélkül a talaj szempontjából életfontosságú mikroorganizmusok (egysejtűek, gombák, stb.) nem tudják átvészelni a telet.
A lombtakaró búvóhelyet és meleget nyújt a talaj és a növények számára elengedhetetlenül fontos élőlényeknek, de a madarak is gyakran keresgélnek táplálékot, a földet borító avar közt.
A fák, bokrok alatt, cserjés részeken vagy ágyásokon nyugodtan otthagyhatjuk hát a lehullott lombot - a természet mintájára. Nem csak munkától, légszennyező égetéstől, bezsákolt hulladéktól szabadulunk meg, de nem járulunk hozzá az állatvilág szűkülő életterének, táplálkozási területének további megrövidítéséhez sem. Tavaszra a lombtakaró szép lassan visszahúzódik, lebomlik.
Komposztálás, lombkomposztálás
Akad olyan kert is, ahol nincs lehetőség az összes lehullott lomb talajtakaróként való felhasználására. Ebben az esetben sem kell égetéshez folyamodni: környezetkímélőbb megoldás a komposztálás, melynek révén szerves anyagokat juttatunk vissza a körforgásba, s így - műtrágya helyett ezzel - javítjuk kertünk talajának tápanyagtartalmát.
Ha tehát van vegyes komposzt-halmunk, rendszeresen adagolhatunk bele avart is. Praktikus ősszel egy kupacnyi lombot félretenni a nyári időszakra: keverhetjük friss fűnyesedékhez, így csökken annak magas nedvesség-tartalma, és nem indul rothadásnak, penészedésnek; vagy takarhatjuk vele a komposztra dobott gyümölcsöt, hogy elkerüljük a muslicák tömeges megjelenését.
Építhetünk lombkomposztáló hálót is. A lombkomposztálás nagyon egyszerű, nem munkaigényes folyamat (az egyszer összehordott kupaccal már nem kell tovább foglalkozni), nem jár kellemetlen szagokkal, és a háló elkészítése sem igényel jelentős anyagi ráfordítást.
A hálóban elhelyezett lombot rétegenként nyomjuk, tömörítsük össze, mielőtt újabb adag kerülne rá. A rétegeket locsoljuk meg vízzel.
Nagyon száraz nyarakon némi plusz vizet is igényel a lombtömeg, időnként tehát túrjunk bele (a felső felületről lepereg a víz) és öntsünk a levelek közé néhány vödörnyi vizet.
A kupacot lehet, de nem szükséges forgatni.
Míg a vegyes komposztálásban főként a baktériumok játszanak szerepet, addig a lomb gombák segítségével bomlik le, melyek a baktériumoknál több fényt és kevesebb levegőt igényelnek. Ezért a lombkomposztálót a kert olyan árnyasabb sarkába állítsuk fel, ahol az avar hosszabb ideig zavartalanul korhadhat.
A lombkomposzt morzsalékos (később egészen porszerű) állagú, felhasználást megelőzően rostálást általában nem igényel.
Minél többféle levelet keverjünk össze. Fontos megjegyezni, hogy minden levél komposztálható, csak a különféle fajok lebomlási ideje eltér egymástól. A lassan lebomló típusokat (pl. dió, tölgy, bükk, vadgesztenye, platán, nyár) érdemes külön komposzthálóba helyezni, mert csak 2-4 év múlva bomlanak le teljesen, így az ezekből származó komposztot csak később tudjuk felhasználni.
A tölgy, a kőris, a nyár, a dió és a vadgesztenye levele sok csersavat tartalmaz. Mész hozzáadásával csökkenthetjük ezt a savasságot, ami felgyorsítja a komposztálódást is.
Nyáron a fűnyesedéket a lombkomposztba keverhetjük, ezzel szintén gyorsítjuk a lebomlást.
A dió és a vadgesztenye levele is komposztálható! Bár a diólevelekben valóban találhatók csírázás és növekedés-gátló anyagok, ezek a komposztálódás során lebomlanak, átalakulnak, így az érett komposztban ezek a hatások már nem jelentkeznek. Vadgesztenye levelet csak akkor komposztáljunk, ha nem fertőzte meg aknázómoly!
A HUMUSZ weblapjának és kiadványainak felhasználásával készült.
- A hozzászóláshoz belépés szükséges
Kisüzemi komposztálási technológia
Ez elsősorban kézi munkaerőt és kézi eszközöket igényelő eljárás, ahol a kis mennyiség miatt a gépesítés nem indokolt és nem is gazdaságos. Azt, hogy az ilyen szintű komposztálással is foglalkozni kell, azt az indokolja, hogy
a jövőben az erőteljes tájékoztatás és ismeretterjesztés hatására várhatóan egyre többen választják a kertben keletkezett szerves anyag elégetése helyett,
ez a komposztálási eljárás is igényel bizonyos ismereteket, tudásanyagot,remélhetően meg fog jelenni egy erőteljes igény azon eszközök iránt, amelyek a legegyszerűbb és legkisebb mennyiség kezelésére, előállítására alkalmasak, és használatuk eredményeként jó minőségű komposztot nyerünk.
Mivel a komposztkihozatal mintegy 40%, egy 1 m3-es komposztérlelő egy átlagos méretű házikertben mint alapegység elegendő lehet. Hagyományos, fából készült vagy fémhálóból kialakított megoldásokat mutat a 272. ábra.
Egyszerű (kisüzemi) komposztálási módszerek
A komposztálást elősegíti az előzetes aprítás, amelynek legegyszerűbb eszköze nyesedéknél a balta, vékony ágak aprítását elvégezhetjük a karos lemezvágó ollóhoz hasonló kialakítású aprítóberendezéssel, amely 10–15 mm-es átmérőig alkalmazható.
A kész komposzt szemcseméret szerinti osztályozása legegyszerűbben a 20–25 mm lyukméretű síkrostával végezhető el, amelynek mérete 1 m × 1 m, dőlésszöge állítható, 45° és 60°-os értékek között ideális.
Nagyobb mennyiségű anyag feldolgozásához célszerű kisebb, erre a célra kialakított gépeket alkalmazni. A nyesedékaprításra legalkalmasabb a körforgó rendszerű késes aprító. A kézi adagolású aprítógép 3–5 cm átmérőjű gallyak felaprítására is alkalmas.
Mi kerülhet a komposztálóba?
A komposztálás a legősibb hulladék-újrahasznosító eljárás.
A háztartási hulladék jelentős hányada, kb. 30%-a komposztálható szerves anyag, így ennyivel csökkenthető a keletkező hulladék mennyisége.
A komposztálás lehetőséget ad arra, hogy a háztartásban és a kerti munkák során keletkező szerves hulladékokban lévő tápanyagokat visszajuttassuk a talajba.
A komposzt tulajdonképpen mesterséges humusz, ami a növények számára nélkülözhetetlen tápanyagokat tartalmaz.
Háztartási hulladék összetétele
� a konyhából és a háztartásból: a zöldségtisztítás hulladékai, krumpli-, gyümölcs- és tojáshéj, káposzta- és salátalevél, kávé- és teazacc, hervadt virág, szobanövények elszáradt levelei, virágföld, fahamu (maximum 2-3 kg/m3), növényevő kisállatok ürüléke a forgácsalommal együtt, toll, szőr, papír (kis mennyiségben selyempapír, tojásdoboz jól feldarabolva, de újságpapír nem!), gyapjú-, pamut és lenvászon (szintén kis mennyiségben és jól feldarabolva).
� a kertből: levágott fű, kerti gyomok (virágzás előtt), falevél, szalma, összeaprított ágak, gallyak, elszáradt virágok, palánták, lehullott gyümölcsök, faforgács, fűrészpor.
A komposztálás célja:
Mi nem kerülhet komposztálóba?
� a hulladékmennyiség csökkentése
� a talaj javítása a szerves anyagok visszajuttatásával
A komposzt felhasználása
A friss komposzt 4-6 hónapos, magas tápanyagtartalmú és nagyon gyorsan hat, a talaj felszínén használható, pl. bogyósok, fák, cserjék, veteményesek őszi betakarására. Pázsit, valamint földkeverék céljára alkalmatlan.
Az érett komposzt 8-12 hónapos, lassan hat, kiváló talajjavító tulajdonságokkal rendelkezik és földdel egyenletesen összekeverve a cserepes- és balkonnövények, valamint a veteményesek földjének fontos alapanyaga. Rostálás után valamennyi növénykultúránál felhasználható.
� festék-, lakk-, olaj- és zsírmaradék
� szintetikus, illetve nem lebomló anyagok (műanyag, üveg, cserép, fémek)
� ételmaradék, hús, csont � bár ezek lebomlanak, ne kerüljenek a komposztálóba a kóbor állatok, rágcsálók és a fertőzést terjesztő legyek miatt
� fertőzött, beteg növények
� húsevő állatok alól származó alom � szintén a fertőzés veszélye miatt
� veszélyes, magas nehézfémtartalmú anyagok (nagy forgalmú utak mellől származó növényi hulladék: fű, falevél stb.), elem, akkumulátor, porszívó gyűjtőzsákja
Mi történik a komposzt képződése során:
A komposzt halomban lezajló korhadási folyamatok időbeli lefolyásukat tekintve négy fázisra bonthatók:
A kezdeti fázis már a gyűjtőedényben megfigyelhető, amely során megindul a könnyen lebomló anyagok (fehérjék és szénhidrátok) feltáródása. Ez egy rövid hőtermelő fázis, a hőmérséklet általában 40°C-ig emelkedik.
A második fázis további hőmérséklet emelkedéssel jár, a hőmérséklet 50-65°C körül alakul. Itt a nehezen bomló anyagok (cellulóz és hemicellulóz) bontása is megkezdődik. Ez kb. egy hétig tart.
Ötlet, fantázia, és a lehetőségek függvénye, hogy ki milyen anyagot használ fel a komposztáló elkészítéséhez.
Igazi zöld érzésű ember a készen kapható műanyag tárlókat lehetőleg ne használjon!
Ez az átalakulás fázisa, a hőmérséklet 45°C körüli. A könnyen bomló szénhidrátok, fehérjék mellett a nehezebben bomló cellulóz és lignin lebontása is megtörténik. A humuszszerű anyagok is ekkor alakulnak ki. A világos gombamicéliumok ebben a 2-5 hetes fázisban jól felismerhetők.
Az érés fázisa, mely lehűléssel, a hőmérséklet csökkenésével jár együtt. A halom benépesül talajlakó élőlényekkel (gilisztákkal, százlábúakkal, pókszabásúakkal).
Gyűjtés a konyhában
Komposztkészítésnél fontos a keverés és az átrakás! Amikor megtelt a komposztgyűjtőnk, jól összekeverjük, és beállítjuk a nedvesség- tartalmat. Ekkor beindul a lebontási fázis, melyben 50ºC körül gombák, sugárgombák, 65ºC fölött spórás baktériumok végzik a cukrok, fehérjék és a keményítő lebontását. A bomlási folyamat első szakaszának végén (5-6. hét) ismét keverjük jól össze a komposztunkat. Hogy jobb minőségű komposztot kapjunk, a keverést 6-8 hetente ismételjük meg. A keverések alkalmával tudjuk ellenőrizni, és szükség esetén beállítani a nedvességtartalmat.
A komposztban a hőmérséklet folyamatosan csökken és az anyag benépesül talajlakókkal (férgek, ezerlábúak, ugróvillások, ászkák, atkák), lassan megsötétedik. Ez a friss komposzt, ami a növények gyökerei számára még nem elviselhető. A friss komposzt még egy érési fázison esik át, ami hőmérséklet-csökkenéssel jár. Ebben a szakaszban a földigiliszták lazítják, keverik, morzsás szerkezetűvé alakítják a komposztot. A humuszképződés és a mineralizálódás befejeződik, kialakul az érett komposzt.
Nedvességtartalom
A mikroorganizmusok számára a megfelelő mennyiségű vizet is biztosítanunk kell. Ha vízhiány lép fel, a mikroorganizmusok betokozódnak, és csak a megfelelő víztartalom visszaállítása után kezdenek el újra dolgozni. Ez a nedvességtar-talom 40-60%.
A nedvességtartalmat ezért a marokpró-bával folyamatosan ellenőriznünk kell. Ha a nedvességtartalom optimális, az ujjaink közt nem jön ki víz, de a komposzt összeáll. Ha túl száraz, az anyag szétesik a tenyerünkben és színe szürkés, ellenben ha túl nedves, víz folyik ki az ujjaink közül.
Oxigénellátás
Ha a nyersanyag levegőtlenné válik, akkor nemkívánatos anaerob baktériumok szaporodnak el benne, melyek tevékenysége folytán a komposzt bűzlő, rothadó masszává válik, mely a kertben teljesen értéktelen. Ezért az anyagnak olyan lazán kell állnia, olyan gyakran kell átforgatni és annyi strukturáló anyagot (pl. aprított fanyesedék) kell tartalmaznia, hogy a levegőáramlás folyamatos legyen.
Alapszabály, hogy ha a komposztban megfelelő mennyiségű struktúranyag van, és a nedvességtartalom optimális, akkor a levegőellátás is jó.
Figyelem! FONTOS!
Megfelelő tápanyagtartalom (C/N arány)
A mikroorganizmusok jó életműködéséhez megfelelő mennyiségű széntartalmú hulladékra (fakéreg, faforgács, fűrészpor, avar, kartonpapír) és nitrogéntartalmú hulladékra (konyhai hulladék, zöldségmaradvány, fűnyesedék, híg trágya) van szükség.
Az ideális a 25-30:1 arány. Tehát 25-30-szor több szénre van szükségük, mint nitrogénre.
Minél zöldebb, nedvdúsabb a nyersanyagunk, annál nagyobb a nitrogén- és annál kisebb a széntartalma!
Minél többféle anyagot keverünk össze, annál biztosabb, hogy jó minőségű humuszt kapunk végtermékként.
A szerves hulladékok gyűjtése
A komposztáló aljára tegyünk valamilyen durva anyagot, pl. faaprítékot, hogy a levegőzést alulról biztosítsuk. Erre � ha már korábban készítettünk komposztot � rakjunk egy keveset, a folyamat gyorsabb beindításához. Rétegezzük rá a konyhából és a kertből kikerülôő különböző fajtájú szerves hulladékokat.
Zöldebb, nedvesebb, nitrogénben gazdagabb hulladékra fásabb, szárazabb, tehát szénben gazdagabb anyagokat rétegezzünk.
A rétegek közé adalékanyagokat szórhatunk, melyek javítják a komposzt minőségét. Adalékanyagként használhatunk földet, alginitet, vagy agyagásványokat (bentonit, montmorillonit), kőzetlisztet, vagy szilikátásványokat (zeolitok, riolittufa).
Dúsító anyagok:
Adalékanyagokkal lehet növelni a komposzt tápanyagtartalmát, például: a helyes szén/nitrogén arány elérése érdekében műtrágya adagolása. Valójában erre nincs szükség, mert a komposztálandó anyagok helyes összeválogatásakor a megfelelő dúsítást el lehet érni.
Töltő vagy kiegyenlítő anyagok:
A sok szerves- és kevés ásványi anyag miatt van rá szükség. Agyagot tartalmazó talajokkal, bentonittal, alginittal tudjuk a kedvezőbb ásványi anyag tartalmat biztosítani a komposztban.
Serkentőanyagok:
A komposztálás folyamatát gyorsítják, segítik a mikroorganizmusok elszaporodását. Erre nagyon alkalmas a komposztba rétegesen szórt talaj, érett komposzt vagy szerves trágya.
Stabilizáló anyagok:
Megakadályozzák az anyagveszteséget és elősegítik a humuszkolloidok kialakulását, ugyanakkor megkötik a kellemetlen szagokat. Ilyenek a koporok, pl.: zeolit, riolittufa, bentonit.
Takaróanyagok:
Megelőzik a kiszáradást, nitrogénveszteséget és segítik a melegképződést. E célra nagyon megfelelő a szalma, lomb, vékony földréteg vagy zsákvászon. Mindig ügyeljünk arra, hogy olyan anyaggal takarjuk le a halmot, ami biztosítja a levegő szabad áramlását, így kellemetlen szagok sem keletkezhetnek.
Meszezés:
Akkor van rá szükség, amikor túl sok zöld anyag (levágott fű) került a komposztba és a levegőztetés nem biztosított. Egy köbméter komposzthoz szükség van 2 kg mészporra vagy 1 kg égetett mészre, illetve 2-3 kg fahamut is használhatunk. Bármelyiket alkalmazzuk, őrölt, porított formában kell a komposzthoz keverni.