PÜNKÖSD olyan mozgó ünnep, mint a húsvét.

PÜNKÖSD

A pünkösd épp olyan mozgó ünnep, mint a húsvét. Nevét a görög „pentékoszé”, (azaz ötvenedik nap) jelentésből nyerte, mivel a pünkösdöt a húsvét szombatját követő 50. napon ünnepelték.
A pünkösd ünnepe ősi zsidó hagyományból származik: e napon adtak hálát az ókori Izraelben a sikeresen befejezett aratásért. A pünkösd tehát a húsvéti ünnepkör lezárása, s egyben a természet megújhodásának és a tavasz köszöntésének ideje is.
Később a keresztény kultúra is átvette az ünnepet. A II. századtól kezdve a Szentlélek eljövetelét, majd a keresztény egyház megalapítását ünnepelték e napon. A hívő emberek ekkor arra emlékeznek, hogy Krisztus mennybemenetele után a Szentlélek leszállt az apostolokra, s prédikációik hatására sokan megtértek. Belőlük alakultak ki az első keresztény gyülekezetek.

Ezt az időszakot különféle népszokások kísérik. A vasárnap délelőtti mise után kezdődik a pünkösdi király- és királynő-választás. A pünkösdi királyt ügyességi játékokkal és lóversennyel választották ki. A győztest és lovát virágokkal borították, s ettől kezdve egy évig tartott a „hatalma”. Innen származik a mondás is: „Rövid, mint a pünkösdi királyság”. A megválasztott férfi minden mulatságba, lakodalomba hivatalos volt, a kocsmában ingyen ehetett, ihatott ez alatt az idő alatt.
A pünkösdi királyné-járás a házról házra járó lányok köszöntője, akinek középpontjában a legkisebb és legszebb lány áll, aki fehér ruhájával és díszeivel is kitűnik a többiek közül. Fején virágkoszorút, karján virágszirmokkal telt kosárkát visel, a többiek pedig egy kendőt tartanak a feje fölé, majd énekelve körbejárják és mondóka kíséretében felemelik (pl. „Ekkora legyen a kendtek kendere!”) Szereplésükért általában ételeket kaptak. Ha valahol nem látták őket szívesen, akkor leguggoltatták a kis királynőt, ezzel jelezve, hogy ne nőjön meg a háziak kendere.

Egyes vidékeken nem május elsején, hanem ilyenkor állítanak májusfát. Van, ahol szokás ilyenkor a házakra, kerítésekre, az istállókra zöld ágakat tűzni. A Csallóközben egy jó magas rúdra kocsikereket szerelnek, s ezt díszítik szalagokkal és borosüvegekkel.

Szinte mindenhol kedvelt esemény ilyenkor a pünkösdi bálok rendezése, melyet három napos táncmulatság jellemez.
A párválasztással kapcsolatos szokások is elterjedtek pünkösd ünnepén. A legények feldíszített evezőt adtak a kiválasztott leánynak, vagy zöld ágakkal díszített csónakon eveztek a fiatal párok. Más helyeken a fiúk pünkösdi rózsát tettek annak a lánynak az ablakába, akinek udvarolni szerettek volna, s el kellett csenniük azt a búzavirág-koszorút, amit a leány a kora hajnalban szedett virágból font.

A mátkatál-küldésnek is a párválasztásban volt fontos szerepe: a legény küldte a kiválasztott lánynak, s ha az viszonozta az érzéseit, ugyanilyet küldött vissza a fiúnak. A tálban koszorú alakú kalács és egy üveg bor volt, kendővel letakarva.

A pünkösd napi hiedelmek egyike, hogy a pünkösd hajnali harmatnak gyógyító- és varázsereje van.
Mint némely más nagy ünnepen, ilyenkor sem lehetett a mezőn dolgozni, sőt az állatokat sem hajtották ki. Tiltott volt a kenyérsütés, mert úgy vélték, hogy az Úr napján sütött kenyér kővé dermedt volna.
A pünkösd utáni második hét csütörtöke az Úr napja. Ekkor sátrakat emeltek az oltárok fölé, vagy a templomok köré. Ezeket zöld gallyakkal és virágokkal díszítették, melyeket szentelt növényekként kezeltek. Úgy tartották, hogy fontos szerepük van az emberek és állatok egyes betegségeinek gyógyításában, ezért a sátor lebontása után teát főztek belőle.
Egyes magyarlakta területeken asszonyok őrizték a sátrakat, nehogy más falubeli lányos anyák vigyenek a virágokból, mert ez azt jelentené, hogy elviszik a helybéli lányok szerencséjét.