A megsebzett fa

Délelőtt a kutyák ugatására lettem figyelmes. Három kiskorú gyermek az utcán a meggyfáról tépte a még zsendülő meggyet. A letört vastag ágak szanaszét hevertek a földön, a felhajtott koszos pólók aljában duzzadtak a lopott gyümölcs szemek. Erőteljesen rájuk szóltam, értetlenül bámultak rám, csak nevettek, mint aki egy jó csínyt tesz. Átvillant az agyamon egy nemrégiben hallott dal szövege:” A magyar vetett, de nem arathatott ...”. Ha csak megkóstolták volna! Leszedték a termés javát, és még az évekig nevelgetett fát is megnyomorították. Ekkor újabb gondolat villant át az agyamon: délelőtt van, ezeknek a gyerekeknek az óvodában, iskolában lenne a helyük. Nem keresi őket senki? Így hogy fogják megtanulni az erkölcsi normát?

Aznap összefutottam az egyik ismerősömmel. Szomorúan panaszolta, hogy idén már többször is ellopták a lucernáját. Legutoljára megcsípték a tolvajokat, miközben pakolták a lovas kocsit. A hatóság embereit szinte kigúnyolták, még a lopott termést sem akarták lepakolni a kocsiról.

Másnap értesültem róla, hogy az éjszaka folyamán az egyik faluszéli házba betörtek. Az éj leple alatt, miután elcsendesült a falu, a kerítést ketté vágták, beálltak személykocsival a szomszéd kertjébe. Miután meggyőződtek róla, hogy nincs riasztó, szétverték a garázsajtót, és minden mozdítható műszaki eszközt és kisgépeket elvittek. A kár több százezer forint.

Mikor lesz ennek vége?!